Mirage Mirror
I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Hangulatkeltő
te kit látsz a tükörben?

„A városban lévő tükrök az utóbbi több, mint fél évben aktiválódtak, annak köszönhetően, hogy a négy boszorkány elkezdett magához térni hosszú álmából - képletes álmából. Hiszen ők is a város életének részei voltak az elmúlt években, de ahogy mások, úgy ők sem emlékeztek arra, kik ők és honnan jöttek. Azonban, mivel a mágiájuk feléledt és elkezdték visszanyerni a tudatukat, az emlékeiket, így a városban lévő tükrök a lakók segítségére siettek. A tükörben mostanra már (2021. október 1-től) minden mesehős látja önmagát, a mesebeli alakját. Emlékeznek arra, kik is ők valójában.
Szakszerűen Ébredésnek nevezzük azt, amikor egy meseszereplő visszanyeri az emlékeit. Fata Morgana minden lakója átesett az Ébredésen.” – Részlet a Kiegészítő, ismétlő anyagokból.
Fata Morgana

határa
Számos és számtalan
karakter állás
Beszélgethetsz bárhogy
még állatok nyelvén is
Csillámport szórunk
a hőseinkre
Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 17 vendég :: 1 Bot


A legtöbb felhasználó (117 fő) 2021-02-23, 20:50-kor volt itt.
Kiemelkedő mesemondók
ebben a hónapban

1 Témanyitás - 25%


1 Témanyitás - 25%


1 Témanyitás - 25%


1 Témanyitás - 25%



Share
 
Nestia & Richard - Library tour
I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
ÜzenetSzerző
TémanyitásNestia & Richard - Library tour Empty2022-07-09, 22:01



Richard & Nestia


Persze, persze velem vitatkozott. Megrebegtetem pilláimat, ha már a szemkontaktust szóba hozta, hogy aztán végre beljebb lépkedjünk. Nekem se tetszik ez az egész, az tény, főleg nem az, hogy mesehősök lennénk. De sosem ijedtem meg az új dolgoktól, inkább lehetőséget kovácsoltam belőle, ami a hasznomra vált, ahogy most is. Éppen ezért nem tudtam vele egyetérteni abban, hogy ez mennyire borzalmas és abszurd.
- Óra? Egyetlen óra sincs itt, ami kattogna - nézek rá, majd a könyvtáros asztala fölé, ahol az egyetlen óra helyezkedett el - Ami pedig a cipődet illeti... volt időm hozzászokni - vonom meg a vállam egy fél mosoly kíséretében. Igen, pontosan kettőnkre céloztam, amivel megint lebuktatom magam, hogy az a kis dolog a parton nem csak véletlen volt. Közben eltéved a pillantásom a hatalmas betűkre, milyen édes és hányinger keltő egyszerre. Kezd felfordulni a gyomrom a sok giccses csillogástól.
- Menthetetlen vagy -rázom meg a fejem, ahogy megörül a jutalomnak, mintha az valami fizikai kontaktusra utalna. Inkább beljebb kísérem a részlegre, hogy izgalmas olvasmányokat kutassak. Hosszú pár óra áll előttünk, így valaki kellemessel kellene kezdeni. Közben hallgatom a férfi gondolatait arról, hogy a könyvek mennyire nem felnőtteknek valók. Nem méltatom válaszra az egészet, hátha vannak errefelé nem kívánatos fülek, pedig szívesen felhoznám az aranykokaint. Még keresgélek, mielőtt ráemelném a tekintetem, ahogy a gyerekszékek helyett a földre ül.
- Elrontod a mókát! Megakartalak nézni egy olyanban - mutatok kezemmel az aprócska szék felé, hogy aztán leüljek vele szembe a puha szőnyegre - Hmm, - kérdezek vissza felnézve rá egy unalmasnak tűnő meséből. Hófehérke. lássuk csak... - veszem el tőle a rajzolt képeskönyvet, hogy áttanulmányozzam. Mielőtt bármit is tehetnék egy másikat is átpasszol. A magassarkúsat félre teszem, majd a másikat nyitnám ki, amikor megint felcsendül a morgása. Üres? Az lehetetlen!
- Az nem lehet, mutasd! - kiveszem a kezéből a könyvet - De hát ez telis-tele van rajzokkal és szöveggel! - lapozom végig felé mutatva - Pán Péter a címe és... - megakad a pillantásom egy krokodilon - várj csak! Itt van egy krokodil! Meg azt írja, hogy Hook kapitány folyton egy óra kattogását hallja, amit lenyelt az a bizonyos krokodil és Pán péter a legnagyobb ellensége a kalózkapitánynak - próbálom összefoglalni a lényeget neki hirtelenjében. Egyre izgatottabbá válok és elfog a félelem is egyben, hogy ez az egész tényleg a valóság volt egykoron és Richard maga lenne az itt szereplő Hook kapitány, akinek fél keze kampó.
- Megvan az aranykokain! -kiáltok fel, majd bocsánatkérőn elnézek a könyvtáros felé és halkanna folytatom - szóóval az aranykokain az igazából tündérpor, amivel a gyerekek repülni tudnak. Sohaország. Ez ismerős? - nézek Richardra és várom a reakcióit, ez azért elég sok lehet neki most így egyszerre és jelenleg nem akarom, hogy megtaláljuk az én mesémet is. Félek mit találnánk benne...


