- Mit értesz az alatt, hogy nem tudsz mit tenni?! Akkor találj ki valamit! - Shimada fel alá járkálva szorítja markában érintőképes mobilját, mialatt a menedzserével próbálja "lediskurálni", hogy miként kaphatja meg azt a bizonyos "hazaszállítást". Ugyanis a tervben egyáltalán nem szerepelt ez az aprócska kitérő Fata Morgana berkeibe.
- Rohadtul meg fogod ezt bánni, ha most nem hívsz ide egy taxit, Park! Esküszöm, a karodat fogom kitépni, hogy aztán a hátadba állíthassam és tudod minek fognak hívni?! Sündisznónak, te vadbarom! - már ötödjére kerüli meg a földön fekvő sporttáskáját, melyben nincsenek benne a kulcsfontosságú kellékei, csupán pár zokni, edzőfelszerelés és váltócipő. Talán a mobilja töltője, de mintha a térerő egy picit szakadozni kezdene itt neki pedig nem mondható, hogy a semmi közepén van. Vagy igen? Mindenesetre semmi túlélő cuccot nem hozott magával ide. Az időjárás pedig roppant fagyosnak érződik.
- Három hónap múlva meccsem lesz! Fel kell készülnöm, nem pedig egy szaros kis városban töltenem az értékes időt. Intézd el miha... - a menedzsere egy "fogadd el, ez lesz neked is a legjobb" zárószöveggel szakítja meg a vonalat, de ennek értelme és fontossága nem igazán jut el Shohei fejéig. Ő csak azt látja mindebből, hogy magára lett hagyva, mint egy kidobott zokni az ablakon vagy az a fajta, amelyik a párjával indul a mosógépnek, de egyedül távozik belőle.
Idegességében már lendítené is a telefont az aszfalt irányába, de azt valószínűleg a közelgő hóviharban el is veszítené. A legjobb választása vélhetőleg az, ha a háta mögött lévő Beast Motel védelmében próbál keresni majd valami megoldást arra, hogy hazajuthasson.
Mérgesen veti vállára a sporttáskát, mely nagyot csattan izmokkal feszített testén. A mobilja végül nem éli át sanyarú sorsát a hóban, hanem a farzsebébe csúsztatva bújik el egy időre. Legalábbis addig, ameddig Shohei nem húzza fel magát és kezdi el hívogatni Parkot.
Az aulába elég nagy robajjal lép be, cipőit a padlóra vágja, s még az sem érdekli, ha a belökött kastélyajtó majdnem nekicsattan a falnak. A recepcióhoz érve minimális társalgással elintézi magának a szobát. Egy éjszakára: egyértelműen. Közel tizennégy órás repülőút és a fagyban való veszekedés után csak egy valamit akart, nyugalmat. Na meg persze haza akart jutni vagy legalábbis oda, ahová azt eredetileg eltervezték neki. Nem pedig egy zord, kikapcsolódáshoz és felkészüléshez alkalmatlan városba. Legalábbis neki nem ez volt az elképzelése a három hónapos "edzéséről".  McDonald valószínűleg Texas szavannájában készül fel ellene a világ legjobbjaival oldalán, ameddig Shohei csak az idejét "vesztegeti". Amúgy sem volt hozzászokva, hogy magától oldja meg a problémáit. Nála elsőként az ökle válaszolt a gondokra, nem pedig az esze.
A számára lepukkantnak tűnő szobába érve rögtön elfintorodik arca, s párszor átgondolja mennyire higiénikus ez a hely. Tekintve, hogy roppant kényes a tisztaságra, már-már betegesen. A kilincshez épphogy hozzáér, hogy aztán a zárat is hasonló módszerekkel tekerje el.  Még annyira emlékezhet talán a recepciós hadarásából, hogy vannak itt szobalányok, könyvtár, uszoda, étkező, s mi egymás. Őt mégis valamiért csak az előbbi érdekelte, de az is csak egy gondolat erejéig. Csupán a feszültség gyülemlett benne össze annyira, hogy mindenáron azon járjon az agya miként tudná levezetni. Konditeremről sajnos nem volt szó.
- Esküszöm kitekerem a nyakad, Park. - vérben forgó szemekkel dobja táskáját az ágyra, mintha csak egy testtel tenné ezt. Képzeletében pedig egyértelmű, hogy a menedzsere arca néz  vissza rá, de nem éppen eleven formájában. Gyűlöli, amikor ilyen intézkedések történnek az életében. Főleg, ha ő egyáltalán nem kap belőle semmi kontrollt. Az ugyan igaz volt, hogy a menedzsere és edzője módszerei hatásosak voltak az eddigi pályafutása során, Shohei-t mégis könnyen ki lehetett akasztani a legegyszerűbb változtatásokkal is. Ő pedig nem látta a helyzet mondanivalóját. Nem csak fizikai erőre volt szüksége, ha egy amerikai legendát akar kiütni. Meg kellett tanulnia tisztelni a másikat. A menedzsere módszere pedig az volt, ha egy idegen városban ott hagyja, mint macskát sz.... A kérdés már csak az volt: meg fogja ez törni Shohei-t annyira, hogy megváltozzon a nézőpontja? Vagy csak még rosszabb lesz? Szegény Park...