Amelia & Daniel

✦  Can you just shut your mouth up for a moment, please?

Néha nem értem magam... meg a családunkat. Oké, pontosítok. Magamat csak néha, a családomat viszont szinte soha nem értem. A húgomat meg aztán pláne nem... mármint értem én, hogy kamasz, és ilyenkor jóval kezelhetetlenebbek, mint egyébként. Ez tiszta sor. Az viszont már kevésbé, hogy miért is kell undokoskodni ennyire. Ha baja van, akkor simán megmondhatná, és ha megoldani nem is biztos, hogy sikerül, de meghallgatjuk. Van, hogy az is sokat tud segíteni az emberen, ha meghallgatják és figyelnek rá. Lehet, hogy úgy érzi, nem figyelnek rá... simán lehet, én magam is szoktam így érezni magam. De ha így is van, akkor sem normális dolog ennyit puffogni meg nem is tudom, miket művelni, csak azért, mert nem érzi jól magát a bőrében. Oké, nem biztos, hogy én vagyok a legjobb ember arra, hogy megmondjam mit is kellene csinálnia, meg mit nem, hiszen tény ami tény, én is szoktam puffogni. Néha kicsit többet is, mint kellene.
- Nem akarok veled veszekedni, egyáltalán nem azért jöttem ide... de persze semmi jónak, illetve ebben az esetben rossznak nem vagyok az elrontója. Viszont azt azért szeretném, ha tudnád, hogy elég összevisszaságokat mondasz... ez így nem lesz jó. Nem akarlak kioktatni, arra ott vannak anyáék. Azt szeretném, ha végre megértenéd, hogy nem egyedül csak te vagy... sem a világon, sem a családban. Joy meg... egyrészt ne üsd bele az orrod olyasmibe, ami nem a te dolgod. Másrészt pedig egyáltalán nem hazudok neki. Mégis ki mondta, hogy igen?
Ötletem sincs, hogy mégis honnan vesz ilyesmiket, de valami nagyon félrement, ha ez így marad a fejében. De pont ezért, azt a valamit a helyére kell tenni... mégpedig olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak lehet.

✦ Demons in my head

Dany & Ames

✦  Aljas Rágalom

Egy dolog biztos Danny és én képesek vagyunk, egyetlen dolgot képesek vagyunk teljesen máshogy érteni. Ezenkívül teljesen ellentétek vagyunk. Ha valaki elsőnek ránk nézne nem az lenne az első gondolata, hogy testvérek vagyunk. Szinte egyetlen közös van bennünk ugyanazok a szüleink. Persze nem tudom, hogy erről Danny mit gondol. Nêha lehet, hogy még az is megfordult a fejében, hogy egyáltalán nem értem őt. Igencsak fájdalmas grimaszt vág, mikor rájön, hogy ilyen kevés idő alatt alig ha változtam volna. És akkor még kérdés hogy miért? Ezt a kérdést miért nem inkább magától kérdezi? Ilyenkor szívesen azért kíváncsi vagyok arra, hogy ezenkívül milyen gondolatai lehetnek. Komoly erőfeszítést igényel az, hogy ne akarjon ráncba szedni. És ha ezt tenné, az nem lenne túl jó döntés. Senki se járna jól, elégre jönne a szidás. Így egyenlőre nem tesz semmit.
- Nem én leszek az aki, ki fog majd oktatni téged. Na tessék, itt is van az újdonsült oktató Danny! Nincs mindig igazad nem veszed észre? Ezt csak mondod. Nem is látszik, és nem is hallatszik hogy szakadozna a plafon. Vagy de? Mi az tele van patkányokkal és nem bírja a súlyt? Ennél jobb hazugsággal kéne próbálkozni. Joynak persze jól hazudsz. Az csak menekülés a problémák elől. Az minden csak nem megoldás. De úgy látszik te máshogy gondolod ezt. Ne eregesd ki a szaftos részleteket! Nem érdekel hogyan sikerült Joyal. Miben tudnék neki segíteni? Ő se tudná még rá a választ, hogy egyáltalán kell az, hogy segítsünk neki. Van neki elég gondja, lehet inkább útba lennék. Mintsem segítség. Szerelmi tanácsadónak inkább ne menj. Különben is, a normáliság relatív. De azt nem mondtam, hogy nincs is normális. Ennyit arról, hogy a családunk ebben, a helyzetben. Mire ez megfogalmazodik bennem addigra sikerül megnyugodni.

