Elias néha teljesen el tud veszni a gondolataiban. Komolyan, mint valami gyerek, vagy nem is tudom. Oké, nem mondom, hogy én nem csináltam még ilyet, de azért annyira tudom, hogy merre van a fejem, hogy az udvariassági minimumot meg tudom adni a másiknak. Mondjuk szerencsére neki is sikerül, ha észbekap végre.... csak kell neki egy kis kezdő lökés, ennyi az egész.
- Az enyém is, köszönöm kérdésed! Már megint máshol jársz fejben, jól sejtem?
Nem mondom, hogy gyakori jelenség - vagy legalábbis én nem látom túl gyakran -, de azért van, hogy nem veszi észre mikor kell visszakapcsolnia magát álmodozó üzemmódból. Azért arra kíváncsi lennék, hogy ilyenkor merrefelé kalandozhat gondolatban. Mikor rákérdez a vétójogra, akkor csak pislogni tudok, mert fogalmam sincs, ezt honnan veszi.
- Nem egészen... nem azt mondom, hogy vétójogotok van, csak azt, hogy lehet, nem fogtok neki örülni. Nabi és Mézvirág valószínűleg biztosan nem... de lehet, ti sem. Arról szó sem volt, hogy megmondhatjátok, hogy járhatok - e vele vagy sem. Vagyis... megpróbálkozhattok vele, de úgyse ti döntitek el, szóval azt hiszem felesleges.
Tisztában vagyok vele, hogy ez nem lesz egy sétagalopp, de ha valamikor, akkor most kell a sarkamra állnom, és nem engedni nekik, bármennyire is ellenzik majd, meg megpróbálnak eltéríteni és kételyt ébreszteni bennem az érzéseimmel kapcsolatban. Nabiból kinézem, a többiek talán ennél egyenesebbek.
- Hát... Miyoungról. És ha most valami nagyon mély életbölcsességen gondolkozol, akkor szerintem nyugodtan hagyhatod későbbre... azt hiszem szükség lesz rá a többiek lenyugtatásához.
Elhúzom a számat ahogy belegondolok, hogy valószínűleg Elias a könnyebbik véglet, szóval még lesz egy csatánk, mire elfogadják a helyzetet. Legalább egy. Na mindegy, van, amiért megéri küzdeni, és a Miyounggal való kapcsolatom határozottan ilyennek tűnik, úgyhogy bármennyire is konfliktuskerülő vagyok, most nem menekülhetek el.

Az utóbbi pár napban elég sok minden történt. Illetve elég sokat agyaltam azon a kevés mindenen, ami épp történt. Igen, azt hiszem ez így pontosabb megfogalmazás, mint az előbbi. Mondjuk akkor sem segít azon a tényen, hogy konkrétan szinte nemsok semmi nem történt, csak ami gyakorlatilag minden másik nap. Újabb kütyüket bütykölök és igyekszem végre választ találni az álmaimra és a kapucnis kissrácra, akit a tükörben látok néha. Mondanom sem kell, hogy eddig gyakorlatilag annyi sikerrel jártam, hogy... újabb kütyüket bütyköltem. Na igen, a dolgoknak ez a része mindigis olajozottan, hibátlanul működött. Bárcsak a többi is ilyen könnyen, egyszerűen menne... akkor nem szólnék semmit sem. Csak sajnos ez nem mondható el. A Miyounggal való kapcsolatom is még annyira friss hogy én magam sem hiszem el, hogy mi a helyzet... és pontosan ezért nem is szólok a többieknek, csak Eliasnak. Vele valahogy más a kapcsolatunk mint a csapat többi tagjával, ezért aztán szinte biztos vagyok benne, hogy megért. Vagy ha nem is ért meg, de legalább tanácsot tud adni. Legfeljebb majd megkérdezi, hogy de hülye vagy, tudsz róla? Na jó, ezt azért csak nem. Habár tőle még ezt is elviselném. Mondjuk lehet, hogy húznám rá a számat, de attól még jogosan mondaná.