szószám ■ zene ■ please, love  Nestia & Richard - Library tour 3942121423
kredit





these violent delights have violent ends
and in their triumph die, like fire and powder
Nem szórt rá senki csillámport



Gazember
Gazember
Nestia Suralu
Mesehős :
Nestia & Richard - Library tour Tumblr_ml12q6dCo61s9j8ldo1_500
A kis hableány
Ursula
Egyszer volt, hol nem volt... :
Ennyi ember hisz bennem :
10
Titulus :
Sea witch
A másik felem :
✦ ✦ ✦ :
Akinek az arcát viselem :
Jessica de Gouw
Tartózkodási helyem :
Dél (Suncrest)
Kereslek, de nem talállak :
✦ ✦ ✦ :
Nestia & Richard - Library tour Tumblr_mmxe3pt85C1s48g7no1_250
A tükör mögött :
Nessa

Nestia & Richard - Library tour Empty
TémanyitásNestia & Richard - Library tour Empty2022-06-30, 16:56

- Nestia & Richard -
Tudom, hogy ő is szenved, hiába próbál erősnek tűnni és elhitetni velem, hogy csak nekem jelent teljes mentális pánikot a mesekönyvek közelségének gondolata. Erősnek lenni bárki tud, ha akarnám, én is bemehetnék a könyvtárba fapofával és maszkulinosan elkezdhetném férfi ujjaimmal lapozgatni a mesekönyveket, de az sokkal grateszkebb, mint őszintén kinyílvánítani, hogy marhára se kedvem, se akaratom ilyenekre vetemedni. De persze, tudom, az én ötletem volt, meg a jobb élet reményében meg kell tudnunk egy-két dolgot önmagukról, úgyhogym nincs más út csak az előre. Nyelvemmal végignyálazom alsó ajkamat, miközben fogadom a beszólást és próbálok minél kevésbé kiégett arcot vágni.
- Én veled vitatkoztam. Csak te nem beszélgetsz velem a szemkontaktuson kívül... - forgatom szemeimet, de igazából mindegy is, mert elindulunk befelé és innentől nem igazán van megállás. Nestia úgy mozog, mintha tökéletesen tudná, hogy mit csinál, pedig le merem fogadni, hogy ő sem járt még konkrétan itt ezen a helyen. Nyilván én is meg tudnám találni a gyerekrészleget, ha arra vinne a lábam, bár egyelőre a könyvtárossal folytatok félig verbális kommunikációt, mely szerencsére elsimul és nem hajít ki innen azon lendület kétszeresével, mint amivel én betettem az ő királyságába a lábam.
- Miért, az óra kattogását, meg a cipőm talpának visszhangját akarod inkább hallgatni? - suttogom közelebb hajolva hozzá. Most úgy őszintén, miért jó állandóan nyikorgó járólapot hallgatni, meg még ez az óra is itt van, ami borzasztóan őrjítő. És hiába keresem a falon, melyik ilyen hangos, nem látom. Szóval jah, még pofázni is kellemesebb, mint a "csend" fülsüketítő zajába merülni.
- Máris jobb! - egyenesedek ki a jutalmam hallatára, aminek lehet én több fizikai tartalmat tulajdonítok, mint aminek ő szánja, de ha bármilyen módon kiengesztel, azért megéri szenvedni. Khm, tehát polcok, meg könyvek... Kurvasok könyvek!
- Nem a könyvektől, hanem a mesék gondolatától. Meg attól, hogy a mesék gyerekeknek íródtak, nem nekünk. - Állok háttal az egyik polcnak, miután levettem onnan egy random könyvet. Micimackó. Rém izgalamasnak tűnik, de hamar kapok a kezembe még kettőt. Tekintetem ugrál Nestia és a gyerekszékek között, amibe a seggem se fér be, nem hogy kényelmes legyen, de ezúttal ezt már nem teszem szóval. Csak mert ezt ő sem gondolhatta komolyan.
- Ez ultra gáz - sóhajtom, de aztán megindulok az asztalka felé. Leülök a földre, igen, a földra, mert onnan kiegyenesített háttal kényelmesnek túlzás módon, de legalább normálisan felérem az asztalt. Elindőzök pár percet, hacsak addig nem csatlakozik hozzám eme kényelmes pozícióba Nestia.
- Itt az áll... - nézek rá, hogy figyel-e. - hogy egy hercegnő elhagyta a magassarkúját. Érdekel a sztori? - nyújtom felé a rajzolt képet az esetről, amit tartalmaz a könyv, csak mert őt lehet jobban érdeklik az ilyen magassarkú cipellős dolgok. Ami meg a másik könyvet illeti, azt szimplán csak átpasszolom az ő ölébe.
- Ez meg itt a kész átverés. Értem, hogy az író az emberek fantáziájára bízza a történetet, de azért száz oldal üres lapra és nem költenék semennyi pénzt. - Annyira azért nem állok rosszul anyagiakból, de ez már szintiszta rablás.


