Peony && Andrew

maybe we're not as meant to be

Tényleg úgy gondoltam, hogy a négy fal között nagyobb biztonságban lesz, majd hiszen ott nem érheti túl nagy kár, de arra nem gondoltam, hogy az onnan való menekvési vágya lesz az majd ami újabb veszélybe sodorja, de mondhatom, hogy még így is sikerült jól járni a jelenlegi helyzettel, mert nem lett újabb baja, ami meglepően, de már pozitívumnak számít ez is.
A kutyusokkal való játék során túl nagy baj nem lehet, de azért mindig van egy-kettő, akik kicsit szenvedélyesebben szeretne játszani és akkor abból máris sokkal könnyebben  megvan a baj.
- Az az egyetlen egy baj, hogy a szeretet ebben az esetben koránt sem elég. - Akármennyire is szerethetjük a kutyákat meg a gondolatukat, ha ténylegesen nem bírunk el velük. Rengeteg energiával jár az, hogy gondoskodjunk róluk olyannyira, ahogyan egytől-egyig mindegyik megérdemli azt.
- Sokkal több időt és energiát igényelnek, mint azt bárki elsőre gondolná és sokan ez alatt roppannak össze. Ahogyan a gyerek sem való mindenkinek úgy a kutyatartás sem. Ugyanakkora, ha nem nagyobb felelősség az egész. - A szeretet, habár egy nagyon jó alap a kutyatartáshoz közel sem elég. Időt és energiát igényelnek, amely néha igen csak fárasztó tud lenni és van az a pont, amikor úgy érzi az ember, hogy a stresszbomba alatt összeroppan, de még ilyenkor is ki kell tartani. Mint most nekem, hogy kettőnk munkája szakadt egyedül az én nyakamba és mindent nekem kell csinálni. Fárasztó és megterhelő, de nem fogom feladni, akármennyire is nehéz.

Peony && Andrew

maybe we're not as meant to be

Valamilyen szempontból jobb, hogy itt van, hiszen így legalább biztos lehetek abban, hogy nem csinál annál nagyobb őrültséget, hogy idevezet, miközben egyáltalán nem szabadna a kormány mögé ülnie ilyen állapotban. Ki tudja, hogy otthon mégis mi mindent csinálna, hogy lefoglalja magát és ne unatkozzon, úgyhogy valamivel jobb, ugyanakkor nem szeretném itt felügyelni, hogy mit csinál, vagy mit nem, mert akkor nem lennék mégsem annyival se előrébb, mert a végén tényleg az lenne, hogy őt felügyelem és nem haladok semmivel sem előrébb.
- A játékosok kiskutyusok sok mindenre képesek szóval igyekezz a törött kezedet távol tartani tőlük. Meg aztán a kíváncsiságuk is vezérelheti, hogy mégis mi az a kezeden, úgyhogy azért csak óvatosan, oké? - Nem szeretném, ha egyszer csak kevesebb gipsz lenne a kezén, mint eredetileg vagy tele lenne harapás nyomokkal.
Szeretném, ha lenne valami varázserőm, amivel minden kutyusnak gazdát találhatunk, de az igazság, hogy nem mindenki született gazdi. Bár igazából senki sem az. Ezt tapasztalatok alapján tanuljuk meg, hogy melyik kutyusnak éppen mire van szüksége, mert koránt sem ugyanaz a kettőnek a szükséglete. Arról nem is beszélve, hogy sokaknak teljesen határozott elképzelése van arról, hogy mégis milyen kutyát is akar magának. Ez pedig sajnálatos módon elég kevés esetben egyezik a ténylegesen örökbefogadott kutyussal. De még mindig jobb, hogyha valaki meggondolja magát és visszahozza, mintha hagyja és elengedi ebben a hideg időben a nagy világba. Nem mondom, hogy halálosan tisztelem az előbbit, de határozottan több tiszteletet érdemel, mint aki egyszerűen csak magára hagyja és reménykedik abban, vagy még annyit sem, hogy megtalálja valaki és újra visszakerül ide. Ami megint csak azt jelentené, hogy pontosan tisztában lennénk, hogy ki is hagyta magára és az egyszer biztos, ha rajtam múlna lenne egy-két szavam az ilyen emberekhez, de nem szerezhetek magamnak ellenségeket ilyen módon, de sehogyan sem, mert határozottan nem engedhetem meg magamnak.
- Megmondom mi lenne, ha.. Nem is kellene hazavinnünk ennyi erővel beköltözhetnénk ide is, mert ha egyet örökbefogadunk, akkor te is és én is jól nagyon jól tudjuk, hogy nem tudnánk nemet mondani egyiknek sem. - Egy olyan végtelenségig tartó kört indítanánk el vele, hogy már nem is lenne szükségünk az otthonunkra, mert itt is élhetnénk annyi erővel, mert a végén minden kutyának mi akarnánk a gazdái lenni. Rengeteg szeretet lakozik a szívünkben a csöppségek iránt pontosan ezért is fogtunk bele ebbe az egészbe és csináljuk még akkor is, ha nem feltétlen egyszerű.

