I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Igazán furcsa dolog, amikor közel érzed magad valakihez anélkül, hogy igazán tudnád ki is van az üzenetek másik felén. Néha természetesen kíváncsi vagyok, hogy vajon ki lehet az, akivel ennyit beszélgetek. De közben nem is tartom túl jó ötletnek, mert attól félek, hogy az lerombolná az illúziót. Sokszor akaratlanul is elképzelünk valamit a lelki szemeink előtt és eléggé illúzióromboló tud lenni, amikor a valós kép nem egyezik az elképzeléssel. Erre pedig túlságosan sok esély van. S amekkora megnyugvást nyújtanak nekem a vele való beszélgetések nem szeretném ezt az illúziót lerombolni. Ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy a kíváncsiságomnak sem olyan egyszerű parancsolni így majd meglátjuk, hogy melyik részem győzedelmeskedik. Szinte le se rakom a telefont miután üzentem és izgatottan várom a válaszát még akkor is, ha nem feltétlen lesz pozitív. Kevés alkalommal fordul elő, hogy valaki azért nem tud aludni, mert valami pozitív dolog tartja ébren. Hamarosan meg is jelennek az újabb üzenetek, amelyek igazolják a megérzéseim.
TEXT MESSAGES:
22:07
Április 18., vasárnap
WhiteFang9
22:07
Április 18., vasárnap, 22:07
Bűntudat? Akarsz róla beszélni?
Miért ne számítana?
Igen és igazán ki kellene pihennem magam, mert minden nap most nagyon húzós.
Nem is tudom, hogy mégis hogy fogok reggel felkelni. Bár szerintem az alvás már nem igazán segít a helyzetemen. Az utóbbi időben Shirong igen csak komolyan vesz mindent, amit meg is értek, hiszen hatalmas hibát követtem el. Ugyanakkor meg sem könnyíthetem a helyzetet azzal, hogy bevallok mindent és lelépek. Szükségem van a munkára. Mindenki számít rám, nem okozhatok csalódást.
Nem kellett volna, hogy ennyire függjek egy online ismeretségtől, de azt hiszem, tényleg egyfajta menedéket nyújtott a hétköznapokban. Egy olyan menedéket, amihez bármikor nyúlhattam. Nem tudtam, ki van a túloldalon, de azt tudtam, hogy bármikor elérhetem őt. Talán, ha nem írt volna vissza, aggódás töltötte volna el a bensőmet és megpróbáltam volna felkutatni, ha még tovább nem válaszol. Hisz valljuk be, azért mi sem ugrunk minden egyes pittyegésre. Vagy csak én nem? Már épp letettem volna magam mellé a telefont, mikor megláttam a kis fejet az üzenet végén, ami azt jelezte, hogy a vonal túloldalán már olvassa is az illető az üzenetemet. Elmosolyodtam, aztán láttam a három pöttyöt, ami jelezte, hogy már ír is. Ébren van. A kérdését olvasva elgondolkodtam. Nem akartam az igazat írni, hisz nem tudhatott rólam semmit úgy igazán, mégis volt bennem egy késztetés, hogy talán mégis kellene.
El akartam terelni a gondolataimat, de azok akarva-akaratlanul elkalandoztak újra Hadrian felé, aki most a helyi kórházban feküdt. Nem ezt érdemelte, nagyon nem. A tekintetemet viszont nem vettem le az üzenetről. Tényleg ki akartam kicsit verni a fejemből a történteket. A hibát, amit vétettem. A figyelmetlenség ugyanis nagy hiba és néha megbocsáthatatlan.