“Though his heart denied it with every fiber of its being, his mind knew that home was no longer an option. And he didn't cry. He didn't fret. He lay there on the earth, realizing and accepting and hardening. That was the night that James Hook began to grow up.”

Nem szórt rá senki csillámport



Gazember
Gazember
Richard Harris
Mesehős :
Nestia & Richard - Library tour 96456
Pán Péter
Hook kapitány
Egyszer volt, hol nem volt... :
Ennyi ember hisz bennem :
55
Titulus :
Lovely bastard
A másik felem :

You've made yourself cold
You're out of control
How could you let go?
I'll give it all up, but...
I'm takin' back my love

Nestia & Richard - Library tour HO33ka9
Zenedoboz :
Santiano - The Fiddler On The Deck

Akinek az arcát viselem :
Colin O'Donoghue
Tartózkodási helyem :
Dél (Suncrest)
Kereslek, de nem talállak :
✦ ✦ ✦ :
Nestia & Richard - Library tour Tumblr_inline_prb3vfYn5z1tfwy2g_400
A tükör mögött :
Kapitány

Nestia & Richard - Library tour Empty
TémanyitásNestia & Richard - Library tour Empty2022-06-29, 12:22



Richard & Nestia


A könyvtár előtt állva meghallom Richard keserű kérdését, mire csak felvonom a szemöldököm amolyan, "Ne kezdd!" fejjel, majd a hatalmas épületre nézek újfent. Persze jó lenne, egy kocsmában ülni és iszogatni, de annál sokkalta fontosabb dolgunk van és nem, nem lehet ott mesékről beszélgetni mert hülyének néznének az emberek. Arról nem is beszélve, hogy az internet mennyi sületlenséget és ferdítést tartalmaz. De nem állok neki kioktatni, mert felesleges lenne, ha nem megyünk be úgysem győzi le a fóbiáját az egésszel kapcsolatban. Bár valljuk be egészen vicces, ahogy szenved és ha ezt tudom akkor küldtem volna neki egy raklapnyi könyvet csak úgy szeretetből. Azért elraktározom magamban ezeket az információkat, hátha nem tart olyan sokáig a mostani szövetségünk. Újabb kérdés, mire csak megrázom a fejem, hogy egyértelművé tegyem a dolgokat. Látom, amint a mosolya az arcára fagy és hatalmas harcot vív magával, nehogy egyből eliszkoljon mellőlem.
- Esküszöm videóra kellett volna vennem az arcodat. Elég vicces látvány voltál, ahogy magaddal vitatkozol - vigyorgok rá, mielőtt hátat fordítanék és belépnék a könyvtár ajtaján. Halkan köszönök a könyvtárosnak, míg Richard csak int, mintha nem tudná mit kell csinálni, de van egy olyan sejtésem jelenleg magával se tud nagyon mit kezdeni.
- Megkeressük a gyerekrészleget - válaszolok halkan és el is indulok az egyik irányba a sorok között. Még sosem jártam itt azelőtt, hiszen nem volt rá szükségem. Nagyon remélem nem címek alapján rendezték be a sorokat, mert akkor esélytelen, hogy még ma kellő számú könyvet kinyissunk. Hallom, amint a férfi kiborul, ezt  a könyvtáros is észre veszi é megköszörüli a torkát. Ha nem találjuk meg hamar azt, amiért jöttünk biztos, hogy kiraknak minket miatta.
- Nem lehetne, hogy csendben maradsz egy kicsit? - teszem fel halkan a kérdést, miután bocsánatot kért a nőtől, miközben a polcokat nézem sorra. Richard megáll egy pillanatra, mire rá emelem a tekintetem, majd követve a pillantását elmosolyodom.
- Bingó! - kedvem lenne összecsapni a tenyereimet örömömben, de ettől eltekintek, hiszen csendben kell maradnunk. Majd a gyerekrészleg előtt Richardra nézek és közelebb lépve hozzá a fülébe suttogok - Majd kiengesztellek valahogy - kacsintok, majd mielőtt bármit mondhatna kézen ragadom és átlépek vele a hatalmas színes betűk felett. Újfent a polcokat nézem, hogy aztán levegyek a polcról egy-egy random könyvet.
- Nem lehet, hogy kezdesz paraoniás lenni a könyvektől? - nézek a könyvtáros felé mosolyogva, majd újra a polcokat nézem és még pár könyvet elveszek - Ülj le oda és kezdd el nézegetni ezeket - mutatok a kis asztal felé, melyhez gyerek székek tartoznak, majd a kezébe nyomok két könyvet. Közben én még keresgéltem, mintha tudnám mit csinálok és jó pár könyvet magamhoz véve ülök le vele szembe az asztalhoz.


