Mindig melengeti a belsőmet, ha valaki értékeli mindazt, amit teszek érte. Lehet, hogy sokan azt gondolják, hogy egyszerűen csak pozitív vagyok, de az igazság az, hogy nem tudom, hogyan is lehetnék más. Ha valaki valamilyen oknál fogva bajban van, akkor nem tudok annak csak úgy hátat fordítani, mintha egyáltalán nem érdekelni. Ezért sem tudtam őt csak úgy otthagyni, hogy talán halára fagyjon. Lehet, hogy hatalmas ostobaságot követtem el azzal, hogy idehoztam, de még így sem változtatnék semmin sem, amit tegnap tettem.
Vele maradok egészen addig amíg el nem aludt, ahogy szerette volna. Reggel pedig a tervezettek alapján korán kelek, hogy bevásároljak és a gyógyszertárhoz is gyorsan beugrottam, hogy kiírjam a mai napon nem leszek nyitva. Előbb kellett volna figyelmeztetnem, de ez nem olyasmi, amivel számolhatok.
Remélhetőleg sikerült azelőtt hazaérnem még, hogy felébredt volna. Első ránézésre, mintha még pihent volna így gyorsan belopakodtam a konyhába, hogy nekiálljak a levesnek. Eltart meg egy jó ideig, mire kész lesz, szóval minél hamarabb elkezdenem annál hamarabb tud majd belőle enni, ami biztosan segít a betegségén.
Halkan dudorászva készítem elő a zöldségeket, miközben a hús a vízben fő lassan. Közben pedig azon rágódok, hogy talán kellene még egy újabb szendvicset készítenem neki, hiszen mégsem maradhat éhesen amíg a leves el nem készül.
Így, amint végeztem a zöldségekkel nekiállok gyorsan egy szendvicsnek. Aztán, ha még esetleg nem ébredt fel, akkor felébresztem és megnézem, hogy mennyivel van jobban.  

Nem kötelességem teljes egészében gondoskodni róla, de ha már befogadtam az éjszakára, akkor a legkevesebb, hogy a tőlem telhető legjobbat kapja. Nem szeretném, ha bármiben is hiányt szenvedne, de talán mindenek előtt leginkább a pihenésre van szüksége. Kicsit jobban is fel lehetnék szerelkezve élelemmel, de mivel szeretek mindent frissen megvenni aztán megenni nem túl tömött ilyenkor a hűtöm. De legalább szendvicsekkel szolgálhatok még így is a legrosszabb esetben. Talán holnap míg alszik esetleg még főzni is tudnék neki egy kis levest. Már, ha nem fogja magát és menekül világgá amíg bevásárolok hozzá. De talán a láz meg a gyógyszer elnyomja annyira mély álomba, hogy ne tűnjön majd ez fel neki.
- Igazam lesz. - A gyógyszerek és a pihenés megteszi majd a hatását. - Nem, dehogy. Ha bármire szükséged van szólj. - Ahogy elhelyezkedik nem is akarnám tovább zavarni így felállok és készen állok arra, hogy én is lepihenjek, amikor megfogja a kezemet és arra kér, hogy maradjak. Mosollyal az arcomon bólintok és megvárom míg elragadja magával az álom.
Miután elaludt még megigazítom rajta a takarót aztán a szobám irányába veszem az utamat. Remélem, hogy békésen aludni fog egész éjszaka meg a reggel nagy részében is, hogy tényleg el tudjak menni korábban bevásárolni és legalább egy húslevest elkészíteni a számára.    

- Oh, rendben. - A teába gyorsan csempészek egy kis mézet, ami tökéletesen helyettesíti a cukrot és hozzá még párosítom a frissen csavart citromlevet, majd jól megkavargatom, hogy teljesen felkeveredjen benne minden. Remélhetőleg a gyógyszerek és a meleg tea után már jobban fogja érezni magát, de ha esetleg valami komolyabb dologról lenne szó, akkor bevinném végső soron a korházba, ha arról van szó. Ha már elkezdtem ezt az egészet az a legkevesebb, hogy véghez is viszem. Addig nem nyugszom amíg teljesen fel nem épül. Nem szokásom befejezetlenül hagyni a dolgokat. Ha pedig arról van szó, hogy egy másik emberi lényen segítsek, akkor azt hiszem ezt egy kicsivel még komolyabban is veszem.
Segítek neki felülni, hogy neki tudjon látni a szendvicsnek és a teának. Utána nyugodtan pihenhet majd, ha bevette a gyógyszereket amelyek remélhetőleg hatni is fognak amíg pihen majd. - Ha bármire szükséged van nyugodtan szólj ám és megoldjuk. - Persze leginkább most talán pihenésre lenne szüksége, de ezen kívül ha valami olyasmiről lenne szó, amit teljesíteni tudnék, akkor kérdés nélkül megtenném.
Figyelem, ahogy megeszi a szendvicset és láthatóan sokkal éhesebb, mint azt gondoltam. Talán többet kellett volna csinálnom. - Kérsz még? Mert csinálhatok. - Ahogy kezét az enyémre helyezi barátságosan megszorítom. - Aztán már csak pihenned kell igazából és remélhetőleg, mikor felébredsz már sokkal jobban fogod érezni magad. - Sajnos a kanapén kívül nem igazán tudok felajánlani mást, hiszen az ágyamat azért mégsem osztanám meg vele. Bár akár cserélhetnénk is, hogy ő megy be oda lepihenni, de elsőre ez jobb megoldásnak tűnt, hiszen közelebb volt a bejárathoz. Na, meg aztán lehet, hogy rosszra gondolt volna, ha kapásból az ágyamig cipelem. Az már kicsit úgy nézett volna ki, mintha idegen férfiakat cipelnék fel magamhoz minden egyes alkalommal, hogy aztán kihasználjam őket. Pedig távolabb nem is állhatna tőlem ennek még a gondolata is. Vagy azt hiszem, hogy ezzel meg is döntöttem a dolgot tekintve, hogy megfordult a fejemben.   

