I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Ennyi ember hisz bennem :
1774
Titulus :
Pengu ✦ Sisu ✦ Namaari
✦ ✦ ✦ :
Életkor :
3
Akinek az arcát viselem :
Kim Soo-hyun ✦ Han So Hee ✦ Gemma Chan
A tükör mögött :
Evolet Yang Baba Mirai ✦ Baba Shouta
2021-08-30, 14:40
Miyoung & Caleb
✦ What's up?
Ugyan sajnos viszonylag kevés barátom van, de azok szerencsére igaz barátok, így gyakorlatilag mindent is meg tudok beszélni velük. Az mondjuk már más kérdés, hogy ennek megvan az a veszélye is, hogy ha olyan a helyzet, akkor minden szívfájdalom nélkül a képembe kaphatom a de hülye vagy te! ténymegállapítást. És egy szavam sem lehet olyankor, hiszen igazat mondanak. Most viszont szerencsére egyáltalán nem kell ilyesmitől tartanom. Sőt mi több, Miyoung még ötleteket is ad, hogy mégis miért lehet olyan paraszt Marco, amilyen. - Lehet, bár őszintén szólva valahogy nem tudom sajnálni, ha ez tényleg így van. Mondjuk ezt nem tudhatjuk, legfeljebb ha rákérdezünk nála. De az meg kizárt, hogy megkérdezzem tőle. Persze, aztán majd ezt is az orrom alá dörgölheti, hogy miért kérdezgetek én tőle ilyesmit. Megrázom a fejem hogy elhessegessem belőle az ilyen ötleteket és gondolatokat, de hazudnék ha azt mondanám, hogy nem volt bármiféle igazság sem Miyoung felvetésében. Én tényleg próbálok jóban lenni Marcoval, mert hát munkatársak vagyunk, na meg egyszer, nem is olyan régen még a barátomnak is nevezhettem a srácot. Legalábbis azt hittem, hogy a barátomnak nevezhetem... aztán persze kiderült, hogy valamit nagyon benéztem, mert még véletlenül se úgy vannak a dolgok ahogy én azt gondoltam. - Honnan szedünk Marco formájú párnát? Nem vagyok szétverős típus, de ha találunk olyat, akkor benne vagyunk, és szétverhetünk egyet. Nem vagyok haragtartó típus, de egy idő után nekem is elegem lesz... és ami sok az sok. Márpedig amit Marco mostanában leművel, az tényleg kezd sok lenni. - Na és te? Veled mi a helyzet mostanában? Nem szeretném ha azt hinné, hogy csak az én dolgaim fontosak, hiszen a barátság kölcsönösségen alapszik, így aztán egyértelmű, hogy engem is érdekel, mi történt vele a legutóbbi találkozásunk óta.
Elég elszomorító tud lenni, amikor van egy kellemetlen helyzet két ember között, ami több téren is kihat az életükre. Főleg, mikor professzionális körökben beszélünk erről. Értem sincsenek túlzottan oda, de talán ez egy jel, hogy nem is kellene ott lennem közöttük. Bár mindig erre vágytam, hogy ez legyen a hivatásom úgy tűnik mégsem most jött el ennek az ideje, vagy egyszerűen csak tényleg nem nekem való. - Lehet, hogy nem kapja meg egy nőtől arra, amire vágyik. Vagy éppenséggel az, hogy meglenne hozzá a kiszemelt nőszemély csak az a nő nem akar semmit sem tőle. Amit igazából nem csodálnék. - Ami a még szomorúbb, hogy nem beszélhet Fülöp-pel annak érdekében, hogy megpróbálja rendezni ezt a helyzetet a két munkatárs között pedig igazán illene beleszólnia főleg, amikor már ilyen szinten elfajul. Nem, mintha lett volna szerencsém megismerni Marco-t, de amennyit már hallottam róla igazából nem is szeretném megismerni. Persze tény és való, hogy nem illik mindössze a hallott tényeken keresztül elítélni valakit, de van az a mennyiség amely felett már nem lehet szemet hunyni vagy éppenséggel valami okot keresni a tettek felett. - Tudom, hogy senkit nem szeretnél bántani, de szerintem azért én szívesen vernék szét egy Marco formájú párnát a helyedben. - Valamennyire türelmesnek mondom magam. Mondhatni szakmai szükséglet, hogy türelmes legyek, de az én türelmem már rég elfogyott volna, ha Marco-ról lenne szó. Persze jómagam is tapasztalom, hogy milyen az, amikor a munkatársad koránt sem szívlel, avagy esetemben inkább a többesszám lenne a kedvező. Pedig nem akarok mást, mint bizonyítani, de úgy tűnik, hogy számukra ez semmit sem számít, mert már azelőtt meghozták a fejem felett az ítéletet, hogy egyáltalán megismerhettek volna. Ezért pedig talán át kell gondolnom az életem összes döntését, de most nem azért vagyok itt, hogy ezen rágódjak. A barátomat kell támogatnom plusz megbecsülnöm, ha már ilyen kevéssel büszkélkedhetek.
