Volt már olyan érzésed, hogy te nem vagy te? Legalábbis nem olyan formában, mint azelőtt? Eléggé nyomasztó érzés, főleg amikor nem tudod megmagyarázni, hogy mégis miért van ez, és hiába jársz vele szakemberhez nem tud segíteni. Amikor elvesztettem a hangomat eléggé rossz állapotba kerültem, a pszichológus szerint enyhe depresszióba is estem, bár én nem vettem belőle sok mindent észre. Lehangolt voltam, hiszen egy hatalmas álmot vesztegettem el azzal, hogy elvesztettem a hangomat. Énekesnőnek tényleg álom lett volna lenni, még akkor is, ha annyira nem lettem volna sikeres benne. Az, hogy elvesztettem a hangom eszembe jutatta, hogy a valóság jóval gonoszabb, és ridegebb, mint arra valaha is gondoltam volna. Az álmok ritkán válnak valóra, sőt, könnyen el is veszíthetünk mindent, amink van. Nem tudom, hogy mások hogyan dolgoztak volna fel egy ilyen élményt, csak azt tudom, hogy én a segítséggel egészen jól feldolgoztam mindent. A lakbért fizetni kellett persze, így kellett egy másik munka, amivel kereshettem pénzt, de tudtam, hogy egyszerű dolgom ugyan nem lesz, mert szinte mindenhova olyan ember kell, aki szót is tud érteni másokkal. Hiába lenne jó beszélőkém, ha nem megy, senkise értene meg úgy, ahogy én szeretném. A jelbeszédet természetesen elkezdtem tanulni, sokkal könnyebb szerintem mutogatni, mintsem leírni a telefon jegyzetébe amit mondani szeretnék, vagy egy fecnire. Sokan nem használják, én mégis olyan boldogan tanultam, mintha elém tettek volna egy új nyelvkönyvet, vagy egy gyönyörű regényt.
A munka amit találtam nem volt túl nagy kihívás, de nem mondanám, hogy nem ijedtem meg az elején, amikor megkaptam az első olyan témát, amit egyedül kellett kifejtenem. A mai napig remeg a kezem, és görcsbe rándul a gyomrom, amint kész leszek valamivel, és a főnök áldására várok. A szerotonin szintem az egekbe ugrik, ha azt hallom, hogy jó lett, sokkal boldogabbá tesz a tudat, hogy jól csinálom, amit csinálok, mint akármi. Bár a napfelkeltéket nagyon szeretem nézni, egy bögre forró teával az ablakom előtt ülve. Vagy nyáron kint az erkélyen.
Ha egy jó munkát adok le, az sem tudja elrontani a kedvem, ha a munkatársamtól kapok egy csípős megjegyzést, vagy csak szóvá tesz valamit. Tudom, hogy nem vagyok tökéletes, nem is szeretnék az lenni, csak azt szeretném, ha elfogadnának valahol. Könnyebb dolgom van amióta a hangomat visszakaptam, de ez nem jelenti azt, hogy tökéletes körülöttem minden. Hiába kaptam vissza a hangomat csodával határos módon, mégsem érzem magam önmagamnak. Valami még mindig ott motoszkál a buksim legrejtettebb felében, és nem tudom kitalálni, hogy mivel hozhatnám elő.

Mély levegőt véve lenyomom a mentés gombot, mert nem tudom, hogyan is folytathatnám. Mintha a szavak elvesztek volna belőlem, és hirtelen rám tör egy ürességféle érzés. Mostanság sokszor van, éppen ezért írom szinte mindennap újra azt a kis szösszenetet, amit pár pillanattal ezelőtt mentettem le. A pszichológus azt javasolta, ha kiírom magamból az érzéseket jobb lesz. Ezzel próbálkozom egy ideje, de nem múlik el, sőt, inkább egyre csak rosszabb. Mintha kiragadtak volna belőlem egy darabot, amit sosem fogok megtalálni, és örökké hiányozni fog belőlem. Mennyire lehet ez az érzés normális? Lehet más is érez így, vagy csak az én elmém űz játékokat velem, amiktől egyre inkább azt érzem, hogy kezdek megőrülni. Ha így is van, akkor is egy mosollyal az arcomon fogom várni az új szakaszt, amit majd el kell fogadnom.


✦ Sellőalak: Amint teljesen elmerülök a vízben, átváltozhatok.
✦ Az énekem nyugtató hatású, akár „altatásra” is alkalmas. Ha viszont bajban vagyok és énekelni kezdek, a hangommal elérhetem Eric herceget, bármilyen messze is legyen tőlem.
✦ Bármit képes vagyok megtanulni szinte azonnal, legyen szó bármilyen nehéz dologról.
A képesség 5 lezárt játék után aktiválódik, tehát a 6. játékban.