I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Szerettem volna, ha Shinju előbb vagy utóbb megbízik bennem annyira, ha úgy érzi bátran tudjon felém fordulni. Rá is ugyan úgy odafigyelek mint bármelyikükre, de tagadhatatlan, hogy valakivel jobban megtalálom a hangot. Ezzel nincs semmi baj, hisz az emberek megtalálják azokat, akik jobban passzolnak a rezgéseikhez. Legalábbis én magam így gondolom. Remélhetőleg a többiek is. - Attól még mondhattál volna nemet. – mondom egyszerűen, de kedvesen és elmosolyodom. - Örülök, hogy jól vagy. – mondom neki, igaz mintha lenne valami, ami nagyon foglalkoztatja. Belemerült a gondolataiba nemrégiben a munka mellett ez látható volt. Nem mintha én mostanában nem ezt tenném. Annyi minden forog a fejemben, hogy olykor olyan érzésem van széttudna robbanni. A kritikusnak a megjelenése pedig szinte fullasztóan tud hatni, Damoklész kardja mintha így folyton a fejem felett lebegne, hogy lesújtson mikor kedve támad. Felpillantok a mosolygó lányra és elmosolyodom, mintha csak ragadós lenne a mosolya. - Nem is tudom, talán attól félek, hogy abba is beleköt, amibe nem lehet. Nem szeretném, ha a ti munkátokat lehúzná. Mindent megtesztek a helyért és ezért iszonyatosan hálás vagyok. – mondom Shinjunak. Kérdésére picit hümmentek és babrálok a saját ujjaimmal. - Maximum nem ízlik még neki az étel? Azt hiszem. Bár éppen az lenne a fő, hogy elvarázsoljuk… meg ilyesmi. – nevetek nagyon halkan és röviden. A párt nézem vagy éppen a kisgyereket, nosztalgikus hangulat, kedves… meleg. Igaz nem ebben az életemben, hanem abban, amelyet éltem. Naveennel Emlékeim csak nem csalnak volt egy öccse, aranyos kölyök. Kicsit most az a kisfiú rá emlékeztet. - Nyugodtan, amikor csak kell átgondoljuk miként oldhatjuk meg. – bár tippre úgy oldanám meg, hogy egyszerűen beállok én és elküldöm Shinjut szabadnapra. Ez egyáltalán nem nagy ár azért, hogy segít nekem. Illetve mindig helytáll amikor csak kell. - Az egyik tippem a Jazz lenne, sokan szeretik még akár csak hallgatni is és olykor megtudja ragadni az ember figyelmét és gondolatait. – elgondolkodva nézem az éttermet, hogy a Jazzen kívül mi lenne, ami jó lenne hozzá. - Igaz nem tudom, hogy más jó lenne-e az étterembe, mondjuk valami lágyabb még? Illetve körül kellene néznem alaposabban a zenészeknek. Párat próbáltam keresgélni, de néhányuknak eléggé… csillagászati áraik vannak. – húzom most én el a számat és rá nézek Shinjura. Lehetséges pont arra van szükség, hogy emiatt összeüljünk és próbáljuk meg kitalálni, hogy mi lenne a legjobb. - Van ötleted akár még mi lehetne jó? Kisebb eseményeket rendezzünk ezzel népszerűsítve magunkat? Mondjuk olyan péntek esténként? – leginkább még ez foglalkoztatott mostanában. Legalább lekötötte a gondolataimat és nem olyan dolog után sóvárogtam, amit talán nem tudok megtalálni.