Néha eszembejut, hogy talán, de tényleg csak talán egy kicsivel kevesebbet kellene edzenem, és akkor lehet, hogy mindenre is jutna időm amire egyébként most nem jut. Vagy nem annyi, amennyit szeretném hogy jusson. Aztán persze semmi se lesz a dologból, mert... mert az edzés az fontos. Nem tehetek róla, na. Ez van, ezt kell szeretni. Vagy nem, de legalábbis tessék szépen elfogadni. Na jó, ha jobban belegondolok még azt se nagyon muszáj, tegyen mindenki saját belátása szerint. Akinek meg fontos vagyok legalább egy kicsit is, az így fogad el ahogy vagyok. Szerencsére Miyoung is azon kevesek közé tartozik, akiket a barátaimnak nevezhetek. Nem mondom, hogy túl gyakran tudunk találkozni, de abból kell kihozni a legtöbbet ami van. Ezért is nem azon szomorkodunk, hogy csak most tudtunk végre összehozni egy találkozót hosszú idő után, hanem igyekszünk jó hangulatban, mégis hasznosan tölteni az időt. Ami egyet jelent azzal, hogy előbb - utóbb úgyis edzeni fogunk. Na igen... mintha amúgy nem azt csinálnám majdnem egész nap. Na nem baj, az edzésből sosem elég - szól a mottóm. Oké, nem a mottóm, de magamat ismerve akár még lehetne is. - Hát... általában véve nem vészes, viszont mostanában elég fura. Nem tudom mi baja van, de azt a valamit előszeretettel igyekszik kivetíteni rám. Arról fogalmam sincs, hogy miért, de jó lenne, ha abbahagyná, lehetőleg hamar. Tényleg nem tudom mi lehet Marcoval, de ez így nem lesz jó. Látszik rajta, hogy elég feszült... és legszívesebben megmondanám neki, hogy menjen el szépen szabadságra, hogy kipihenhesse magát, mert rossz ránézni. Persze nem mondok neki semmi ilyesmit, mert a végén még leharapja a fejem. Beleegyezően bólintok Miyoung ötletére, hogy csináljuk felváltva. Akkor legalább pihenünk is, és nem hajtjuk túl magunkat... ami amúgy eléggé esélyes, részemről legalábbis biztosan. - Jól van, akkor felváltva. És ne aggódj, nem lesz semmi bajod. Senkit nem szeretnék bántani. Majdcsak találunk valami olyan lehetőséget, ahol nem kell attól félnie, hogy baja esik miattam. Mert hát tényleg nem szeretném bántani, de mint tudjuk balesetek is vannak a világon... többször is mint kellene.