✦ Set it all free

Amelia & Daniel

✦  Can you just shut your mouth up for a moment, please?

Azt hiszem elmondható, hogy a húgom és én teljesen máshogy értjük a lenyugvás fogalmát. De tényleg, két teljesen, szögegyenesen ellentétes módon értjük. Annyira, hogy néha megfordul a fejemben, hogy a húgom esetleg nem is érti sehogyan sem. Akkor sem lennék meglepve, ha kiderülne, hogy tényleg ez a helyzet.
Egy fájdalmas grimaszt vágok amikor ismét hozza a formáját és nekemáll, hogy miből is gondoltam, hogy akkorát fog változni. Hát... azt hiszem, ezt én is megkérdezhetném magamtól. Nagy nehezen tudom csak rávenni magam, hogy ne akarjam elkapni a grabancát. Viszont tudom, hogy az egyikünknek sem lenne jó - neki azért, mert közel vagyok hozzá, hogy kicsit megtanítsam kesztyűbe dudálni, nekem pedig valószínűleg azért, mert rohanna anyáékhoz -, így nem teszek semmi meggondolatlan mozdulatot.
- Te akarsz engem kioktatni? Te, aki gyakorlatilag másból sem állsz ki az utóbbi időben mint lázadásból és mindenkinek mindenbe ellentmondásból? Na ne tessék! Szakadozik a plafon, hugi, hallod? Mindenki máshogy vezeti le a feszültséget... én úgy, hogy nem vagyok itthon. De neked ahhoz épp mi közöd? Meg ahhoz, hogy kivel vagyok és mit csinálok? Inkább foglalkozz a saját dolgaiddal és segíts anyának. Azt hiszem szüksége lenne rád. Ha meg ennyire érdekel, hogy van -e barátnőm, akkor már azzal is törődhetnél, hogy szerezz magadnak valakit. Lehetőleg normálisat. Ja várj , az nem fog menni. Szerintem ezt engedd el és nyugodj meg... aztán ne raboljuk egymás idejét!
Fújtatok a kelleténél bosszúsabban. Persze valószínűleg úgyse nyugszik meg, de reménykedni attól még lehet... sőt mi több, kell is.

✦ Demons in my head

Dany & Ames

✦  Aljas Rágalom

Ha valakinek akkor, ennek legalább ennek örülhet a bátyám, hogy lenyugodtam. Kérdés csak az pontosan mennyi időre, is. Erre pedig néz rám, nos mit egy nem tudom mire.
- Igen, képzeld azt mondtam. Mi az, hogy mi történt velem? Itt vagyok, te csavargó! Vagy talán nem látsz? Kellet volna, hogy akkorát változzak? Ha, van valami amit, még nem fogok elhagyni, akkor az a pesszimizmusom. Csak ténymegállapítást közöltem, vagy talán baj?
Tartok szünetet a beszédben, majd Danyra nézek egy percre.
- Hányszor mondjam még el? Igen azt mondtam, vagy nem, is hallasz? Értem mit mondasz parancsnok. Azt lehet, hogy bántani nem akarsz, viszont azt inkább nem szeretném tudom hogy más nőnemű egyedektől mit akarsz. Te meg a figyelem amikor eltűnsz. Az szerintem olyankor két külön fogalom amik még köszönőviszonyban vannak egymással. Igen, az érdekel, miért szerinted mi más érdekelne? De, nem az a helyes cselekedet, hogy mindenkit itt hagysz a francba. Akkor talán, mi lenne ha tennél azért, hogy ne legyen ekkora a káosz? Mit szólsz hozzá? Tessék, így nem kellene a káosz közepén lenned. Na, persze még véletlenül sincs szó barátnőről hát persze. Ha tényleg, nem lenne róla szó, akkor nem mennél és tennéd őt boldoggá. Szóval a kedves leányzó ennyire fontos, meg persze, más egyéb vele kapcsolatos dolgok is. Felesleges tagadnod, hogy van barátnőd. Tudod ki hiszel azt, hogy egy lány közelében nem csinálnál te semmit? Lássuk csak. Ja meg van! Hát senki mily meglepő.
Mondom gúnyosan, amitől valószínűleg idegesebb lesz. Ami persze nem szerepelt a céljaim között. Nem kéne a nyilvánvaló dolgokat letagadni, bár ő most mégis ezt teszi. Mivel, az sokkal egyszerűbb.

