I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Ennyi ember hisz bennem :
1774
Titulus :
Pengu ✦ Sisu ✦ Namaari
✦ ✦ ✦ :
Életkor :
3
Akinek az arcát viselem :
Kim Soo-hyun ✦ Han So Hee ✦ Gemma Chan
A tükör mögött :
Evolet Yang Baba Mirai ✦ Baba Shouta
2021-08-02, 19:02
Bethany && Niels
hopeless romantic
Szinte olyan hihetetlen, hogy ez a pillanat is eljött, de nem fogom garantáltnak venni, hiszen tudom jól, hogy elfoglalt és nem töltheti velem mindig az idejét, mint ahogyan azt szeretném. Csak remélni tudom, hogy idővel majd nagyobb prioritássá válok és több időt akar velem tölteni, mint néhány lopott pillanat a koktélbáromban. Főleg, hogy ez az első alkalom, hogy igazán együtt töltjük az időnket kettesben. - Oh? Oh. Hát igyekszem nem túlzásba vinni a dolgot. - A kijelentése igen csak meglepett engem bár bevallom, hogy sokkal jobban örülnék neki, ha nem csak álmodoznom kellene róla, hanem néhány dolog valóságos lenne. De talán egyoldalú lenne ez az egész? Viszont akkor miért hívott most el? Nem lenne neki igazából értelme. - Igen, határozottan mindig jól jön a segítség, de Chris egyben nagyon jó barátom is. - Legalábbis én szeretek így gondolni rá, mint legjobb barátomra. Azt sajnos nem tudhatom, hogy az ő szemében miként szerepelek, de remélem, hogy ő sem gondol túlságosan sok rosszat rólam. Ha így lenne, akkor talán már rég nem dolgozna nekem. Nem is tudom először, hogyan reagálhatnék csak nagyokat pislogok, majd teljesen elpirulok, amit igyekszem elrejteni előle. Hogy én legyek a szíve? Ez.. ez most teljesen-teljesen komoly? Ha ilyeneket mond mégis, hogyan kellene megőriznem a hidegvéremet? Kicsit sikerül észhez térnem a teljes rózsaszín kis ködömből és az arcom vörössége is remélhetőleg enyhül, amikor újra rápillantok. - Akkor menjünk a kikötőbe. - Nem feltétlen találja mindenki vonzónak, de van én úgy érzem, hogy van benne valami igazán különleges. Meg aztán mindenkinek teljesen más benyomása van az őt körülvevő dolgokról. Csak remélni tudom, hogy neki is tetszeni fog majd.
Néha van egy olyan érzésem, hogy az embereknek fogalmuk sincs arról, mit is akarnak és hol élnek. Bethanyval kapcsolatban is ez az érzés szokott nap, mint nap elkapni. Akármennyire próbálkozik ura lenni a saját életének, nem lát dolgokat maga körül, amelyek tönkreteszik őt. Ilyen vagyok én is, akiért rajongásig odavan, holott nem tettem semmit, csak kedvesen mosolyogtam és beszélgettem vele. Az átlag ember egyszerűbb, mint egy faék. Ehhez nem kellenek brit tudósok sem, hogy bebizonyítsák, olyannyira egyértelmű. És szintén sokan vannak azok is, akik még ennél is nagyobb idióták. Sokszor elgondolkodok azon, hogy mennyivel egyszerűbb is lenne az életem, ha hozzájuk hasonló idióta lennék, de ilyenkor mindig eszembe jut drága „szerelmem” életemben betöltött helye, és inkább felhagyok az ilyen gondolatok továbbvitelével. Felesleges azon gondolkodni, hogy mi lett volna, ha… Sosem fogjuk megtudni, ebben száz százalékig biztos vagyok, akárhányszor erre a területre tévedek - Rólam csakis te álmodozhatsz. De azért ne vidd túlzásba, nehogy aztán nap végén itt állj szomorkodva, hogy nem jutottam el hozzád. Nem venném a lelkemre, ha a rossz időbeosztásom miatt lenne rossz napod. – azt valóban nem venném a lelkemre, mert ilyen sosem történhet. Az, hogy