A felnőttlét szomorú hátulütője, hogy habár megvan a magad szabadsága időd még sincs annyi, mint amennyit szeretnél. Az én esetemben mondjuk lehet, hogy közrejátszik az is, hogy szeretek túlságosan sok dolgot beszervezni az életembe. Kutatom, hogy hova tűnhetett Clover emellett pedig próbálok segíteni Sun-nak is, akit valamilyen szinten azért karoltam fel, mert lehetőséget láttam benne. Senki nem ismerte és ő sem emlékezett semmire. Mégis mi van, akkor ha valami ilyesmi történt Clover-rel is? Akkor soha nem fogunk választ kapni. Mindezek mellett még a Hero6 tagjait is a szárnyaim alá akarom venni, hogy elfogadjanak és elfogadják a kapcsolatomat Joon-nal. Ezzel pedig szinte lehetetlenné teszem még a lehetőségét és annak, hogy akár egy szabad percem is legyen. Ha véletlen találok egyet, akkor azt is felhasználom valamire, amivel hasznosan tölthetem. Jelen esetben ez most abban merül ki, hogy a Caleb-bel töltsek egy kis időt. Az utóbbi időben nem nagyon láttam, úgyhogy mondhatjuk, hogy van egy kis bepótolni valónk. De még így is kevesebb ideje nem láttam, mint Clayton-t, akit a föld nyelt el. - Történt valami? Mennyire szívja a véredet Marco? - Ha valami egyértelműen közös bennünk az nem más, minthogy a munkahelyen megvan mindkettőnknek a magunkat érintő feszültsége. Azt hiszem az én helyzetemben még érthető is az ellenségeskedés, hiszen valakinek a helyére érkeztem, mint egyfajta pótlék anélkül, hogy bárkit is hivatalosan pótolni akartam volna. Sokkal jobban örültem volna, ha nem kellett volna valakinek eltűnnie ahhoz, hogy hivatalosan is a csapat részese lehessek. Akkor sokkal könnyebb lett volna a dolgom. Meg aztán még így sem olyan biztos a helyem, úgyhogy nem hibázhatok. - Felőlem mehet felváltva is. Kivéve, ha nagyon felhúzott Marco, mert akkor nem szívesen lennék a boxzsákod. - Tudom jól, hogy milyen veszélyes az elfojtott düh meg harag. Annak pedig egyáltalán nem szeretnék a fogadó oldalán kikötni, mert azért én sem őrültem meg.
Egy hosszúra nyúlt munkanap után jól tud esni a barátok társasága, amivel semmi baj sincs. Azzal viszont már inkább, amikor már az is probléma, hogy egyáltalán mikor tudnak találkozni. Mármint nem panaszkodom, valahogy eddig is megoldottuk az ilyesmit, de az utóbbi időben nagyon úgy tűnik, hogy Miyoungon és rajtam is eluralkodott a munka. Mint ahogy valószínűleg mindenki máson is, csak legfeljebb azt nem vesszük észre. Szerencsére most végre sikerül összeszervezni egy találkozót, így egyikünk se szólhat semmit. Illetve de, csak annak a kevésnél is kevesebb értelme lenne. Mondhatni semmi. Épp ezért igyekszem elhajtani magamtól az ilyen gondolatokat... ha semmi értelmük, akkor minek vannak? Megvárom amíg Miyoung is bejön, aztán körülnézek, hogy biztos minden vendég elment, és csak azután csukom be az ajtót, miután megbizonyosodom róla, senki nincs bent rajtunk kívül. Persze simán benne van a pakliban, hogy esetleg mégis bent maradt még valaki kalandozó kedvű vendég... de azokat könnyűszerrel kitessékelem az épületből. Megértően bólintok a lány válaszára, miszerint katyvasz volt a napja. - Szintén... ahogy az lenni szokott. Vonom meg a vállam nemtörődöm módon, mint akit nem igazán érdekel a helyzet... tényleg elég gyakran káosz a napom, így aztán mondhatni, hogy már megszoktam. Amikor Miyoung rákérdez, hogy beszélgetni szeretnék - e vagy edzeni akkor felcsillannak szemeim. Egy edzésre sosem mondanék nemet, ugyanakkor az is érdekel, hogy mi történt a lánnyal mostanában. De talán tudjuk egyszerre csinálni a kettőt, még ha kicsit nehezebben is, mint egyenként. - Nekem igazából mindegy... tudod, hogy edzeni mindig lenne kedvem! Úgyhogy válassz te, neked mihez lenne kedved? Előbb - utóbb úgyis elérünk a beszélgetéshez, bármivel is kezdünk... nem mi lennénk, ha nem így lenne. De talán ez így a természetes. Szóval igazán rábízhatom a választást, semmi baj nem lesz belőle.
