Lehet, hogy mások úgy várják a nap végét, hogy hazaérnek aztán pedig egy jóleső zuhany után egyenest bevágódnak az ágyba. Nekem ez jó régóta nem tükrözte a valóságot. Még csak azt sem mondhatnám, hogy a közelében volt. Azzal, hogy itt véget ért a munkám, amiért fizettek még nem jelentette azt, hogy ténylegesen lezárult volna bármi is. Otthon még ugyanolyan sok teendő várt rám a nap zárulása előtt. Ugyanakkor ez egyáltalán nem volt megterhelő a számomra, mert a tény, hogy van egy hely, amit az otthonomnak hívhatok és érezhetek sokkal többet jelentett, mint pár órával több alvás.
Imádok hazaérni és besegíteni abba, amibe csak tudok. Leginkább a takarítást vállalom magamra, mert főzni nem tudok túlzottan. Ahhoz valamilyen rejtett tehetsége van szerintem Soren-nek. Vagy egyszerűen csak nagyobb a türelme nem tudom.
Ahogy hazaértem az ajtóban szokásosan váltom a cipőmet a papucsomra, mielőtt még tovább mennék a bejárattól. - Hahó, megjöttem. - Jelzem, hogy megérkeztem majd a konyha felé veszem az irányt, ahonnét már most finom illatok találtak meg, aminek köszönhetően elkezdett korogni a gyomrom és szinte rögtön meg is nyaltam a számat és mondhatni élőhallottként sétáltam a konyha irányába, mintha csak az illatokkal jól lakhattam volna.
Mosollyal az arcomon üdvözlöm Ren-t. - Szia, mi jót kotyvasztasz ma? - Szerintem még egyszer sem kóstoltam olyat, ami még nem tetszett volna. Teljességgel megbízom benne így akármennyire is visszakoznék valamitől, ha ő csinálta, akkor mindenféle gondolkodás nélkül kipróbálom aztán kérdés nélkül befalom az egészet. Bár lehet ennek köze van ahhoz is, hogy néha igazán éhesen jövök haza. Mint mondjuk ma is.