szószám ■ zene ■ please, love  Nestia & Richard - Library tour 3942121423
kredit





these violent delights have violent ends
and in their triumph die, like fire and powder
Nem szórt rá senki csillámport



Gazember
Gazember
Nestia Suralu
Mesehős :
Nestia & Richard - Library tour Tumblr_ml12q6dCo61s9j8ldo1_500
A kis hableány
Ursula
Egyszer volt, hol nem volt... :
Ennyi ember hisz bennem :
10
Titulus :
Sea witch
A másik felem :
✦ ✦ ✦ :
Akinek az arcát viselem :
Jessica de Gouw
Tartózkodási helyem :
Dél (Suncrest)
Kereslek, de nem talállak :
✦ ✦ ✦ :
Nestia & Richard - Library tour Tumblr_mmxe3pt85C1s48g7no1_250
A tükör mögött :
Nessa

Nestia & Richard - Library tour Empty
TémanyitásNestia & Richard - Library tour Empty2022-06-22, 16:54

- Nestia & Richard -
- Nem megyünk inkább egy pubba? - nézek a könyvtár bejárata előtt Nestiara olyan fejjel, mint akit éppenséggel teljes bőrfelületénél nyúznak. - Ott is lehet mesékről beszélgetni. Majd böngésszük az internetet, közben meg iszunk. - Szerintem zseniális ötlet, pláne hogy nem viccelek, mikor azt mondom, hogy állatira nem volt elég nekem az a rum, aminek felét ő itta meg a tengerparton úgy fél órával ezelőtt. Vagyis de, elég volt, de nem egy olyasmi eseményhez, amire most készülünk. Pedig elsőre jó ötletnek tűnt.
- Nem? - nézek még mindig rá, majd arcát fürkészve a mosoly arcomra fagy, kezeimet pedig derekamra teszem. - Hát jó, akkor nem. - Értem én szavak nélkül is. Csak baromira kellemetlen ez a hely, meg az, hogy mesekönyveket fogunk lapozgatni két felnőttként és, érted... Na mindegy.
- Akkor hát előre - szánom el magam végre, hogy meginduljunk és megrohamozzuk a bejáratot, ne csak előtte ácsorogjunk. Udvariasan kitárom előtte az ajtót, ha ő lép be elsőként, akkor pont úgy hat a könyvtáros számára, mintha ő akarná ezt az egészet, én meg csak így követem, mert épp elkísérem a dolgára.
Intek a könyvtárosnak, igazából nem tudom most, hogy bent vagyunk a rengeteg dohszagú könyv között, hogy mit ad az illem.
- És most? - nézek Nestiara és suttogva közelebb hajolok felé, aki szerintem hozzám hasonlóan nem minden idejét itt tölti, de azért remélem, hogy tudja, hogy kell itt kiigazodni. Szóval követem.
-  Te jó ég, ez egy kibaszott labirintus, ennyi könyv az égvilágon nem létezik... - mondom szerintem halkan, de a könyvtáros felpillant és megköszörüli a torkát. Gondolom a csúnya beszéden akadt fel, nem a hangerőmön, ami tényleg nem hangos, habár ő szerintem azt is képes lenne meghallani, ha nyelek egyet. - Elnézést, egy nagyon csinos labirintus... - javítom ki magam és dicsérem meg a birodalmát, úgy tűnik ez már tetszik neki, mert megforgatja a szemeit és inkább újra a füzetére fókuszál.
Miközben bolyongok a könyvespolcok között, azon túl, hogy sok minden eszembe jut ennyi polc látványától és a fantáziámat jobban leköti Nestia arcvonásai, mintsem a célkitűzésünk, azért ügyesen felfedezem a "gyerek szekciót". Nem nehéz, hatalmas betűkkel ki van írva épp az orrom előtt. Nestiára nézek.
