Junjie & Binghe

 A few days after the accident

Mikor apám helyébe léptem és én lettem a vadászegyesület vezetője, egészen biztosra veszem, hogy volt némi ellenvetés egyesek részéről. Relatíve fiatal vagyok, bár sosem értettem, hogy elsősorban miért is a kor számít, mikor a tapasztalat az, ami ebben a munkában lényeges. Pár embernek mégis szemet szúrt, hogy talán túl korán váltam vezetővé. Minden esetre én mindent igyekeztem megtenni, hogy azok szemében is kiérdemeljem a tiszteletet és bizalmat, akik ellenem voltak.
Valószínűleg ez volt az egyik oka annak, amiért ennyire haragudtam, hogy Junjie ilyen hibát vétett. Lelőtt egy embert, ez önmagában egy olyan bűn, ami miatt nemhogy én kicsaphatnám, de komolyabb ügy is lehetett volna belőle. Azt hiszem csak mázlija volt, hogy egy zöldfülű újonc hibájának tudták be. Az már csak hab a tortán, hogy ez még egy indokot ad arra, hogy elmondhassák, mennyire nem vagyok vezetőnek való. Hibát vétettem azzal, hogy olyan gyorsan vittem bevetésre. Ezzel teljes mértékben tisztában vagyok. Így a felelősség is az enyém, éppen ezért látogatom meg a sérültet minden egyes nap, hogy tudjam jobban van-e, és ezért fogom plusz kiképzésben részesíteni az új tagot.
Ez bizonyára büntetésnek hangozhatott, mikor közöltem vele. Valahol egyébként az is. Nem akarom őt felhasználni arra, hogy példát mutassak, ha valaki bűnt követ el, akkor ez lesz a következménye… Akkor már réges régen, még ott helyben kirúgtam volna azzal, hogy többé látni sem akarom. Nem állt szándékomban ilyet tenni. Példát azzal is tudok mutatni, ha inkább kijavítom a hibáját és egy még jobb vadászt képzek belőle. Bár sok dolog van, amiben ragaszkodok a régi módszerekhez, de nem lenne szívem rögtön az első bevetés után kidobni valakit. Nagyot hibázott és biztos vagyok benne, hogy őt is eszi a bűntudat miatta. Azt hiszem annál nagyon büntetés nem létezik, mint mikor saját magunkra vagyunk dühösek és még csak meg sem tudjuk bocsátani magunknak azt, amit tettünk. Ha valaki más haragszik, akkor is zavaró, de az illető vélhetőleg le fog nyugodni. Én is már némiképp lecsillapodtam. Nem szeretem, ha az indulatok vezérelnek, mert könnyen elvakítanak. Először megoldjuk a problémát és utána jöhetnek az érzelmek. Bár ezt leginkább a pániknál szokás alkalmazni. Először mindent elrendezünk és utána ijedünk meg.
Már lassan mindent előkészítettem, így már csak arra várok, hogy megérkezzen az emberem. Hogy őszintén bevalljam, kissé bajban vagyok. Egyszerre szeretném, ha érezné, hogy ez egy lecke számára és egyben segítség. Mégsem akarok nagyon kedveske lenni vele, ugyanakkor meg ha csak paraszt volnék, akkor semmi mást nem nyernék vele, mint puszta utálatot. Egy csapat vagyunk, bárhogy is nézem, így ez egyikünknek sem lenne jó. Lehet mégiscsak tapasztalatlan lennék ilyen szempontból? A módszereim ugyan nagyban építenek az általam tanultakra és nem szívesen próbálnék ki most valami újat, mégsem tartom valószínűnek, hogy az ismert oktatási technikák most hatásosak lesznek. Azt hiszem jobb lesz, ha csak sodródom az árral és megpróbálom egyszerre eljátszani a jó és rossz zsarut, miközben megpróbálok nem tudathasadásossá válni.
Szép dolog vezetőnek lenni Binghe… Büszke lehetsz magadra… Abszolúte nincs ebben semmi nehéz, igaz?

Words: 486 ✾