✦ Set it all free

Amelia & Daniel

✦  Can you just shut your mouth up for a moment, please?

Na vééégre! Nem hiszem el... mennyi időbe is telt, mire vége azt mondja, hogy lenyugszik? Tíz persze? Negyed óra? Őszintén szólva halvány fogalmam sincs, de nem is érdekes. Azért már kezdem nagyon unni, hogy mindenre van valami válasza... márpedig neki aztán tényleg mindenre van válasza. Arra is, amire nem kellene. De most legalább valami olyat is tud mondani, ami tetszik is... haladás.
- Ó! Szóval lenyugszol... okééééé... hahóó! Mégis mi történt Amelia Willow Dearbornnal?! Hova lett a húgom? Mondjuk... akkora nagyot mégse változtál. A pesszimizmusod ugyanolyan maradt, mint régen volt, mert hát miért ne. Ha így állsz hozzá, hogy nem lesz jobb, akkor persze, hogy nem lesz jobb.
Egy pillanatra megállok a beszédben és csak csöndben, kissé szomorúan figyelem Ameliát. Nem hiszem el, hogy tényleg képes ilyen fokú negativitásra... pedig most össze kellene fognunk. Ha valamikor, akkor most van itt az ideje, hogy összefogjunk.
- Na jól van, elég lesz már! Azt mondtad, lenyugszol! Akkor tegyél is így... rendben? Nem akarlak bántani, de azt se tűröm hogy ilyeneket vágj a fejemhez. Szoktam figyelni, ha eltűnök. Igenis szoktam. Az érdekel, hogy miért kell nekem folyton lelépnem itthonról? Hát nem egyértelmű? Te magad mondtad ki az előbb, és nem veszed észre? Azért, mert itthon káosz van! Nem akarok, nem tudok itthon ülni a káosz közepében... néha nyugalomra is szükségem van. Nincs szó semmiféle barátnőről vagy hasonlóról... egyszerűen csak ki kell szellőztetnem a fejem!
A végén már majdhogynem kiabálok vele, annyira felhúzza az agyamat, de szerencsére sikerül valamennyire tűrtőztetnem magam. Nem akarom letagadni Joyt, eszem ágában sincs. De azt sem szeretném, ha rászállnának szegényre, és esetleg baja lenne amiatt, mert velem van. Így is eléggé tiltják tőlem.

✦ Demons in my head

Dany & Ames

✦  Aljas Rágalom

Jó akkor, most ki lehet jelenti, hogy semmivel se, jutott előrébb ez az egész beszélgetés. Tök jó, de tényleg. Szóval felesleges, szinte bármilyen kérdést, is feltenni úgyse kapsz rá választ csak hárítást. Így kár volt egyáltalán elkezdeni ha nem normálist választ. De igazából nem is lepődők meg mert, igen nem nyitottam jól és, még közöltem, is hogy kuss én így szoktam lenyugodni. Ehhez csak gratulálni lehet de tényleg, tehetség kell hozzá, hogy ilyen módon beszóljon valaki a másiknak. Meg aztán az utóbbi időben nem arról vagyok híres, miként szépen csendben lenyugszom ha ez így lenne akkor az már nem én lennék. Ilyenkor persze nagyon, szeretnek vagyis annyira, miként szívesen elküldenének melegebb éghajlatokra.
-Lenyugszom. Legalább ebben egyetértünk, miszerint ez nem normális…jobb lesz? Ugyan már, mitől lenne jobb ennél már csak rosszabb lesz. Képzeld tudom a nagy titkot szóval nem kellett volna elmondanod. De te más voltál kamasznak, megjegyzem még most is eléggé más vagy. Ott van a pont a mégnél. Na mit akarsz velem tenni amitől nem élem túl a kamaszkort?  Jó oké értem Dany parancsnok úr! Ne játszd itt az ártatlan bárányt! Tudod te nagyon, is jól hogy miről beszélek. Újabban eszed ágába se jut, miszerint szólni kéne, mielőtt itt hagysz mindenkit. Hé, szoktam figyelni már amikor, kegyeskedik a méltóságos úr közölni, hogy lelép! Senki se mondta, hogy minden egyes percben helyzetjelentést, kell tenned hogy mit csináltál. Képzeld ismerem a magán élet fogalmát. Viszont jó lenne ha kiböknéd végre miért, kell neked folyton elmenned! Mi az csak nem, várnak az éjszaki eszmecserék a barátnőddel? Ez az a nagyon, fontos tevékenység? Nem elég neked, hogy baj van itt a családdal, ezért csinálsz egy nagyobbat? Hát gratulálok. Na, rémlik már, miért érdekel az eltűnésed oka?
Tessék, most érthetően tisztán fogalmaztam neki. Már csak az a kérdés hogy válaszol, is rá vagy sem.

