xing cheng & meiren

- Mhm... - hagyom rá, egy bólintás kíséretében, és éppen csak sikerül megállítanom magam benne, hogy ne forgassa meg a szemeimet. Végtére is, nem akarom ténylegesen kitiltatni magam innen, az nagyban megnehezítené, hogy a munkámat végezzem, mint Ping. Így is valami csodának köszönhető, hogy még itt tépázzuk egymás idegeit és még nem kapott fel a vállára, hogy kivonszoljon az egyesület területéről, mint valami vadember.
- Nem tudom, feltűnt-e, de te vagy az, aki minden alkalommal az utamat állod - vágok vissza könnyedén, teljesen ignorálva azt a tényt, hogy Xing Chengnek amúgy minden joga megvan ehhez, mivel ez az ő egyesülete, meg ahhoz is, hogy egy öntelt, felfuvalkodott hólyag legyen, ahogy azt az imént mondta... Vagy valami ilyesmi. - Még a végén azt fogom gondolni, hogy élvezed a társaságom - fűzöm hozzá, megragadva a lehetőséget, hogy egy kicsit még piszkáljam, ha már ilyen közel áll hozzám.
Szerencsére nem táncolunk sokáig egymás idegein, így miután sikeresen ott hagyom őt, még az előtt át tudok vedleni Ping szerepébe, mielőtt a többiek megérkeznének. Bízom benne, hogy Mushu esetleg szintén már hamarabb itt lesz, de nem találkozom vele se az öltözőnél, se sehol. Lehet, hogy ma nem is jön be? Tényleg nagyon beszélnem kellene vele, aggódom érte.
Mivel nincs jobb dolgom, a megszokott helyen várakozom mindenki másra, az első befutó - nem meglepő módon - pedig nem más, mint Shang. A korábbi szóváltásunk után annyira nem fűlik hozzá a fogam, hogy jópofizzam vele, de hát most más szerepben vagyok, ő pedig a főnököm és jóban vagyunk. Ez utóbbi tény bukfencezésre késztet valamit a belsőmben, de nem tudnám megmondani, hogy jó, vagy rossz értelemben. De az biztos, hogy idegesítő.
- De még mennyire! - Jelentem ki teljes elhatározottsággal. Hát hogy ne számíthatna rám? Pont én ne szállítanék neki híreket magamról? Csak is kízárólag a legjobb dolgokat fogja hallani, megnyugodhat. - Miért is vagytok ti rosszban egyébként? - kíváncsiskodom, mintha nem tudnám, hogy azért, mert fájna az egójának, ha kiderülne, hogy egy nő jobb nála. - Várjunk, ő nem Junjie valamelyik közeli barátja? - Elgondolkodva ráncolom a szemöldököm, mintha most ért volna ez a felismerés. - Most, hogy jobban belegondolok, mintha láttam már volna itt párszor vele. Rendes csajnak tűnt... - úgy teszek, mint aki csak hangosan gondolkodik, észre sem véve, hogy járatom a számat. Pedig igenis szándékosan locsolom az olajat a tűzre, mert kíváncsi vagyok a reakciójára, na meg arra is, mit híresztelhet rólam a hátam mögött.
