Peony && Sabra

friendship time

Lehet, hogy az ember élete sűrű azonban sosem lehet annyira tömött, hogy a barátaira ne tudjon időt szakítani. Tény, hogy koránt sem tudok annyi időt szakítani rájuk, mint amennyit igazán megérdemelnének, de azért igyekszem. Aztán, ha egyszer sikerül valami megoldást találni a menhelyhez, amivel megkönnyíthetjük a saját dolgunkat is talán még több időm lesz majd kikapcsolódni. Ekkor ehhez pedig egyértelműen magammal rángatom majd Andrew-t is.
- Hát pedig, ha felvennéd átmenetileg, akkor nagyon sok mindent megtudhatnál róla. - A munkamorál nagyon sok mindent elárul egy emberről, hogy mégis hogyan áll hozzá bizonyos dolgokhoz az életben. Mennyire rendszeres, mennyire lehet rá számítani, mennyire kitartó. Megannyi dolgot meg lehet tanulni valakiről, ha vele dolgozunk vagy élünk.
- Mi mindig szeretettel várunk, na meg a kutyusok is. - Van valami csodálatos dolog abban, hogy a kutyák mennyire örülnek a szeretetnek. Egy percig sem fogják vissza magukat és csak kis esetben kételkednek. Leginkább csak akkor, ha már csalódtak egyszer, de még ennek ellenére is valahogy képesek idővel újra feltétel nélkül megbízni valakiben. Jobban, mint az emberek és van ebben valami igazán csodálatos.
- Nincs túl sok minden, amit igazából mesélhetnék. Továbbra is keményen dolgozunk azon, hogy a menhelyen minden meglegyen, de mire elérnénk egy célt elénk gördül a következő.  - Szinte folyamatosan egyre nagyobbaknak kellene lennünk. Mire biztonságosan tudunk gondoskodni minden kis kutyáról addigra már megint ott vagyunk, hogy még igazán jönne egy-két újabb hely.

Néha elgondolom, hogy milyen is lenne az élet barátok nélkül. Mindig rá kell jönnöm, hogy sivár és rideg. Igaz, hogy Frostcall időjárása is kicsit ilyen, de ha az ember nyitott szemmel jár, megtanulja felfedezni a kalandos oldalát is a városnak. Ilyen ez az emberi kapcsolatokkal is legjobb tudomásom szerint. Lehet, hogy unalmasak a beszélgetések, de csak azért, mert még nem találtunk közös pontot a másik emberrel, ami igazán színessé teheti a kapcsolatunkat, és új dimenziót adhat neki. Ha pedig megvan az a plusz, ami bearanyozza a társaságot, akkor határ a csillagos ég. Egyszerűen nem lehet megállni a közös programokkal. Peony-val is valami ilyen volt a helyzet, amikor megismerkedtünk, de azóta mindenkinek sűrűbbek lettek a napjai. Ott van a munka, neki a családja, amibe lényegében a sok menhelyen lévő kutya is beletartozik. Bámulatos, hogy képes mindezzel zsonglőrködni úgy, hogy még ide is eljut néha. Persze, hogy kölcsönös legyen a helyzet, én is szoktam menni a menhelyre besegíteni, játszani.
- Még nem igazán tudom, hogy mennyire lesznek rendszeresek a találkozások, de szerintem jó úton haladunk. Már így is felajánlotta, hogy segít a teaházban. – más kérdés, hogy én ezt nem engedhetem meg neki. Nem csak azért, mert hivatalosan nem alkalmazott, és így lényegében ez illegális lenne, hanem azért, mert nem akarom dolgoztatni és elrontani a napját azzal, hogy befogom magam mellé. Biztosan van jobb dolga is ennél.
- Mindenképp benézek. Már régóta tervezem, hogy elmegyek hozzátok, szóval mostmár feltétlenül sort kell keríteni rá. – még az is lehet, hogy Deannel fogok menni. Megpróbálom meggyőzni, hogy utazzunk ekkorát. Nem fontos, hogy a város másik felében van menhely, mert ha már ott vagy, akkor mindent elfeledtetnek veled a kutyusok és a szeretetük.
- De mesélj valamit te is, ne csak én beszéljek. Mindenre és bármire kíváncsi vagyok. – nem szeretném nagyon belefojtani a szót. Sosem jó az, ha az embernek elnyomják a gondolatait, de amennyit képes vagyok néha beszélni, könnyedén megtörténhetnek ilyen tragédiák.