✦ Set it all free

Amelia & Daniel

✦  Can you just shut your mouth up for a moment, please?

Vannak dolgok, amikkel ha belegebedünk is se tudunk mit kezdeni. Akkor bármennyire is fáj, de el kell engednünk az adott szituációt. Bármennyire is küzdünk vele nem fog sikerülni... rossz, de ez van. Törődjön bele az ember és lépjen tovább. Mást úgyse nagyon tud tenni. Ez viszont még nem jutott el a húgom kemény kobakjáig. Ezért is van az, hogy gyakorlatilag majdhogynem mást sem csinál, mint lázad. Feleslegesen. Jó, lehet, hogy csak szerintem felesleges, de akkor is. Hjaj! Mindegy is, azt hiszem ezzel nem fogok tudni mit kezdeni. Csak mégis a húgom, jó lenne, ha érteném, mit miért csinál.. és most tekintsünk el attól az aprócska, már - már elhanyagolhatóan picinyke ténytől, hogy kamasz, tehát gyakran még ő maga sem tudja, hogy mit, azt meg aztán még kevésbé, hogy miért csinálja az adott dolgot. Kész káosz.
- Oké, nyugodj már meg, hallod?! Egy szóval sem mondtam, hogy ami most történik az normális lenne... de szerinted attól jobb lesz akár csak egy kicsivel is, hogy itt hisztizel, mint valami nem is igazán tudom, hogy micsoda, meg veszekszel gyakorlatilag az egész világgal? Hát elárulok neked egy titkot: nem, egyáltalán nem lesz jobb. Én is átestem a kamaszkoron, emlékszel? És még mindig itt vagyok, épségben. Te is túl fogod élni, feltéve ha most nem csinálok veled valamit, amit nem kéne. Márpedig ha így folytatod, akkor csinálok. Szóval utoljára mondom el: maradj nyugton! Egyébként pedig nem, nem tudom miről beszélsz, mert szoktam szólni ha elmegyek, csak épp a füleden csücsülsz. Azt viszont tényleg nem szoktam a fületekre kötni, hogy mikorra érek haza. Magánélet, rémlik? Úgyhogy ne gyere nekem azzal, hogy szó nélkül megyek el, mert nem igaz! De ha még így is lenne, akkor sem a te dolgod. Mi a gond, Ames? Miért érdekel most hirtelen ennyire, hogy mikor hová megyek, és miért?
Valószínűleg nem kapok választ, de a remény hal meg utoljára, én pedig nem vagyok az a feladós fajta. Jó lenne, ha erre a kis fúria is rájönne végre.