424 szó
Vendég
Vendég
2023-10-22, 13:42
A busyday
Eva Sharpe && Morinaga Shinju
Hogy volt-e más tervem a mai napra, mint a munka? Nem… azon túl, hogy a szobám mélyén agyalgattam volna azon, mit tegyek. Izaya nem akart nyitni felém, ugyanakkor ott volt Shouta, aki figyelmes volt és kedves. Segített anélkül, hogy ismert volna. Nem tudom, mi lett volna velem, ha nem segít. Jó, biztos órák múltán magamhoz tértem volna és ennyi, de akkor is. Jólesett, hogy volt valaki, aki segítőkészen, kedvesen fordult felém. De nekem Izaya kellett, az ő törődésére vágytam. A pokolba is, hogy elszúrtam! Vissza akartam forgatni az időt. Varázslat… bárcsak létezett volna! Sürögtem-forogtam, magamat is meglepve, hisz sosem dolgoztam ilyen helyen, de azt hiszem, egészen belejöttem. Eva hangjára eszméltem fel – annyira belemerültem a felszolgálásba és a gondolataim összességébe, hogy váratlanul ért. Elmosolyodtam. - Ez a dolgom, nem? – Lepakoltam a tálcát a pultra, azzal a jó néhány pohárral, amit útközben felszedtem. – Persze, jól vagyok – Azt nem mondhattam, mennyire nem tudom, mit kezdjek magammal és az életemmel. Nem is azért jöttem ide, hogy letelepedjek és dolgozni kezdjek itt, Fata Morgana-ban. Egész egyszerűen Izaya miatt jöttem ide, de az az ügy nem haladt semerre sem. Megtámaszkodtam a pulton, majd úgy néztem Eva felé. Elmosolyodtam újra. - Nem butaság. De ha itt is lenne, nem hiszem, hogy bármi rossz történne. A szakács kiváló munkát végez, a felszolgálásra sem lehet panasz, hisz itt vagyok – Humornak szántam a magam fura módján. Nos, igen, én inkább voltam fásultabb, mint egy bolondozósabb lány. De ez most passzolt ide. Aztán megráztam a fejem. – A lényeg, hogy mi baj történhetne? Elpillantottam arra, amerre ő is. Az idősebb párra. Egyből Izaya jutott eszembe, miért is ne? Elhúztam a számat. Vele képzeltem el mindent, és most sehol sincs. A kérdések hallatán újra a főnökasszonyomra nézek. - Oké, szavadon foglak! – Hátha kelleni fog valamikor sürgősen… sosem lehet tudni. – Élő zene? – Elgondolkodtam. – Lehet idevonzana még több embert. Milyenre gondoltál? Mondjuk… Jazz? – A hely hangulata miatt jutott eszembe. Passzolt volna, legalábbis szerintem.
a good meal brings people together and they can become a family without blood ties
Shinju jelenleg életet mentett amiért betudott jönni a nagy rohamra. Persze ez már csendesedett és kezdtünk a végére érni, szinte már most azon törtem fejemet miként hálálhatom meg mindezt. Talán lehet kipuhatolhatnám minek örülne jobban a plusz pénz mellett, amit majd adok bónuszként. Szabadnap? Valami más? Igazából már-már családtagnak éreztem őt is ahogy Hammettet. hiszen az étterem számomra egy olyan hely, ahol egy család lehetünk legyünk akár főnök, akár alkalmazott. Sok dolog jön mindig szembe velünk, legyen az magánéleti probléma vagy éppen szakmai. Legnagyobb szívfájdalmam most mégis, hogy sosem tudhatjuk mikor bukkan fel az ételkritikus. Egy másodperc alatt képes lehet megkeseríteni az életünket. Ennek pedig egyáltalán nem örülök, nem szeretném, ha lehúzna minket. Hiszen tudom mennyit dolgoznak a többiek, mindenki a legjobbat nyújtja és még sokszor annál is többet, mint mondjuk ma. Ahogy a pulthoz közeledett Shin rámosolyogtam. - Pihenj egy kicsit! Nemsokára vége van a rohamnak, nem lehetek eléggé hálás amiért betudtál ma jönni! Ugye minden rendben? - kérdezek rá azért a biztonság kedvéért. Letettem neki egy pohár üdítőt és egy fánkot is, hogy tényleg nyugodtan pihenhessen. Én magam is kilépek a pult mögül és zsebre teszem a kis jegyzetfüzetemet. - Tudom butaság… de megnyugtató, hogy ma sem volt itt a kritikus. - összébbpréselem az ajkaimat. Nem tudom eldönteni az tesz boldogabbá, ha nem jön vagy pedig az nyugtatna meg, ha túl lennénk ezen az egészen. Halk sóhaj szakadt fel belőlem majd szétnézek az elégedett vendégek apró kis csoportjain. - Jó ezt látni, nem mondom vannak extra rossz napok, de az ilyeneket szeretem. - egy kisgyerek éppen nagyban mesélt valamit az édesanyjának, egy másik asztalnál cuki idős pár üldögélt, beszélgettek a süteményük mellett. Mintha nosztalgiáznának, ez pedig megmelengeti a szívemet. - Bármikor kell extra szabadnap szólj, oké? - pillantok újra Shinre. - Elgondolkodtam, hogy… talán egyszer lehetne itt élőzene. Mit gondolsz? - ötleteim kapcsán kiszoktam kérni a véleményét mindenkinek, olykor egy-egy kósza gondolat lehet a legjobb egy üzlet népszerűsítésére. Nem mintha nagy zenekart akartam volna vagy ilyesmi. Egyszerűen csak egy kis élőzene akár egy emberes fellépővel.
Legutóbbi képek
Shinju
Tiana