Teljesen más vagyok, mint a csapatom tagjai. Nem vagyok olyan kedves, mosolygós, mint Mézvirág. Sem egy laza humorbomba, mint Fred. Aztán végképp nem lehet összehasonlítani a rendmániás és összetett Wasabi-val. Vagy az újdonsült, minden lében kanál tagunkkal, Baymax-szel, akivel még mindig növelni kellene a tolerancia szintemet, de egy szót sem szólhatok a csapatunk miatt. Hiro pedig... Nos, ő Hiro. Néha el is tűnődök azon miért is illek bele ebbe a csapatba, de végül is összetartunk és a különbségeink azok, melyekkel kiegyenlítjük egymást. Legalábbis ezt a monológot hallom a csapatomtól nap, mint nap.

Ostobaság volna azt hinni, hogy nincs szívem. Igazából van és néha együttérzőbb is a barátaim felé, mint amilyennek elsőre tűnne. A vastag héj, amibe burkoltam magam csupán elővigyázatosság és az introvertáltság jele. Épp ezért sosem voltam jó az emberekkel. Én inkább játszom a csendes megfigyelőt a háttérből, s csak akkor veszem kezembe az irányítást, ha nagy szükségük volna rám. Ezen felül a szarkazmussal és gúnnyal kompenzálom a társalgáshoz való nem értésemet. Kezdem úgy érezni, hogy már csak emiatt sem közelítenek meg túl sokan. A vad, undok külső és viselkedés csak elriasztja a próbatevőket. De ez így is van rendjén. Jobban preferálom a csendet és azt, ha egymagamban tudok dolgozni a terveimen, mintsem mindig megfelelési kényszert érezzek, ha esetleg új partner van a láthatáron.

Mostanra viszont különös eseményeken estem át. Azt hiszem mindannyian elmondhatjuk, hogy valami nincs rendben Fata Morganaban. Legalábbis remélem, hogy nem én vagyok az egyetlen pszichiátriai eset. Az elég gáz volna... De hát láttam, amit láttam. A tükörben lévő vadóc...én volnék? Ugyan kérlek, ez nevetséges... Nem fogom hagyni, hogy a fáradtság ilyesféle képekkel zargasson és elvegye a nyugodt hétköznapjaimat. Hiába erősödnek fel emlékképek, melyek ismerősnek tűnnek, mégis egy másik életből valók, én nem akarom, hogy a csapatom miattam aggódjon. Tehát a végsőkig magamban tartom ezt a titkot, s talán nem fogok bekattanni sem ettől a rengeteg...furcsaságtól. Szívesebben loccsannék az aszfaltnak palacsintaként egy motoros balesetben, mintsem hogy őrületbe kergessen némi "fantázia".

A probléma csupán az, hogy sokkal nyugtalanabbá váltam a tükörképem felfedezése óta. Alig alszok, éjt nappallá téve virrasztok a műhelyben és mindenféle kütyün dolgozok csak azért, hogy ne kelljen az álmaimban is találkoznom önmagammal. Nem akarom elfogadni az igazságot. Ha pedig mindezt a kétségbeesett, bosszantó érzést és energiát a munkámba tudom fektetni, az csak több siker a cégnek. Tekintve, hogy a WOOHP szinte minden kémkütyüt felvásárol, amit mi ajánlunk be nekik. Jerry ilyen szempontból egész jó kuncsaft és a cégük is elég mélyre tud nyúlni a zsebükben még ha drágább árukról is van szó. Az már más kérdés, hogy néha nem szimpatizálok az ügynökeikkel. Az egyikük manapság tett látogatót a laborunkba. Lévén, hogy én itt töltöm az időm túlnyomó részét, elkerülhetetlen volt, hogy lássam Britney-t és...Hiro-t? Mindenesetre elég furcsának találtam, de azért, hogy se magamat, se őket ne buktassam le, inkább csendben elvonultam.

Gáz, ha azt mondom zavart? Elsőre talán nem olvastam bele túl sokat, de minél tovább kattog rajta a fáradt fejem, csak még bosszúsabb hangulatba kerülök. Mit csinálhattak? Mi a kötelék köztük? Kéne aggódnom Hiro-ért? Bár mindez csupán baráti aggodalom, azt hiszem mégsem esett jól. Azóta az este óta ki se tettem a lábamat az én műhelyem sarkából, s még Hiro-val is undokabb hangnemet vettem fel. Ez a rengeteg titok... Vajon mi mást kell még majd magamban tartanom? Mindezt a feszültséget Mézvirág vette észre előszőr. Tekintve, hogy nap, mint nap együtt lógtunk, ő ismer a legjobban a lányok közül. Mielőtt még Fényfúria, Stella és Britney csatlakozott volna hozzánk, mi voltunk az az álom duó. Akkor még minden békésebb volt és csendesebb. Néha hiányoznak azok az idők. A lányok triójából nem bízok meg egyikükben sem annyira, hogy kinyissam a számat a bajaimról. S mégis hogyan oszthatnám meg a bosszantó érzéseimet azzal a személlyel, aki érintett ebben? Még Mézvirág-nak sem tudom miként hozhatnám szóba azt a sok mindent, amit már napok, lassan hetek óta fojtok el magamban.

Olykor azon tűnődök, hogy elég erős vagyok-e ehhez a világhoz? Letagadhatatlan, hogy élni akarok és veszélyt nem ismerve vágok bele szinte bármibe a nagyobb jó érdekében. Most mégis a padlón vagyok. A tükör. Fata Morgana. Hiro és Britney. Mézvirág érzései Fred iránt. S a lista csak halmozódik minél mélyebbre zuhanok a kavalkádom hálójában. Mégis ki vagyok én valójában? Vajon van még értelme tovább takargatni a dolgokat? Vagy elő kell szednem azt a maréknyi bátorságomat is, hogy szemtől szembe álljak velük, s megszólaljak? Mi van akkor, ha egyszer csak kitör belőlem majd minden? Érzem, hogy a tűrőképességem a határait feszegeti... Csak idő kérdése, mire robban az a bizonyos bomba.


✦ Kiváló atlétikával rendelkezik. Különböző sportokban vettrészt köztük remekül kick-boxol.
✦ Remekül vezet mondhatni nincs olyan jármű, amit ne profi szinten vezetne.
✦ Fejlett mérnöki készségekkel rendelkezik ami segítségére van mindenféle kütyü megalkotásakor.