I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Utam az Anserine Cafeba vezet. Csak sajnos kisebb késéssel. Ugyanis a tervezetnél tovább kellet bent lennem a laborban. Mivel most egy eléggé komoly kütyükőn dolgozunk. Amiket nemigazán kéne csak úgy ott hagyni. Ahol nem vagyok, teljesen egyedül. Tekintve, hogy most, viszonylag sokan vannak itt. Már azon gondolkodom, hogy inkább elmegyek innen, mikor eszembe jut, hogy várok valakire. Kérdés csak az, hogy feleslegesen várok-e rá vagy sem. Elvégre nekem sincs annyi időm mint a tenger. Lenne elég tennivaló a laborban. De azt beszéltük, hogy itt fogunk találkozni, és mély beszélgetést folytatni. Bár nem tudom melyikünké volt az az ötlet, hogy meghallgatja a másikat. És kicsit meglepődök magamon, hogy gyakorlatilag egy tömegből megyek egy másikba. Mikor szívesebben lennék most egyedül mintsem egy kávézóban. Igen ezt nem én találtam ki, hogy egy kávézóban találkozunk. Ez Caleb ötlete volt akit Miyoungon keresztül ismertem meg. És most úgy alakult, hogy itt szeretne találkozni. Jó kérdés, hogy vajon melyikünk kezd el a gondolatairól beszélni hamarabb. Mivel gondolom, hogy Calebnek is van most elég frusztrációja. És valakivel jól esik ilyenkor beszélni valakivel aki meghallgat. Vagy csak szimplán egyedül lenni néha az még többet segít. Egy helyben állok és egy pillanatra elmerülők a gondolataimban. De nem ez a legalkalmasabb erre, mivel minden féle. Így eszembe jut az, hogy vajon még hány pár fog születni a laborban. Vagy, hogy mikor lesz jobb a kapcsolatunk Elissal. Keresztbe teszem a karjaimat, egy percre lehunyom a szememet, majd lassan nyitom ki. És csak nézem a kávézóban lévő ember tömeget, miközben várok. Valószínűleg nem hiába.
Legutóbbi képek
Utam az Anserine Cafeba vezet. Csak sajnos kisebb késéssel. Ugyanis a tervezetnél tovább kellet bent lennem a laborban. Mivel most egy eléggé komoly kütyükőn dolgozunk. Amiket nemigazán kéne csak úgy ott hagyni. Ahol nem vagyok, teljesen egyedül. Tekintve, hogy most, viszonylag sokan vannak itt. Már azon gondolkodom, hogy inkább elmegyek innen, mikor eszembe jut, hogy várok valakire. Kérdés csak az, hogy feleslegesen várok-e rá vagy sem. Elvégre nekem sincs annyi időm mint a tenger. Lenne elég tennivaló a laborban. De azt beszéltük, hogy itt fogunk találkozni, és mély beszélgetést folytatni. Bár nem tudom melyikünké volt az az ötlet, hogy meghallgatja a másikat. És kicsit meglepődök magamon, hogy gyakorlatilag egy tömegből megyek egy másikba. Mikor szívesebben lennék most egyedül mintsem egy kávézóban. Igen ezt nem én találtam ki, hogy egy kávézóban találkozunk. Ez Caleb ötlete volt akit Miyoungon keresztül ismertem meg. És most úgy alakult, hogy itt szeretne találkozni. Jó kérdés, hogy vajon melyikünk kezd el a gondolatairól beszélni hamarabb. Mivel gondolom, hogy Calebnek is van most elég frusztrációja. És valakivel jól esik ilyenkor beszélni valakivel aki meghallgat. Vagy csak szimplán egyedül lenni néha az még többet segít. Egy helyben állok és egy pillanatra elmerülők a gondolataimban. De nem ez a legalkalmasabb erre, mivel minden féle. Így eszembe jut az, hogy vajon még hány pár fog születni a laborban. Vagy, hogy mikor lesz jobb a kapcsolatunk Elissal. Keresztbe teszem a karjaimat, egy percre lehunyom a szememet, majd lassan nyitom ki. És csak nézem a kávézóban lévő ember tömeget, miközben várok. Valószínűleg nem hiába.