@Peony Parker
316 szó

Peony && Sabra

friendship time

Lehet, hogy minden időmet és energiámat a kutyákra és a menhelyre fordítom, de azért igyekszek kis időt tölteni a barátnőimmel is. Még akkor is, ha sokszor elég fáradtan jutok el egy-egy találkozóra. Bár minden egyes alkalommal, amikor meglátom vagy Sabra-t, vagy pedig Kendra-t, akkor úgy érzem, hogy feltöltődök és kapok még egy újabb löketet. Az alvást úgy is a gyengéknek találták ki.
- Nem hiszem, hogy volt hozzá szerencsém, de ha mosolyt csal az arcodra, akkor szerintem nem lehet olyan rossz. Meg aztán bebizonyította, hogy segítőkész, szóval ez már határozottan egy jó jel. Esetleg beszélgetettek, hogy mikor találkoztok újra vagy maradtok a törzsvendéges találkozóknál? - Örülnék, ha ténylegesen boldognak látnám egy olyan személy mellett, aki ténylegesen fontosnak tartja. Na, meg persze a tenyerén hordozza. Bár bevallom egy kicsit már el is felejtettem, hogy mégis milyen érzés az egész. Kicsit eltávolodtunk egymástól Connor-ral, de nem hiszem, hogy egyikünk is el akarná ismerni ezt. Meg aztán nincs is időnk arra, hogy ezen töprengjünk sokat.
- Ha úgy érzed, hogy egyszer szeretnél eltölteni egy délutánt kutyák társaságában akkor nyugodtan ugorj be. A társaság is nagy segítség nekik, hiszen imádják, ha foglalkoznak velük nekünk pedig két kezünk van csak sajnos. Szóval míg a legszükségesebbet megadjuk egy kisebb szeretetcsomag mindig rájuk fér. - Elmondhatatlanul tudnak örülni mindenkinek. Meg aztán másokra is jó hatással van, ha éppenséggel kutyákkal töltik az idejüket. Valahogy feltölti őket is energiával. Meg aztán el is tudnék képzelni egy kis kutyát Sabra mellett. Szerintem biztos találna olyat, akivel jól kijönnének, de ugyanakkor tudom, hogy nagy felelősség egy kutya tartása mondhatni tapasztalatból csak kicsit sokszorozva. Emiatt pedig nem sokan merik meglépni azt, hogy ténylegesen örökbe fogadjanak egyet. De amíg beugrik valaki a menhelyre, hogy egy kicsit játsszon a kutyákkal már azzal is rengeteget segítenek. Hiszen a kutyáknak az a pár óra is rengeteget jelenthet. Szinte teljesen kicserélődnek.

Nem igazán tudom, hogy miért értjük meg ilyen jól egymást Peonyval. Talán mert ugyanolyan keveset törődünk az emberekkel, és nem ők teszik ki a központi körünket. Mindketten megvagyunk egy kisebb baráti körrel, és ezen nem is akarunk változtatni. Legalábbis én biztos nem. Ott vannak a teák, amikkel teljesen tudok azonosulni, és eszem ágába sincs az, hogy változtassak ezen a világnézeten. Barátnőmnek és Connornak a kutyák ennyire fontosak, és megtesznek értük mindent, amiért nem is tudom… talán egy kicsit fel is nézek rájuk. Én is szeretnék állatot, de még nem volt bátorságom örökbefogadni egyet. Félek, hogy valamit el fogok rontani, és ez valamiféle gátat képezhet bennem a témát illetően. Bezzeg a teákkal teljesen magabiztos vagyok. Pedig az mégsem egy kutyus. Vagy, ha jobban belegondolok, én valami nagyobb macskát hamarabb el tudok képzelni magam mellé. Ki tudja, talán egy másik menhelyen kell keresgélnem…
- Nem tudom, hogy ismered-e Deant, de már hosszú ideje a törzsvendégem. Minden nap bejön, sokszor jázminteát iszik, és pár nappal ezelőtt segített, ahogy elejtettem a kulcsomat a hóban. Nagyon ót beszélgettünk utána, még ha nem is voltam épp a legügyesebb aznap… - az a kis forró incidens sajnos nem tett jót a teához való viszonyomnak, de hamar kiheverem. A jázminoknak mindent meg lehet bocsátani, főleg akkor, ha Deanhez kötődik az emlék.
- Csodálom, hogy milyen kitartóak vagytok. Biztosan kitaláltok valami új bővítést, és ha kell még egy-két szabad kéz, nyugodtan szólj, szívesen segítek. – nem biztos, hogy én vagyok a város legjobb ezermestere, és biztos főzni is sokan tudnak jobban, mint én, de valahol messze, valamikor régen azt hallottam, hogy a segíteni akarás, a szándék maga fontosabb, mint a meglévő eszközeink. Én pedig naivan hiszem, hogy ez igaz.