Peony && Andrew

maybe we're not as meant to be

Az igazság az, hogy az egyetlen ok, amiért ennyire fel tud húzni, amikor őrültséget művel, mert nagyon fontos a számomra. Nem tudom csak úgy megállítani az érzéseimet, amikor róla van szó. Legyen az pozitív, vagy negatív egyszerűen nincs egy zár rajta, amivel visszafoghatnám egy icipicit is. Az utóbbi időben meg amúgy is rettenetesen feszült voltam, mert annyi minden szakadt a nyakamba, hogy egyszerűen nem volt időm arra, hogy rá is odafigyeljek amennyire megérdemelné. Tudom jól, hogy ettől a helyzettől ő is szenved, de néha egyszerűen vészesen közel kerülök ahhoz, hogy kitépjem az összes hajamat és az egyikünknek sem a megfelelő megoldás.
- Igen, de azért figyel oda, hogy ne essen bajod, meg egyszerre inkább csak eggyel foglalkozz, oké? - Nem hiszem, hogy bármit el lehetne rontani a kutyák szeretgetésében, de elvileg egy szimpla túra sem kellett volna úgy véget érjen, ahogy nekünk sikerült. Csak remélem, hogy mihamarabb meggyógyul a karja, hogy visszatérhessünk a régi kerékvágásba. Tisztában vagyok azzal, hogy nem lehet erőltetni, de szívesen előre tekerném az idő kerekét, ha ez azt jelentené, hogy megoldódna néhány problémánk.
- Ha neki keresel otthont, akkor még jó párnak kereshetnél. Főleg, ha sikerrel jársz. De tudod a két szép szemedért lehet, hogy befogadják a kutyákat, de aztán ne lepődj meg, ha újra itt kötnek ki esetleg, mert a kiskutya szemek amelyekért odavoltak a tiédek. - El tudom képzelni, hogy a két szép szemével meg tud győzni embereket arról, hogy igen is érdemes befogadniuk egy-egy kutyát, de ugyanakkor ez még nem jelenti azt, hogy jó gazdi jelöltek lesznek, mert egy kutya igen nagy felelősség tud lenni és mérhetetlenül igénylik a figyelmet, amihez nem mindenkinek van türelme. A Kutyák mindig is csodálatosabbak lesznek, mint az emberek ez teljesen biztos.