ignorálom pár napig, közel sem a hanyagságom miatt van, pusztán taktika. Vajon mennyi idő kell ahhoz, hogy ez a lány kiábránduljon belőlem? Vagy nem lenne elég csak az idő? Lehet, hogy látványosan meg kell majd csalnom, hogy végre lekopjon rólam. Idővel majd minden kiderül, ezzel nem érdemes vitatkozni. - Jó dolog, ha valaki kisegíti az embert a bajban. – rámosolygok Chrisre, bár könnyen lehet, hogy ő nem kedvel annyira, mint a főnöke. Mellékes, nem is ő a fontos számomra. Bár ki tudja, még megihletheti a következő könyvemet, ha nem próbálkozik túl okosan élni. - Nem is tudom, annyira nem ismerem a várost, szóval lehet, hogy kinevezlek mára a szívemnek. És akkor arra megyünk, amerre te húzol. – ezzel lehet, hogy túlzásba vittem a bókolást. Kíváncsi leszek a reakciójára, mert nekem nagyon nyálasra és túlontúl kedvesre sikeredett ez a mondat, de ő láthatja máshogy. Lehet, hogy ezt igényli a nap minden pillanatában. – Sétálhatunk bármerre, ma már nincs több dolgom, szóval minden belefér, amit csak szeretnénk. Kezdhetjük akár a kikötőnél is.
Vendég
Vendég
2021-05-30, 23:47
Bethany && Niels
hopeless romantic
Nem kellene hagynom, hogy valakinek ekkora hatalma legyen a hangulatom felett, de úgy érzem nincs beleszólásom a lelkem a maga módján kommunikál és lehetőséget sem ad nekem a tiltakozásra. Sosem gondoltam arra, hogy egyszer ennyire oda leszek valakiért és a társaságáért. Szinte már ijesztő, hogy mennyire tudja, hogy miként tehet a kedvemre. Úgy érezem magam, mintha teljesen elolvadnék minden egyes alkalommal, mikor meglátnám. S legbelül teljesen összetörnék, amikor nem látom. Nem várhatom el tőle, hogy mindig itt legyen, de ha kívánhatnék akkor azt hiszem ezt tenném. - Nem sértődők meg, de nem tehetek róla, hogy jobb a kedvem, ha láthatlak. Megértem, hogy elfoglalt vagy, de ettől még egy lány álmodozhat ám. - Persze megérteni egyszerűbb, mint elfogadni. Utóbbival sokszor gyűlik meg a bajom. De nem tehetek róla, hogy őszinte örömmel várom. Meg aztán azt hiszem örülnie is kellene, hogy így érzek. De talán koránt sem kedvel engem annyira, mint én őt. Akkor viszont meg tudnám érteni, hogy miért lehet idegesítő. Viszont, ha tényleg így lenne, akkor nem járna ide újra és újra. Annak semmi értelme nem lenne. - Oh, Chris nélkül nem is tudom, hogy hol lennék. - A világon a legnagyobb segítség a számomra Chris. Nélküle semmi sem működne olyan zökkenőmentesen. Egy napon talán igazán meghálálhatom neki mindazt, amit csinál. Persze tudom, hogy ezért fizetem, de úgy érzem, hogy valamelyest mégis átlépi az egyszerű alkalmazottak feladatkörét és sokkal többet vállal magára mindenféle panasz nélkül. Összetörnék, ha egyszer csak kisétálna az ablakon. Még egy ilyen személyt nem találnék az egyszer biztos. - Hm. Akkor engedhetnénk, hogy arra menjünk amerre a szíved húz. Én általában vagy otthon olvasok, vagy sétálgatok, ha úgy alakul de a kikötőben is megfordultam már párszor. - Szeretem a természetet és annak minden formáját. Még akkor is, ha a kikötő sokkal inkább vehető bizonyos esetekben vágóhídnak. De valahogy még ennek is megvan a maga szépsége. Viszont most koránt sem én számítok. Ha ő nem nagyon mozdult ki akkor inkább olyan helyeket kellene felfedezni, amihez neki kedve lenne nem pedig az én makacs gondolataimat és vágyaimat követni.