@Peony Parker
279 szó

Peony && Sabra

friendship time

Tudom, hogy többször kellene időt szánnom magamra és az ismerőseimre, barátaimra, de amikor meglátok egy cuki kutyapofit, akkor valahogy a maradék eszem is elszáll és minden időmet energiámat arra akarom fordítani, hogy egy percig se legyen okuk a szomorúságra. Munkamániásnak lehetne nevezni, de nem tekintek úgy rá, mint a munkámra. Sokkal inkább a szenvedélyem és senki és semmi nem állhatna közém és a kutyák közé. Talán pontosan ezért is alkotunk olyan jó párt Connor-ral, hiszen nagyon könnyedén megértjük a másikat. Meg azt is, hogy mire van szüksége a másiknak. Mert ahogy én is túlhajszolom magam úgy ő is így pontosan tudom, hogy mikor van szüksége pihenésre, mert saját magamon is érzem, ha nem vagyok teljesen ráfókuszálva egy kutyusra.
- Felhők felett? Mégis mi történt? Találkoztál valakivel? Mesélj el mindent! - Ha valaki igazán megérdemli, hogy megtalálja a maga párját az ő. Bár egy kicsit el is gondolkozom azon, hogy mégis ki lehetne megfelelő pár a számára. Mert azért be kell vallani, hogy nem éppen az a típus, aki mellé csak úgy bárkit oda lehetne képzelni. Legalább annyira különlegesnek kellene lennie, mint ő maga. Ha nem még jobban.
- Megvannak. Igyekszünk mindent megadni nekik, de ugye nekünk is vannak sajnálatos módon korlátjaink. - Néha nem számít, hogy mennyire igyekszik az ember előbb vagy utóbb kegyetlenül nekiütközik egyenesen a falnak. Akkor pedig meg kell találja a módját annak, hogy mégis miként kerülje meg vagy másszon át rajta. De egy idő után még a kerülőutakból is ki lehet fogyni.

Nem is tudom, hogy mi teszi olyan különlegessé Peonyt számomra. Talán az állatszeretetünk az, ami összeköt bennünket, vagy a mindenkinek segíteni akarás - bár ez rám nem feltétel nélküli tulajdonságként van jelen, szóval lehet érdemtelenül említem. Fogalmam sincs, nem szeretem önnön magamat bírálni. Majd a halálom után ítélkeznek felettem, addig nincs ilyesmire szükségem. Ezért sem szeretem, amikor kioktatnak, és nem a szokásos, értelmesen megfogalmazott bírálatokat kapom, hanem a gyűlölködést. Semmi értelme, sosem szerettem az ilyesmit.
Peonyval azonban más a helyzet. Vele bármikor és bármiről tudok beszélni. Néha ugyan vannak rossz napjaim, amikor senkit sem kívánok magam köré, de akkor sem szeretnék senkit megbántani, mert csak a stressz beszél belőlem, ami soha nem is lehet jótékony hatású.
Jelen pillanatban semmiképp sem beszélhetünk arról, hogy stresszes lennék vagy türelmetlen, és örülök, hogy ez így van, mert nem szívesen bántanám meg a barátnőmet. Egyike azoknak, akiknek a társaságában nagyon figyelek, hogy ne húzzam ki a gyufát, mégis olyan könnyeden tudok megszólalni. Remélem, hogy egyszer Deannel is eljutok erre a szintre, mert jelenleg csak folytonos zavar jellemez már akkor is, ha csak rágondolok a szemeire vagy a hangjára.
- Az én napom... nem is tudom, mostanában a felhők fölött vagyok. - szám a fülemig ér, annyira mosolygok, és ez már napok óta tart, mióta beszéltem Aladdinnal azon a hideg reggelen, amikor megszólalt az egyik távoli riasztó. Azóta mintha kicseréltek volna, és szinte énekelve és táncolva szolgálok fel nap mint nap.
- Ugyan, semmi baj. Hogy vannak a menhelyen a kutyák? - mostanában sajnos nem volt időm meglátogatni őket, pedig nagyon szerettem volna elmenni. Így hozta a sors, nem tehetek ellene, bizonyára így kell lennie. De azért mégis hiányzik, hogy ott is töltsek egy kis időt a barátaimmal.