Nem mondhatnám, hogy túlzottan "úszkálok" a barátok tengerében ezért sosem mondanék nemet arra, ha valaki velem akarja tölteni az időt. Igaz az utóbbi időben ki sem láttam a teendőimből. Hol a munkahelyemen igyekeztem bebizonyítani, hogy igen is helyem van azzal, hogy mindent megtettem annak érdekében, hogy nyomokat találhassak a jelenlegi feladatunkkal kapcsolatosan. Vagy éppen azt akartam kideríteni, hogy mégis merre tűnhetett el az, a kém, akinek a helyére érkeztem. Megannyi dolog történt az utóbbi időben, hogy már nem is tudom pontosan felidézni, hogy mikor volt lehetőségem utoljára Caleb-el találkozni. Pedig igazán emlékeznem kellene rá. Egy kém vagyok, aki elfelejti a részleteket. Főleg azokat, amelyeknek igazán illene fontosnak lennie. De legalább most valamennyire bepótolhatjuk azt az időt, amit kihagytunk. Biztos vagyok benne, hogy neki is van azért, mint mesélnie. Ha mégsem, akkor a nyomott kapcsolataimmal szervezhetnék neki valamit. Talán Sun-nak sem ártana a társaság. Viszont az emlékei nélkül nem lenne túl tanácsos belebonyolítani valamibe, amit azok visszatérte porig rombolhatna. Ezt a gondolatot gyorsan el is űzőm a fejemből. A pontosság az életem nagyon fontos része így nem is volt kérdés, hogy időben zárásra odaértem a konditeremhez, ahol be is mentem a teljesen elcsendesült terembe. Valahogy teljesen furcsa ilyen üres állapotában látni ezt a helyet, de ugyanakkor valamilyen szinten megnyugtató is. Mosollyal az arcomon köszöntem Caleb-nek és amennyiben még voltak teendői igyekeztem nem megzavarni benne. - Szokás szerint egy katyvasz és a tiéd? - Nem szokásom egyetlen egy percet sem szabadon hagyni, ha valamire felhasználhatom. Mindenre képes vagyok kikölcsönözni a perceket csak a pihenésre nem. Természetesen a minimumot folyamatosan megütöm, mert mégsem lehetek egy kimerült kém, aki még a saját lábában is elbotlik. Ettől függetlenül azonban amennyire csak lehet túlhajtom saját magam. - Szóval lenne kedved edzeni vagy inkább beszélgetni szeretnél? - Előbbiben talán jobb partner vagyok. Utóbbiban a gyenge képességeimről azt hiszem árulkodik a szűk listája azoknak az embereknek, akik amúgy velem kívánják tölteni a szabadidejüket. Meg aztán még őket is képes vagyok bajba sodorni akaratlanul is.
Eddig sem mondhattam, hogy unalmas az életem, de az utóbbi időben meg aztán főleg nem mondhatok el magamról ilyesmit. Mondjuk nem nevezhető túl eseménydúsnak sem, hiszen körülbelül így néz ki: alvás, ébredés, evés, öltözés, készülődés, edzés, munka, edzés, még több edzés, evés, zuhanyzás, alvás. Változékony, ugye? Aha, szerintem is. Legfeljebb annyi a változás, hogy egyedül edzem, vagy valakit sikerül beszerveznem magam mellé. Legalább addig se vagyok egyedül. Persze nem bánom azt sem, ha egyedül edzem, de néha jól esik a társaság. Szerintem ezzel más sincs nagyon másképp. Időnként jól esik kiereszteni a gőzt és beszélgetni valakivel. Ha meg a kettőt együtt is lehet művelni, az plusz pont. Mivel Marco valamilyen csoda folytán épp nem ér rá, Fülöpöt nem akarom zavarni, más barátom meg nem igazán van rajtuk kívül, legalábbis a közvetlen környezetemben, így Miyounggal beszéltünk meg egy közös edzést pár napja. Tudom, hogy a lány is elég elfoglalt, így őt sem szerettem volna zavarni, de szerencsére minden probléma nélkül rábólintott az ötletre, miszerint miért nem edzünk együtt? Közben pedig akár beszélgethetünk is, mert hát a legutolsó találkozásunk sem mostanában volt sajnos. Azóta meg ki tudja, mik történtek. Mondjuk velem nem túl sok, de Miyoungnak attól még igenis lehet mesélnivalója. Én pedig szívesen meghallgatom, mert hát erre valók a barátok. Bár segíteni nem biztos hogy tudok neki, főleg ha srác is van a dologban, de meghallgatni megtudom. Mint szinte mindig most is én maradok ott utolsónak a teremben, hogy majd zárjak, hiszen munka utánra beszéltük meg a találkozót a lánnyal. Miyoung pontos szokott lenni, így alig hogy elmentek a vendégek meg is látom őt az ajtóban. - Szia! Gyere csak be, nem olyan rég végeztem! Milyen napod volt? Érdeklődök tőle kedvesen, majd megvárom amíg bejön és bezárom az ajtót, hogy biztos ne zavarjanak minket. Persze előtte még körülnézek, hogy biztos nem gondolja -e úgy egyetlen vendég se, hogy jó móka lenne bent maradni egy konditeremben zárás után.