Peony && Andrew

maybe we're not as meant to be

Amennyi stressznek vagyok kitéve az utóbbi időben sokan talán megkérdőjeleznék, hogy mégis miért nem megyek pihenőre. De úgy tűnik, hogy számomra a pihenő több teherrel jár, mintha folyamatosan dolgoznék. Eddig nem mondhatjuk, hogy különösebb problémáink lettek volna, de egyszer úgy döntünk, hogy változtatnunk kell a helyzeten és máris egy hatamas problémával nézünk szembe. Méghozzá azzal, hogy teljesen egyedül maradtam. Minden teher az én nyakamba szakadt most, hogy Andrew nem tud bejönni rendesen dolgozni. De ettől függetlenül nem ugrok ki a bőrömből azért, mert megjelent itt. Mondjuk az megérne egy misét, hogy valamilyen csoda folytán sikerült élve idejutnia.
A kis szalutálásán akaratlanul is elmosolyodom. Nem számít, hogy mennyire mérges vagyok rá nem hiszem, hogy hosszútávon tudnék rá haragudni. Ennek ellenére azonban sosem leszünk teljesen problémamentesek.
Jó érzés volt megölelni és biztosan tudni, hogy egyben van annak ellenére, hogy hatalmas kockázatot vállalt azzal, hogy ilyen állapotban idevezetett.
- Mit szólnál ahhoz, ha egy kis időt töltenél a kutyusokkal? Egyszerre mondjuk csak egyet próbálj meg szeretgetni, mert egy kézzel nem tudom, hogy kezelni tudnád a versengést a figyelmedért. - A kutyákkal való időtöltés pedig lehet, hogy még neki is jót fog tenni tekintve, hogy legalább nem érzi úgy, hogy semmit sem csinál. De fél kézzel azért valljuk be, hogy eléggé bonyolulttá válik az élete ezen nincs mit tagadni egy percig sem. Igyekszem neki segíteni, de a legjobb lenne ha csak egyszerűen pihenne, hogy mihamarabb felépülhessen és visszatérhessünk a régi kerékvágásba, mert nem tudom, hogy mégis meddig fogom tudni ezt egyedül csinálni. Természetesen nem vagyok teljesen egyedül, de Andrew munkája még így is leginkább az én nyakamba szakadt. Senkinek a nyakába nem akasztanám a teendőmet. - Elégedett leszel ezzel a feladattal?

Peony && Andrew

maybe we're not as meant to be

Néha igazán elgondolkozom azon, hogy mégis mit szeretek benne főleg, mikor így viselkedik. Nem tudom, hogy mégis miért gondolta egyáltalán, ha azt gondolta, hogy pont itt fogok valakivel flörtölni. A kettőnk életébe az alvást is úgy kell beleerőszakolni még az kellene, hogy egy másik embert is a nyakamba vegyek.
- Akkor pedig kérlek, hogy ne beszélj hülyeségeket. - Nem tudom, hogy mégis miért csinálja ezt az egészet. Na, jó én is túlságosan mérges vagyok rá azért, hogy már megint meggondolatlanul cselekedett, aminek köszönhetően kis híján bajba került. Nem szeretném, ha bármi baja esne, de ettől még nem kellene ilyen feszülten reagálnom, de a sok munkának köszönhetően szinte képtelen vagyok nem ingerülten reagálni.
- De meg kell értened, hogyha veszélybe sodrod magad azzal senkin sem segítesz. Csak tovább tolod ki ezt az időszakot, amit láthatóan nem élvezel. - Én sem vagyok oda érte, hogy szinte szüntelenül, megállás nélkül kell hajtanom saját magam, mert azért elég sok minden kiesett azzal, hogy most Andrew nem tud mindennap besegíteni. Pont ezért lenne a legjobb, ha otthon maradna és mihamarabb felépülne, hogy ne tartson olyan sokáig ez a helyzet.
- Ne szólíts még egyszer anyucinak! - Morgok rá még egyszer, majd óvatosan átölelem, hiszen csodának mondható, hogy nem esett semmi baja az ide érkező út során. Lehet, hogy mérges vagyok rá, amiért kockáztatta a testi épségét mégis nehezemre esik rá hosszútávon haragudni.
- Mi lenne, ha találnánk valamit, amivel lefoglalhatod magad? De meg kell ígérned, hogy többet nem csinálsz ilyen őrültséget, hogy egyenest bevezetsz ide, oké? - Mérhetetlenül szerencsés volt, hogy minden gond nélkül idejutott. Bár a végén még így is kis híján összeszedett magának egy sérülést, mert nagyon közel voltam ahhoz, hogy egyben leharapjam a fejét.