- Ne tedd ezt velem - suttogom nagyon halkan, mint aki azt akarja mondani, hogy esélytelen, hogy engem ő bevigyen oda. Ultra kínos és mint mondottam, utálom a gyerekeket! De jah, persze, tudom, meg kell ismernünk önmagunkat, még ha az igazság fáj is.
- Amúgy szerinted... - szólalok meg megint, mikor már áthaladtunk a gyerekszekció tábla alatt. - a könyvtáros is valamilyen mesekarakter? Mármint hogy érted, lehet nagyon jól tudja, hogy mit keresünk itt. - Ujjammal is mutatok lefelé, arra a pár négyzetdeciméternyi felületre, amin most épp állok és amin nagyon nem akarnék állni.


“Though his heart denied it with every fiber of its being, his mind knew that home was no longer an option. And he didn't cry. He didn't fret. He lay there on the earth, realizing and accepting and hardening. That was the night that James Hook began to grow up.”

Nem szórt rá senki csillámport


Nestia Suralu csillámport hintett rá


Gazember
Gazember
Richard Harris
Mesehős :
Nestia & Richard - Library tour 96456
Pán Péter
Hook kapitány
Egyszer volt, hol nem volt... :
Ennyi ember hisz bennem :
55
Titulus :
Lovely bastard
A másik felem :

You've made yourself cold
You're out of control
How could you let go?
I'll give it all up, but...
I'm takin' back my love

Nestia & Richard - Library tour HO33ka9
Zenedoboz :
Santiano - The Fiddler On The Deck

Akinek az arcát viselem :
Colin O'Donoghue
Tartózkodási helyem :
Dél (Suncrest)
Kereslek, de nem talállak :
✦ ✦ ✦ :
Nestia & Richard - Library tour Tumblr_inline_prb3vfYn5z1tfwy2g_400
A tükör mögött :
Kapitány

Nestia & Richard - Library tour Empty
TémanyitásNestia & Richard - Library tour Empty2022-06-22, 16:54






NESTIA

&
Richard




“Though his heart denied it with every fiber of its being, his mind knew that home was no longer an option. And he didn't cry. He didn't fret. He lay there on the earth, realizing and accepting and hardening. That was the night that James Hook began to grow up.”

Nem szórt rá senki csillámport


Nestia Suralu csillámport hintett rá


Gazember
Gazember
Richard Harris
Mesehős :
Nestia & Richard - Library tour 96456
Pán Péter
Hook kapitány
Egyszer volt, hol nem volt... :
Ennyi ember hisz bennem :
55
Titulus :
Lovely bastard
A másik felem :

You've made yourself cold
You're out of control
How could you let go?
I'll give it all up, but...
I'm takin' back my love

Nestia & Richard - Library tour HO33ka9
Zenedoboz :
Santiano - The Fiddler On The Deck

Akinek az arcát viselem :
Colin O'Donoghue
Tartózkodási helyem :
Dél (Suncrest)
Kereslek, de nem talállak :
✦ ✦ ✦ :
Nestia & Richard - Library tour Tumblr_inline_prb3vfYn5z1tfwy2g_400
A tükör mögött :
Kapitány

Nestia & Richard - Library tour Empty
TémanyitásNestia & Richard - Library tour Empty

Ajánlott tartalom

Nestia & Richard - Library tour Empty
 

Nestia & Richard - Library tour

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Nestia Suralu
» Stranger things - Richard & Nestia