- Audrey, már hónapok óta munkát keresel. Szerintem fel kellene hívnod, hogy tud-e valami munkát ajánlani. - Pillantott fel a bütykölésből Vinny, miközben egy cigarettaszál lógott ki a szájából. A konyhában cigarettafüst és salétrompor illata keveredett egy csipetnyi oregánóval fűszerezve, ám Audrey mégsem emiatt a keverék miatta húzta fel az orrát. Audrey fintorogva dőlt neki az ajtófélfának, miközben kékszínű overáljába törölte a kezeit.
- Először is, nem a pasim, hanem az exem – hangsúlyozta ki jelentőségteljesen azt a bizonyos szót, mintha egy kicsit se keveredett volna a szó jelentése keserű emlékekkel. – Másodszor, csak akkor fordulnék hozzá segítségért, ha ő lenne az utolsóutáni lehetőségem. Nem én tehetek róla, hogy azoknál a cégeknél hülyék voltak a főnökök, vagy szar volt a fizu. Amúgy meg, nem gondolod, hogy nem túl biztonságos házilag gyártott bombát készítened a konyhában, miközben bagózol? – szúrt oda neki csípőre tett kézzel, hiszen úgy vélte, a legjobb védekezés a támadás volt, főleg akkor, amikor Vinny a volt barátjával, vagy éppen Moliére-rel zaklatta. Nem akarta elhinni, hogy már megint itt tartottak. Túl volt Harvey-n. Vagy legalább is szerette volna azt hinni, hogy könnyedén maga mögött hagyott egy két-három éves kapcsolatot, Mole-ban pedig rettenetesen csalódott. Azt hitte, barátok voltak, azonban csak még egy személy volt, aki csalódást okozott számára.
- Robbantásszakértő vagyok, nem emlészel? Ennyitől nem fog berobbanni – vonta meg a vállát egykedvűen, bár be nem vallotta volna, hogy egy röpke pillanatra ábrándozott arról, hogy ismét kénye-kedve szerint robbantgathat.
- Szuper. Akkor szeretnélek arra emlékeztetni, hogy itt nem a kínai mosoda sorsa forog kockán, hanem a lakásod, amelyben nem mellesleg én is lakom. Nem beszélve az épületben lakó többi emberről – forgatta a szemeit Audrey, miközben ellökte magát az ajtófélfától, átszelte a konyhát, hogy kikapja Vinny szájából a cigarettát és elnyomja a hamutartóban a csikket.
- Ezt most miért kellett? Tudod mennyibe kerül manapság egy doboz cigaretta?
- Itt az idő, hogy leszokj, Vinny.
- Neked pedig itt az idő, hogy felhívd Harvey-t, vagy kibékülj Mole-lal – hagyta abba a kábelek rendezgetését, hogy egy újabb szál cigarettára gyújtson.
- Hagyjál békén! – lendítette a kezét Vinny irányába, azonban félúton megszakította a mozdulatot, hiszen nem szerette volna, ha az égő cigarettaszál bármi robbanékonnyal találkozott volna. A bomba helyett inkább ő robbant. Sarkon fordult, végigmasírozott a lakáson, és bevágta maga után az ajtót.
Nagyjából tíz kört tett meg a környéken, mire úgy érezte, hogy kezdett alább hagyni a lendülete és kieresztette magából a gőzt. Bevonulhatott volna a szobájába is szétverni a bokszzsákot, de oda Vinny tudta volna követni. Fásultan rogyott le az első padra, ami a látóterébe került. Az elmúlt hónapok másról sem szóltak számára, minthogy megpróbálja összeszedegetni az elcseszett élete darabkáit, és valljuk be, eddig nem ment túl jól neki.
Talán Vinnynek igaza volt. Fordult meg a fejében a gondolat, ahogy bizonytalanul előhúzta a nadrágja zsebéből a telefonját. Mole-t továbbra sem volt hajlandó felhívni, hiszen annyira pipa volt rá, hogy ha hallotta volna a hangját, már attól elfogta volna a vágy, hogy bemosson neki egyet.
A híváslistáját görgetve mérte fel az ismerőseit, azonban kezdett kifogyni a lehetőségekből. Végül megállt az S betűnél, ott is megakadt a tekintete a Seggfej feliratú négyjegynél. Az ujjával körözött a hívógomb fölött, mire nehezen rászánta magát, hogy kezdeményezzen.
Kicsengett. Audrey a füléhez emelte a telefont, és visszatartott lélegzettel várt. Hosszasan csengett a telefon, de a nő tudta, hogy Harvey-nak néha sokáig tartott válaszolni a hívásra, főleg, ha éppen dolgozott valamin. Most mégis másodpercről másodpercre egyre inkább azt érezte, hogy csak kerülni akarta őt. Aztán végül csak felvették a telefont, Audrey pedig egy pillanatra lefagyott, hiszen nem gondolta át a mondanivalóját, és amikor utoljára beszéltek, csúnya dolgokat vágtak egymás fejéhez. Nem gondolta volna, hogy ilyen nehéz lesz, vagy hogy bárminemű érzést vált majd ki belőle a férfi hangja. Most mégis a kellemetlenség mellé szomorúság társult, amelyet próbált nem kimutatni, amikor megszólalt.
- Szia… Harv. Bocs a zavarásért, de biztos hallottad, hogy hónapokkal ezelőtt bezárták a gyárat, ahol dolgoztam. Csak arra gondoltam, megkérdezlek, hogy hallottál-e valami melóról. Az se baj, ha nem, csak…
Mielőtt Audrey befejezhette volna a mondatot, a férfi a vonal túloldalán a szavába vágott, és felajánlotta neki, hogy fussanak össze valamikor. Audrey habozott. Nem tartotta jó ötletnek, hogy visszaengedje az életébe a férfit, de… Ez csak egy találkozó volt, nem igaz? Szigorúan munkáról lett volna szó.
- Szuper, köszi. Ott leszek – bontotta gyorsan a vonalat, mielőtt még Harvey beszélgetni akart volna vele. Észre sem vette, hogy a beszélgetés ideje alatt mennyi ideig benn tartotta a levegőt. Feltápászkodott a padról és elindult hazafelé.
Percekkel később ismét a konyhában állt. Vinny ott ült, ahol hagyta, az idő múlásáról csupán a hamutálban gyarapodó csikkek száma árulkodott.
- Na, lehiggadtál? – vigyorgott Audrey-ra.
- Jaj, már! Fogd be, Vinny! Örülj a fejednek, hogy felhívtam – dobta le magát a férfival szemben álló konyhaszékre, bár még mindig vonakodott az asztalon heverő szerkezettől.
- Kit? Beszéltél Mole-lal? – Audrey szemei villámokat szórtak a név hallatán, ahogy a barátjára pillantott. Vinny csupán a kezeit védekezően felemelve vállat vont, pedig titkon jól szórakozott a nő kiakadásán.
- Azt a címeres ökröt hívtam fel, nem azt a görényt.
- És?
- Mi és? Azt mondta, hogy találkozzunk, addig meglátja mit tehet az ügy érdekében.
- Szuper, akkor menj, találkozz vele, és hazafelé légyszi hozz egy kis nitroglicerint meg iratkapcsot, mert kezdek kifogyni…


✦ Képes vagy az átlagnál nehezebb dolgokat is könnyedén felemelni, egy autót például könnyedén eltolsz, de egy kamionnal azér már meggyűlik a bajod.
✦ Képes vagy néhány használhatatlannak tűnő vacakból is hasznos holmikat tákolni, ami szorult helyzetben jól tud jönni.