Igyekeztem a lehető legjobban segíteni neki meg magamon is, hogy hamar eljussunk a házamig a hónak köszönhető kis sáros lenyomatok már megszokottak voltak, hiszen én is néha gondolkodás nélkül berontok, ami után takaríthatok, de ezért is jó, hogy egyedül élek, mert aztán senkit sem okolhatok azért, ha valami nem úgy van, ahogyan annak lennie kell. Szeretem valamennyire az önállóságomat, de ettől még nem fordítok hátat senkinek sem.
Összeszorult a szívem arra, hogy még ma nem evett semmit. Bele sem merek gondolni, hogy akkor milyen állapotban lehet már napok óta. Mármint kétlem, hogy ez lenne az első nap, hogy nem evett volna. Kicsit, mintha teljesen meg lenne zuhanva és ezt nem csak a mostani láznak köszönheti.
A konyhában gyorsan ügyködni kezdek egy sonkás szendvicsen míg kész lesz a tea, majd mikor végre mindkettővel végeztem egy tálcára helyezem őket és mellé rakom a szükséges gyógyszereket is. - Hogy iszod a teádat? Méz? Cukor? Citrom? Tej? - Teszem fel a kérdést, ahogyan leteszem a tálcát a kanapé melletti kisasztalra. - Először jobb lenne a szendviccsel kezdeni. A tea még forró aztán a gyógyszert majd úgy is csak úgy veheted be, ha van valami már a gyomrodban. - Amennyiben szüksége van egy kis segítségre, hogy felüljön segítek neki és abban is, hogy a pléd jól köré legyen tekerve. Mihamarabb eszik és beveszi a gyógyszert annál hamarabb hatni kezd és elkezd majd felépülni.  

Sosem tudnék megbocsájtani magamnak, ha csak úgy elsétálnék, mintha semmi nem számítana. Mekkora kegyetlenség lenne egy embert magára hagyni az utcán, akinek láthatóan szüksége van segítségre. Még az sem számít, hogyha lenne hova mennie, amit meg sem kérdezek. Otthon van pár gyógyszer, amivel tudok neki segíteni na, meg persze sokkal közelebb is van. Az is lehet, hogy az ő lakása sem volt távolabb, vagy talán még közelebb, de mégis csak sokkal jobb és egyszerűbb, ha magamhoz viszem fel. Nem számít, hogy mennyire veszélyes egy idegent a lakásomba cipelni.
- Örülök, hogy megismerhetlek, Balthazar. - Bár tény, hogy jobb lett volna valamivel jobb körülmények között, de ez már tényleg csak részletkérdés. Egyáltalán nem bántam, ahogy belém kapaszkodott már azért is hálás voltam, mert nem kellett a teljes súlyát egyedül cipelnem, mert úgy nem biztos, hogy eljutottunk volna a lakásomig. Talán egy kicsit meg kellene erősödnöm. Valaki ki akart rabolni most pedig egy embert kell cipelnem. Ha ez nem egy jel arra, hogy oda kell figyeljek a fizikai erőnlétemre, akkor nem tudom, hogy mégis mi lenne az.
- Akkor köszönd meg majd, ha jobban leszel. - Ez még igazán semmiség. Mármint mindenkinek illene segítene egy bajba jutott embertársán, de tudom jól, hogy a világ ennél sokkal kegytelenebb és nem is ringatom magam ebbe az álomképbe.
- Ugyan ne aggódj ilyen apróság miatt. - Habár elég nagy koszt tud okozni a hó, ahogy megolvad semmi kárt nem okoz. Nincs semmi túl értékes a lakásomban, ami miatt aggódnom kellene meg amúgy is ráérek majd feltakarítani.
Igyekszem segíteni neki levenni a cipőjét, majd miután sikerült az ajtó mellé teszem azt és a sajátomból is kibújok majd felhúzom a papucsomat és a hálószobából hozom ki a plédemet amivel betakarom. - Csinálok egy teát és hozok neked egy lázcsillapítót addig csak pihenj. Ettél valamit? Szeretnél egy szendvicset? - Sosem jó éhgyomorra gyógyszert bevenni úgyhogy talán jobb lenne, ha először valamit enni hoznék neki. Meg aztán csinálhatok majd levest is később, de egy szendvics után már nyugodtan beveheti a gyógyszert.