✦ Demons in my head

Dany & Ames

✦  Aljas Rágalom

Akkorl most gondolom, hogy valószínűleg. Dany az én drága bátyám, arra a következtetésre jutott, hogy a kicsi húga nem normális vagy megint valami baja van. És igen az uóbbi a helyes válasz. Mondaná is illetve, kérdezné figyelj már, nem kéne neked egy dühkezelési óra. Van itt egyáltalán olyan személy akinek nincsen valami problémája? Ezt inkább még se kérdezem felesleges. Legszívesebben, a most kialakul helyzetben elküldenék körülbelül mindenkit a francba. Mert nem akarom, hogy bárki is itt legyen most. A legjobb lenne egyedül. De persze a testvéremmel, nem tehetem meg mert akkor megkapom, hogy én milyen bunkó vakarcs vagyok. Meg sok egyéb okosságot is. És most azon szerencsés, vagy szerencsétlen helyzetben vagyok, miként rohadtúl nincs olyan személy itt akinek el tudom mondani, hogy rohadt nagy szar van a palacsintában. Anyáéknak meg nem is érdemes mondani, van elég bajuk e nélkül is. Így most csak lázadozni tudok mindenkinek. Azon szerencsés emberbe kötök bele, aki először rontt be ebben a percben a szobámba. Az pedig Dány kell, neki csak így berontani ide tudja hogy ezért harapok. Aztán pedig még nézz mint a sült hal hogy így válaszolok.
- Hogy nyugodjak le mikor minden káosz? Mert szerinted mi, annyira normális család vagyunk? Ez neked normális ami most van? Hát elmondom, rohadtúl nem az! Talán, mert a testvéred vagyok? És mert mindig szó nélkül húzol el a picsába! Mi vagyok Facebook bazd meg, hogy mindent tudják, mikor rohadtúl nem mondasz semmit?! Szóval ez a bajom sose mondod el minek kell mindig lelépned. Jól lenne ha, elmondanád végre miért csinálod.
Veszek vissza az utolsó szavaknál a hangerőből. Aztán pedig látom elérést egy félmosolyt. Tessék itt van a válasz a kérdésedre.

✦ Set it all free

Amelia & Daniel

✦  Can you just shut your mouth up for a moment, please?

Azt hiszem a húgomra ráférne valami dühkezelési terápia, vagy nem is tudom. Mondjuk az igaz, hogy az olyasmi valószínűleg az egész családunkra ráférne valamilyen szinten, mert... mindenkinek van valami baja, na. Ameliának viszont a kelleténél több is van. Vagy csak baja van. Ezt még egyelőre nem tudtam teljes bizonyossággal eldönteni, de rajta vagyok az ügyön. Mindennel és mindenkivel baja van. Persze, a részem egy része megérti őt, hiszen nem könnyű kamasznak lenni - tanúsíthatom. A másik részem viszont nem érti, hogy mit hisztizik ennyit, amikor simán elmondhatná az esetleges problémáit a szüleinknek, nekem, akár valamelyik barátnőjének, és... és kész. Ennyi. Megnyugszik, és rájön, hogy túlreagálja. Oké, anyáéknak most épp más bajuk is van, de nekem és a barátainak elmondhatná. De neeem, ő ehelyett azt csinálja, hogy hisztizik, csapkod, lázad. Mert azt könnyebb. Hát mindjárt megcsapom, nem igaz már! Ráadásul még képes nekemállni, hogy hova tűnök el mindig. Francba is! Mintha olyan sok köze lenne hozzá... ami amúgy semmi. Na jó, szinte semmi.
És akkor még képes azt mondani, hogy kussoljak, ő így szokott lenyugodni!? Hát.... az eszem megáll!
- Nyughass, Kistigris, vagy kiteszlek, mint macskát végezni a dolgát! Mi az, hogy nem vagyunk normális család? És mi közöd ahhoz, hogy hova megyek, meg miért? Törődj a saját dolgoddal, rendben van? Én sem mászkálok folyamatosan utánad! Csak amikor megkérnek rá, de az már más kérdés...Szóval nyugodj le szépen, és értelmesen mondd el, hogy most éppen mi bajod van... már persze ha képes vagy egyáltalán ilyesmire.
Az utolsó szavaknál rávillantok egy félmosolyt, mert hát én is tudom ám, mivel lehet kiugratni a nyulat abból a bizonyos bokorból... nem kell félteni. Remélem, most végre elkezd beszélni, és megtudom, mi a helyzet... nem csak a dobálózást és szitkozódást kell hallgatnom továbbra is.