Könnyűnek kellene lennie az elalvásnak. De minden egyes nap vége csak arra emlékeztet, hogy hamarosan egy újabb kezdődik, amikor még jobban oda kell tennem magam. A legrosszabb az egészben talán az, hogy amennyiben nem pihenem ki magam annyival használhatatlanabb leszek másnap. Úgy pedig sokkal egyszerűbb hibát elkövetni, amit már nem engedhetek meg. Először sem kellett volna előfordulnia, de az élet néha úgy hozza, hogy akarva-akaratlanul is hibát követünk el. Ahelyett, hogy aludnék inkább csak forgolódok az ágyban és szüntelenül kattog az agyam. Olyan gyorsan váltakoznak a gondolataim, hogy időm sincs arra, hogy egyáltalán feldolgozzam mi minden fut végig az agyamon. Időnként a kezembe veszem a telefonomat, hogy ugyanazt a műveletet eljátsszam vele ötször és rájöjjek, hogy semmi új dolog nincs így csak feleslegesen húzom vele az időt. Amikor eldöntöm, hogy nem nyúlok hozzá többet és tényleg megpróbálom ráerőszakolni magamra a pihenést megrezdül a telefonom. Nem is gondolkozom túlságosan sokáig szinte ösztönszerűen nyúlok utána és mikor meglátom, hogy ki keresett akaratlanul is elmosolyodom. Fura belegondolni, hogy nem tudom ténylegesen ki is van a nickname mögött, de nem is érzem szükségesnek. Szeretek vele beszélgetni szinte akármiről. Ehhez pedig nem igazán kell tudnom, hogy ki is ő valójában. Nem a lakcímemet szolgáltatom ki neki és, hogy mikor törhet be, mert senki nincs itthon. Megvannak az ilyen dolgoknak a veszélyei nem ugrok vakon fejest az egész helyzetbe. Annyira azért nem bolondultam meg. Csak egy icipicit. Hasra fordulva mosollyal az arcomon olvasom el az üzenetét, majd gyorsan igyekszem is visszapötyögni neki.
Miután elküldtem az üzenetet azonban kicsit rossz érzésem van tekintve, hogy úgy tűnhet, mintha tűkön ülve vártam volna, hogy írjon nekem. De csak nem tűnők túlságosan megszállottnak vagy ilyesmi.
Újabb rémálomra ébredtem, pedig direkt már 8-kor lefeküdtem, hogy most az egyszer kipihent legyek. Hiába. A verejték, amiben az ágyam úszott és a hidegrázás, ami ezzel karöltve járt, nem volt kellemes. Le kellett húznom az ágyat, majd befeküdtem vissza, ezúttal a csupasz matracra. Nem volt kedvem újabb lepedőt és miegymást előszedni. Elegem volt az örökös rémálmokból. Csak ébren volt minden normális, de amint lehunytam a szemeimet, jöttek a rémképek. Hadrian, és az a nap. Elegem volt belőle. Viszont jól tudtam, ha egyszer megébredtem éjjel, nem voltam képes visszaaludni. Ezáltal volt, hogy 3-4 óra alvással, vagy kevesebbel csináltam végig a napot úgy, hogy közben senki sem gyanakodott. Hát, nagy eséllyel most is kialvatlanul megyek majd be az egyesülethez. Hosszan forgolódtam tovább az ágyban, hol a plafont, hol a falat bámulva, hol pedig a mobilomra tévedt a tekintetem. Aztán eszembe jutott valaki. Helyesbítve… fogalmam sem volt, valójában kicsoda. Egy nicknevet tudtam: CherryBlossom. De talán nem is volt túlzottan fontos, hogy ki van a profil mögött. Sokszor jólesett beszélgetni vele semmiségekről. Kicsit elterelte a figyelmemet és nem gondoltam a történtekre. Nem gondoltam valójában semmire, csak élveztem a semleges témákat, a vicceit, vagy a mémeket, amiket küldözgetett. Egy virtuális akármi volt ez. Fogalmam sem volt, ébren van-e még, bár volt rá példa, hogy már beszélgettünk éjjel, de nem lehettem biztos benne, miszerint most is ébren találom-e.
Ujjaimmal végigzongoráztam még egyszer az érintőképernyőn levő billentyűket, de végül többet nem írtam. Csak vártam. Addig se gondolkodtam túlságosan máson.
Legutóbbi képek
Akarsz róla beszélni?
Nem tudok aludni.