Kicsit úgy érzem magam, mint Bulgakov praxisának első évében. Mindent tudok elméletben, ismerem a betegségeket, le tudnék vizsgázni jellemtanból, pszichológiából, még ha nagyon kell, az anatómia is menne, de főként a társas viszonyok, a csoportban betöltött szerepek. Tudom az emberi viselkedés minden mozzanatát, amit könyvekből meg lehet tanulni, de ennek sokszor semmi hasznát nem veszem a gyakorlatban. Bethany annyi sablonra hasonlít és annyitól különbözik, hogy szinte összezavar már a megszólalása is. És nem azért, mert szerelmes vagyok belé. El sem tudom képzelni vele az életemet. Majd ha befejeztem az első nagyobb könyvemet, akkor dobom, és olvashatja a saját naivitását az általam megfogalmazottakban. Még szívesen dedikálok is neki, ha nagyon szeretné. Aztán fusson csak a másik pultoshoz. Nem is értem, hogy nem veszi észre, hogy teljesen egymásba vannak habarodva. De az elsőbbség nálam van, úgy tűnik ez is fontos számára. Vagy csak ennyire vak. - Ne sértődj meg, nem ellened irányul, ha nem jövök. Lehet, hogy csak sok a dolgom. De ígérem, hogy megpróbálom elintézni ezeket a helyzeteket is, vagy ha nem, akkor legközelebb valahogy kiengesztellek. – majd nagyobb lesz a jutalék a könyvek után. Eddig még mínuszban vagyunk, ha jól számolom. Igazán szépen tudom kiszipolyozni, és napról napra egyre hatékonyabbnak tűnik a módszer. Ez is bizonyíték arra, hogy nem csak akkor lehet szerelmes az ember, ha kölcsönösen éreznek egymás iránt gyengéd érzelmeket. Merthogy én nem gyengéden szeretném őt földbe taposni, abban régóta biztos vagyok. Mióta az eszemet tudom, ellenségemnek tekintem ezt a lányt a maga szépségével, bájával, kiegyensúlyozott életével. Valamiért ellenszenves számomra, és nem is biztos, hogy ez az ő hibája, lehetek én is a saját utálatom tárgya, de könnyebb rá kivetíteni mindent. Magamat sosem hibáztatom. Annak amúgy sem lenne semmi értelme. - Igazán kedves a kollégádtól, hogy átveszi a nap végét. – rámosolygok az említett férfira, akiről nem tudom, hogy mit is kellene leolvasnom, mert mintha a már megszokott csalódottságot látnám. Ezt szeretem igazán, de nála nem vagyok benne teljesen biztos. – Merre szeretnél menni? Nem sűrűn járok kint a városban, annyira nem ismerem a helyet, szóval válassz nyugodtan. Hol töltöd a szabadidőd? – mit szeretnél megosztani életed párjával, aki nem én vagyok igazából, de előbb nekem fogod elárulni, kedvesem? Mit mondanál annak az embernek, aki később csak a csúf igazat írja meg rólad, és évek múlva belátod, hogy minden szó igaz? Vezess el a titkaidhoz, a félelmeidhez. Tárd fel nekem a boldogságomat, szíved legnagyobb gyötrelmeit, és áldozd fel azt a művészet oltárán. Most és mindörökké.