@Peony Parker
283 szó

Peony && Sabra

friendship time

Mindegyik nap olyan gyorsan elrepül, hogy szinte lehetőségem sincs észhez térni. Egyik percben kinézek az ablakon és még ott virít a halovány napsugár, amely a fényen kívül sok meleget nem igazán szolgáltat. A következőben pedig már az éjszaka sötétje ölel körbe és egy pillanatra meg is ijedtem, hogy megint sikerült túlzásba vinnem a dolgokat, de az órára pillantva egy megkönnyebbült sóhaj hagyja el ajkaimat. Az utóbbi időben szinte teljesen minimálisra csökkent az életem a menhelyen kívül, amit észre sem vettem igazán. Ez történik akkor, amikor valaki ténylegesen szereti a munkáját. Még munkamániásnak sem mondhatom magam, mert annyira szeretem, amit csinálok, hogy szinte rossz azt mondani, hogy dolgozom.
Sikerült időben elindulnom a menhelyről így remélhetőleg nem várattam meg egy percig sem a barátnőmet.
- Szia!- Köszönök neki egy mosollyal az arcomon, majd beljebb sétálok a csendes, zárás utáni teaházba. - Egész jó, mármint szokás szerint elrepült mellettem. Neked milyen volt? - Megköszönöm, hogy segíti levenni a kabátomat, majd pedig az egyik középső asztalnál foglalok helyet. - Sajnálom, hogy annyira eltűntem. - Őszintén sajnáltam, hiszen ha valamiben sosem fogok remekelni azaz időbeosztásom kezelése.  

Izgatottan forgok a teaház pultja mögötti, igényesen berendezett és természetesen mindig tiszta konyhában, hogy kiszolgáljam a mai nap utolsó vendégeit is. Nem tudom - és nem is akarom - eltakarni arcomon a széles, őszinte mosolyomat. Már alig várom, hogy ideérjen legkedvesebb barátnőm, és együtt tölthessünk egy kis időt kettesben. Rég találkoztunk, és bár telefonon rendszeresen beszélünk, azért a személyes kapcsolattartás számomra legalább annyira fontos, mint a teák tökéletes elkészítése. Szeretek emberekkel ismerkedni, meghallgatni őket, mert csak ez alapján tudok róluk véleményt alakítani. Megítélni nem tisztem, majd odafent mindenki megítéltetik.
Zárás előtt pár perccel már felteszem forrni a vizet, és pár szál szárított levendulát is kikészítek két csészébe, hogy amint Peony megérkezik, egyből leforrázhassam a növényeket, és igazán friss teát ihassunk. Nincs is annál finomabb. Főként akkor, ha levenduláról beszélünk.
- Szia! - köszöntöm egyből, ahogy kinyílik az ajtó. - Milyen napod volt? -lesegítem róla a kabátot, és felakasztom azt egy fogasra. Csak ezt követően jelzem, hogy bátran foglaljon helyet, ahol csak szeretne. Az egész hely a miénk ilyenkor.

@Peony Parker
168 szó