✦ Demons in my head

Dany & Ames

✦  Aljas Rágalom

És megint, puffan egyet az ajtó mikor becsapom. Majd, mikor realizálom, hogy utoljára milyen hangos is volt az utolsó csendesebben húzom be. Nem tudom, egyszerűen nem tudom már, hogy mit csináljak, ami nem ennyire hangos és kiméletesebb, is ennél. Feszülten ülök le végül, az ágyamra és hajítok a sarokba egy párnát. Ami ismét hangosan puffan mikor leesik. És most persze majd, jön Dany és kioszt, hogy miért így kell levezetnem a felesleges feszültségemet. Hát most nem biztos, hogy jól járna ezzel, mert valószínűleg iszonyatosan durván szólnék neki vissza. Elvégre ismer már mint a rossz pénzt. És hogy most éppen mi miatt lázadok mert a családom nem normális. Már megint csak a szokásos. Mert persze, hogy az apánk egy maximalista ember aki elvárja a tökéletes családot ami nem létezik. De ez senkit se zavar még véletlenül se, nem egy csepett se. És ha ez magában lenne elég a szüleink el is fognak válni, ennél jobb már nem is lehetne semmi! Szóval a franc essen a kamaszkorba, és a kicseszett elvárásokba is! Nagy léptek szelik át, a szobámat amiért mindig harapok, és persze kopogás nélkül nyít be hozzám Dany. Amiért lecseszném ezt most elhanyagolom.
- Kuss én, így szoktam lenyugodni! Ki nem tálaltad volna hogy pontosan ezt akartam mondani. Ugyanis éppenséggel lenne miről beszélgetünk. Például arról, hogy mi a picsáért kell neked, folyton csak úgy lelépned! Tudod mi a bajom? Az hogy nem vagyunk normális család az hogy minden szar! Csak ennyi.
Mondom meg mindenféle finomitgatás nélkül a választ.

✦ Set it all free

Amelia & Daniel

✦  Can you just shut your mouth up for a moment, please?

Paff! Paff! Paff!
Már nem is számolom, hányadik puffanást hallom az elmúlt negyed órában. Nem tudom, mit csinál Amelia.... újra és újra kinyitja, majd becsukja - elnézést, becsapja - az ajtókat? Direkt ledobál valamit? Ötletem sincs, de az egyszer biztos, hogy ha ezt tovább folytatja, akkor ebből egyikünk sem jön ki valami jól. Sem ő, mert megkeresem, és megmondom neki a magamét... sem én, mert ő meg kérés és kérdés nélkül le fogja kiabálni a fejemet. Ismerem, elvégre a húgom. Neki természetes, hogy először üt, aztán kérdez. Vagy nem is kérdez. Csak üt. Meg lázad. De azt nagyon. Nekem meg már kezd nagyon, de tényleg nagyon elegem lenni az egészből. Nem elég, hogy anyáék miatt én is a plafonon vagyok néha, még ő is csapkod meg veszekszik. A fene essen a kamaszkorba! Nem tudom, mit tudok vele csinálni, de megígértem anyának, hogy megpróbálom megpuhítani, úgyhogy azt hiszem, itt az ideje tenni is valamit.
Nagy léptekkel szelem át húgom és az én szobám közti távolságot, és kopogás nélkül nyitom rá az ajtót. Egészen egyszerűen azért, mert elfelejtem, hogy ezt bizony utálja, és egy nem túl szép szóáradatot kaphatok a nyakamba miatta. Hát, így jártam... azért hátha megúszom.
- Mi lenne, ha ezt most szépen abbahagynád, és lenyugodnál végre? Azt hiszem, éppen itt az ideje, hogy kicsit beszélgessünk! Úgyhogy nyughass, csüccs, vagy menjünk el sétálni, és mondd el szépen, mi az a hatalmas probléma már megint, amiért itt pattogsz meg puffogsz... úgy, hogy egyébként az egész ház hallja, hogy neked bajod van! Egyébként pedig neked majdnem mindig bajod van, Ames... jó lenne, ha visszavennél a lázadozásból!
Ezzel valószínűleg nem sokat érek el, legfeljebb csak újrakezdi, de nem igazán érdekel. Engem megnyugtat, hogy legalább az első lépést megtettem, a többi pedig... ahogy esik, úgy puffan. Márpedig ha mi ketten egy légtérben vagyunk, vagy ahol a húgom ott van, ott szinte biztosra vehető, hogy vagy esés vagy puffanás lesz. Esetleg a kettő együtt... sosem lehet előre tudni.

✦ Demons in my head