Ha pedig már Jun úgyis szóba jött, megkísérlem kipuhatolni, hogy Shang tud-e róla valamit. A válasza azonban nem nyugtat meg. Persze, örülök neki, hogy akit meglőttem, már jobb állapotban van és nem okoztam benne visszafordíthatatlan károkat, de igazságtalannak érzem a Junnal szembeni esetleges szankciókat. Már azért se érzem jogosnak, hogy őt büntessék, mert az én hibám volt a baleset, de van itt még egy dolog, ami zavar és magamért is kiállnék miatta, pont úgy, mint ahogy most a legjobb barátomért fogom tenni.
- Jun remek vadász. Egyszer véletlenül elsült a fegyvere, még nem jelenti, hogy azt el is kellene tőle venni. Bármelyikünk fegyvere lehetett volna az, akár az enyém is. Ráadásul nem össze-vissza lőtt, hanem a bokorra, ahol a vadnak kellett volna lennie. A fenébe is, mind azt hittük, hogy egy állat van ott... - Mindent beleadok ebbe a védőbeszédbe, rendíthetetlen vagyok és magabiztos, mert tudom, hogy igazam van. Annak a férfinek nem lett volna szabad ott lennie. Nem Mushu tehet róla. Nem én tehetek róla. - Egyáltalán mit keresett ott az a fickó? Ez vadászterület, jelentenie kellett volna, hogy ott tartózkodik, hogy véletlenül se találhassa magát lőtávolban. - Talán kicsivel indulatosabb vagyok, mint azt szeretném, de ennek most ki kellett jönnie belőlem. Még mindig rettenetesen érzem magam amiért bántottam valakit, de a felismerés, hogy ez legalább annyira Nicolas Renard saját hibája, mint az enyém, enyhít a fojtogató bűntudatomon.
- Hozom! - Minden további nélkül fordulok is, hogy megszerezzem a kulcsot.
Kissé bizarrnak tartom, hogy milyen laza természetességgel sétálok be Xing Cheng irodájába, de ez már nem az első ilyen eset. Elég bizalmas kapcsolatról árulkodik, ha csak így hagyja, hogy ki-be járkáljak innen, mert épp itt felejtett valamit, erre pedig mindig akkor eszmélek rá, amikor újfent itt találom magam az ismerős, katonás rend közepén, pont mint most. Ez alkalommal viszont nem gondolok túl sokat arra, milyen különös a kettőnk viszonya, mert szinte azonnal szemet szúr az íróasztal környékén két dolog is; az egyik a kulcs, amiért jöttem, a másik pedig egy fehér póló, ami hanyagul hevert a szék támláján. Ez új. Valami nagyon kizökkenthette Mr. Rendmániást a normális kerékvágásból, ha az izzadt felsőjét csak úgy itt hagyta. Megrázom a fejem, felkapom a kulcsot az asztalról és már sietek is vissza vele.
- Kapd el! - Csak ennyi figyelmeztetést kap tőlem, amikor visszaérek hozzá és már vigyorogva dobom is felé kulcscsomót, amit remélhetőleg sikerül is elkapnia. Ha nem, hát akkor jót fogok szórakozni rajta.