Vendég
Vendég
2021-04-08, 17:49
Bethany && Niels
hopeless romantic
Tudom, hogy nem kellene engednem, hogy bárkinek is ekkora hatalma legyen felettem és a hangulatom felett. Mindentől függetlenül a legjobbra törekszem, hiszen mindenkinek szeretnék kedvezni. Azért térnek be ide az emberek, hogy egy kicsit feltöltődjenek és ezt a lehetőséget szeretném mindenkinek megadni még akkor is, ha lehetetlennek tűnik. De az igyekezeteim ellenére még így is sikerül olykor-olykor elbotlani a saját lábamban is. Sajnos nem kontrollálhatok mindent bármennyire is szeretném. Néha igazán visszapörgetném az időt, hogy minden egyes hibát elkerülhessek. Sajnálatos módon azonban koránt sem létezik ilyesfajta művészet. Persze van olyan is, amikor előrefelé pörgetném az időt. Amikor minden másodperc szinte kínzóan hosszúnak tűnik. Ez az egész nap így telt, de még nem jöttem rá, hogy mégis miként emberelhetném meg magam. Nem szabadna senkinek ekkora hatalmat adnom, hogy ennyire befolyásolja a hangulatomat, de úgy érzem, hogy megvan kötve a kezem és semmi sem az én döntésem. Minden a maga idejében történik és semmit sem tehetek ellene. Mintha egy széles folyót akarnék megállítani a folyásában. Teljesen lehetetlen vállalkozásnak érződik. A szívem is és a lelkem is olyan módon kell életre a látványától, hogy azt ha akarnám sem tudnám kontrollálni. - Meg is sértődnék, ha így tennél. - Nem hiába érdemelte ki a törzsvendégi címet, hiszen mindig megtalálható itt. Lehet, hogy ő is annyira élvezi a társaságomat, mint én az övét. Ez pedig valahogy mindennél boldogabbá teszi a kicsiny lelkemet. Az érintésétől elpirulok egy picit és lesütöm a szemeimet. Nem is nézek fel egészen addig míg nem érzem úgy, hogy a pír az arcomról legalább kicsit megszűnni látszik. - Egy ilyen ajánlatra sosem mondanék nemet. - Válaszolom mosollyal az arcomon, majd Christof-ot kezdem keresni a tekintetemmel. - Christof! Megtennéd, hogy ma vállalod a zárást? Nagyon hálás lennék érte. - Nem is érdekel különösebben, ahogy a tekintete kettőnk között cikázik - hiszen észre sem veszem a fejemben lévő rózsaszín ködöcskétől -, mielőtt bólintana csak boldogan nyugtázom, hogy kisegít. - Akkor igazából szerintem már most elindulhatunk.
A Northuldra Cocktail mint törzshely, nem méltó hozzám. Ehhez kétség sem fér, nem is vitatom a saját véleményemet. Mégis a szükség törvényt bont. Kell egy nő, aki a regényem alanya lesz, akit elemezhetek. Erre pedig tökéletes egy egyszerű, együgyű pultoslány. Külsőre megjárja, belsőre nem érdekel, csak amennyire a regényem megkívánja. A megfigyelés mellett a tapasztalás ugyanúgy jelen lehet, ha elcsábítom, és bízom benne, hogy az utóbbi hónapok kitartó munkája nem megy egyenesen a levesbe a mai alkalom után. Bethany-t sokan szeretik, az egyik beosztottja egyenesen odáig van érte, ezt a vak is látja, de a lányt bízom benne, hogy kellőképpen elvakítottam. Annyira amúgy sem katasztrófa a lány. Értelmes valamennyire, lehet vele beszélgetni, és tudok rajta úgy mosolyogni, hogy ő észre se vegye, mit is teszek vele. Emellett persze az sem megvetendő, ha összejön valami kettőnk között fizikailag is, nem csak az ő elméjében a rózsaszín köd. Borzalmas lehet, amikor valami meggátolja a józan ítélőképességünket, és mindez a saját testünk hormonjaiból ered. Az ember még a testében sem bízhat. Ma csak lassan sétálva közelítek a Northuldra Cocktail felé. Igyekszem kiszámítani, hogy mikor toppanhatok be az utolsó pillanatok egyikén, hiszen mára elragadó, különleges és főként szerelmes tervem van életem egyetlenjével. Belépek a helyre, és amint meglátom, arcomra varázsolok egy színpadiasnak még nem ható, de erősen mesterkélt mosolyt. Ezt szokta meg, erre szoktattam rá a napi látogatásaim során, ezért ezt is kell folytatnom. Még akkor is, ha minél hamarabb végeznék vele. Nem kifejezetten kellemes kihasználni az embereket, de a siker felülírja az emberi kapcsolatokat. - Nem hagynék ki egyetlen napot sem. - bár lehet, hogy egyszer ki kellene próbálnom. Hátha utána jobban vágyik utánam. Ez is egy érdekes megfigyelési metódus lehetne. Nem jövök be pár napig, hanem álcában követném őt, figyelném, hogyan reagál a hiányomra. - Arra gondoltam, hogy ha pár perc múlva végzel, akkor együtt tölthetnénk egy kis időt kettesben is a báron kívül. Mindig csak munkában látlak, és nem bírom nézni, mennyire túlhajszolod magad. - az utolsó mondatnál megsimogatom a kezét. Remélem, hogy igent mond, és sétálunk a környező utcákon, mesél magáról valamit, vagy beülünk egy konkurenshez, és főként mesél valamit, amit fel tudok használni. De ha csak elszórakoztat, az is jó.