Elias pontos, mint mindig. Akkor is, ha épp nem adtam meg tényleges időpontot, hogy mikor találkozzunk... de ha a belső órája szerint most van a most, akkor nincs vita.
- Szabad!
Sejtem, hogy ő akar bejönni, mert a többiek mind el vannak foglalva, vele pedig beszélni szerettem volna, úgyhogy már vártam, mikor jön. Ahogy bejön és becsukja az ajtót máris megcélozza a velem szemben lévő széket, majd egyből a tárgyra tér... nem köntörfalazik, az biztos.
- Szia, Elias! Milyen napod volt?
Na igen, én határozottan nem tudok olyan gyorsan a tárgyra térni, mint ő... épp ezért próbálom meg húzni az időt, de tudom, hogy előbb vagy utóbb el kell mondanom neki.
- Arról van szó, hogy találkoztam valakivel. De... lehet, hogy nem fogtok neki örülni.
Aha... ha a találkoztam valakivel alatt a Miyounggal való laborlátogatásokat és csókolózást értjük, valamint a lehet, hogy nem fogtok neki örülni kifejezést a biztos, hogy ki fogtok akadni szinonímájaként használjuk, akkor minden a helyén van. Egyébként nem biztos. De ez úgyis ki fog derülni előbb - utóbb. Kis lépésekkel haladjunk, azzal semmi baj nem lehet... legalábbis nagyon remélem.

Tény és való, hogy Eliasszal nem indult a legzökkenőmentesebben a kapcsolatunk és a közös munka. Tartottam tőle, hogy mi lesz itt, hiszen a többiek sem kifejezetten voltak oda meg vissza az ötletért, hogy egy eddig ismeretlen valaki is csatlakozzon hozzánk... bár azt hiszem talán még Nabi fogadta a legjobban. Örült neki, hogy Elias is a csapatunkat erősíti ezután... én meg ezt nem tudtam hová tenni. Azóta persze rengeteget dolgoztunk együtt és beszélgettünk, és már én is máshogy látom az egészet. A kezdeti rossz érzést felváltotta a bizalom és az elfogadás, szeretet érzése Elias irányába, és már ugyanolyan barátomnak tartom őt is, mint Nabit, Mézvirágot, Fredet és Wasabit. Sőt, ha lehet ezt mondani, akkor talán még jobb a kapcsolatunk. Olyan nekem, mintha a bátyám lenne... vagy valaki a bátyám helyett, aki figyel rám, és akivel mindent meg tudok beszélni. Mondhatni kaptam egy testvérpótlékot. Azért remélem, a többiek nem neheztelnek sem rám, sem pedig Eliasra.
Vannak dolgok, amiket eddig még egyiküknek sem mondtam el. Ilyen a kapucnis felsőjű kissrác alakja a tükörben, vagy a barátságom Miyounggal. Legszívesebben egyáltalán nem mondanám el nekik, hiszen az egyik az tényleg csak az én gondom, a másik pedig, hát... azt kettőnknek kell eldönteni Miyounggal, hogy mikor akarjuk a csapatnak elmondani, hogy mi a nagy helyzet. Egy biztos: valószínűleg nem fognak repesni az örömtől. Az utóbbi időben elég sokat gondolkoztam, hogy el kellene mondani legalább az egyiküknek, hogy hányadán is állunk a lánnyal... legalább azt, hogy munkakapcsolatban vagyunk, és ő is bejár a laborba. Persze csak akkor, ha én is ott vagyok vele. Végül hosszas gondolkodás után úgy döntök, hogy Eliast szeretném beavatni, így még előző nap szóltam neki, hogy ha lesz ideje keressen majd meg, mert beszélni szeretnék vele. Remélhetőleg ő nem fog annyira kiakadni, mint a többiek... vagy ha mégis, akkor nem akar fejleszedőset játszani. A fejemre még szükségem lesz, jó lenne a helyén tartani. De mivel Eliasról van szó, így azt hiszem talán nem sok félnivalóm van.