Vendég
Vendég
2021-03-23, 11:35
Bethany && Niels
hopeless romantic
Már egy kicsit önmagamat is kezdtem megijeszteni a türelmetlenségemmel. Úgy néztem az ajtó irányába, mintha a tekintetemmel megidézhetném az általam látni kívánt személyt. Mégis a percek olyan lassúsággal teltek, mintha órák lettek volna. A mindig üde kedvemet, amelyet a napfény csak még inkább feldobta, mintha egyenesen kiszippantotta volna a lelkemből. Nem tudom, hogy a mai nap mégis mivel másabb, amiért ennyire szeretném őt látni, de a mai napon a jelenlétének hiánya valahogy igen csak egy mély pontra küldött. Persze nem térhet be minden áldott nap, nem sajátíthatom ki teljesen az idejét, de akkor mégis miért érzem úgy, hogy nagyon szívesen megtenném? Christof nagyon igyekszik lefoglalni a figyelmemet meg feldobni a kedvemet és tényleg értékelem, hogy nem csak az üzletre, de amellett még rám is odafigyel, meg a kis bugyuta dolgaimra. Csak még nem tudom, hogy pontosan miként is háláljam neki meg, mert úgy tűnik, hogy az agyam jelenleg állapotában semmi másra nem képes csak rá gondolni. Ha mentálisan meg lehetne idézni valakit, akkor azt hiszem, hogy már rég itt lenne, mert ennyire még semmire sem koncentráltam. A zárás közeledtével igyekszem elengedni az utolsó csepp reményt is, ami bennem maradt arra, hogy meg fog jelenni. Mégis, mikor az ajtó feletti csengő újból jelez úgy kapom fel a fejemet, mint egy lelkes kiskutya, aki a gazdáját várja haza. Na ez a hasonlat most kicsit sem keltett rossz érzést bennem. Mégis még a gondolata is tovaszáll, mikor megpillantom végre Niels-t. - Azt hittem, hogy ma már nem látlak, kérsz esetleg valamit? - A mosoly, ami kiült az arcomra egyenesen levakarhatatlan lett. Még akkor sem gördülnének lefelé az ajkaim, ha megpróbálnám a kezeimmel lerángatni a széleit. Furcsa belegondolni, hogy elérkezett a napom fénypontja, amikor már igazából a nap sem tündököl úgy az égen, mint ahogyan azt egész nap tette. De talán fogalmazhatnánk úgy is, hogy pont azt jött helyettesíteni.
Legutóbbi képek
Szinte olyan hihetetlen, hogy ez a pillanat is eljött, de nem fogom garantáltnak venni, hiszen tudom jól, hogy elfoglalt és nem töltheti velem mindig az idejét, mint ahogyan azt szeretném. Csak remélni tudom, hogy idővel majd nagyobb prioritássá válok és több időt akar velem tölteni, mint néhány lopott pillanat a koktélbáromban. Főleg, hogy ez az első alkalom, hogy igazán együtt töltjük az időnket kettesben. 