|   remélem tetszik     |   780  |

xing cheng & meiren

Yan Xing Cheng... rettenetesen az agyamra mész! Nem bírom elviselni ezt az arroganciát és főnökösködést, ami vicces tekintve, hogy mégiscsak a főnökömről van szó - bár ez utóbbinak ő szerencsére nincs tudatában.
- Tényleg? - Meglepettséget színlelek, mint akinek ez teljesen új információ. - Nem lehet, hogy kis gond van a memóriáddal? - mosolygok rá, de nem épp a legbarátságosabban. Persze, tudom én, hogy nem vagyok itt szívesen látva, de sehol sem látom, hogy ki lenne ragasztva az arcképem tiltó felirattal, meg felikáltó jelekkel, pirossal áthúzva, vagy bármi hasonló.
Egyszerűen nem tudom megfejteni, mitől vált ki belőlem ennyire erős negatív érzéseket amikor külsősként állok vele szemben és miért viszonyulok hozzá teljesen másképp, amikor együtt vadászunk. Mintha teljesen kicserélnének minket, engem is és őt is. Amikor Ping vagyok, más emberként nézek rá, keresztül látok azon az idiótán, akivel csak veszekedni tudok és látom azt az oldalát, aki egy jó ember és talán még jobb vezető. Most viszont csak úgy tudok rá nézni, mint akit szeretnék kilyukasztani az után, hogy van képe gyakorlatilag haszontalan semmittevőnek titulálni.
- Kicsit sokat gondolsz magadról, ha azt hiszed, nincs annál jobb dolgom, mint rád pazarolni az időmet - szúrom oda nyersen, felhívva rá a figyelmét, hogy a világ nem körülötte forog és, hogy egyáltalán nem tud rólam semmit se.
Mielőtt még ennél is jobban elmerülhetnénk a vitatkozásban, inkább gyorsan elmondom a gondosan kifundált indokot, miért jöttem és reménykedem benne, hogy leszáll rólam végre. A sóhajából ítélve nyerésre állok, csak ennek az engedékenységének köszönhető, hogy kivételesen hajlandó vagyok normális választ adni a kíváncsiskodására és nem lerázni annyival, hogy semmi köze hozzá. - Eléggé sürgős ügyről van szó, ami nem várhat és egyszerűbb ott keresnem, ahol tudom, hogy biztosan felbukkan, mint bízni a szerencsében, hogy még otthon lesz, amikor odaérnék.
Várakozón figyelem, hogy elfogadja-e a válaszomat, és amikor ez megtörténik, egy apró győzelmi mosoly telepszik az arcomra. De épp csak egy pillanat erejéig hagyom látszódni.  
- Igenis, Kapitány! - még komisz mód szalutálok is neki, mielőtt megfordulnék, hogy tovább menjek a dolgomra. Valahogy furcsa ízt hagynak a számban a kiejtett szavak, nem tudom, hogy jó vagy rossz értelemben-e, de mintha egy rég elveszett emlék mozdulna meg a tudatom mélyén tőle.
Nem vesztegetem az időt, ahogy Shang eltűnik a látómezőmből és megbizonyosodom róla, hogy egy perccel később sem jön utánam, bevetem magam az öltőzőbe. Szokásosan felmérem a terepet, meggyőződöm róla, hogy teljesen egyedül vagyok és utána neki is látok az átalakulási folyamatnak. Már rutinos vagyok ebben, így hamar átöltözöm és rejtem el nőies vonalaimat a vadászegyesület egyenruhája alatt, a hajamat konytba fogom a fejem tetjén, és némi smink segítségével valamivel férfiasabb vonásokat varázsolok az arcomra. Az összkép elég maszkulin ahhoz, hogy megtévesszem a környezetemet.
Az órámra nézek, ami szerint kicsivel több, mint harminc percet töltöttem idebent. Most már lassan érkezni fognak a többiek is, ezért gyorsan elpakolok mindent magam után, gondosan bezáraom a cuccaimat a szekrényembe, majd kivonulok a gyülekezőbe, ahol általában egyedül, vagy Mushuval ketten szoktuk bevárni a társainkat.
A falat támasztva várakozom, mondhatni a szokásos helyemen, a hátammal teljesen neki dőlve, miközben a karom összefonom magam előtt és egyik térdem felhúzva, a bakancsom talpát a felületnek nyomom, de azonnal vigyázba vágom magam, ahogy meglátom Shangot közeledni. Nem hiányzik tőle egy újabb dorgálás, pláne nem azért, mert otthagytam a talpam nyomát a falon.
- 'Reggelt! - köszöntöm, egy félszeg mosollyal, mintha most találkoznék vele először a mai nap folyamán, ügyelve rá, hogy mélyítsek a hangomon épp csak annyira, hogy az még természetesnek hangzon. - Volt itt egy nő, Junt kereste, de őt ma még én se láttam, szóval megmondtam neki, hogy nem találkoztam vele, aztán le is lépett - mesélem csak úgy lazán, biztosítva róla, hogy Meiren miatt nem kell tovább fájjon a feje. - Szerinted jól van? Mármint Jun - célzok itt balesetre és, hogy ez milyen hatással lehetett rá. Mivel még nekem sem volt esélyem erről beszélni vele, kíváncsi vagyok, hogy ők beszéltek-e már esetleg.

|   remélem tetszik     |   633  |

xing cheng & meiren

Még mindig mérges vagyok magamra amiatt, ami történt. Nem lett volna szabad hagynom, hogy Mushu vállalja magára a felelősséget. Mardos a bűntudat, ráadásul még esélyem sem volt beszélni vele erről, pedig a legjobb barátom. Biztos vagyok benne, hogy őt is megviseli a dolog, és csak azért csinált magából bűnbakot, hogy én ne roppanjak össze még egy adag nyomás alatt. Rettentően hálás vagyok neki érte, de legszívesebben lekiabálnám a hajat a fejéről miatta. Így most ő lesz az, akit Xing Cheng górcső alatt fog nézegetni, az ő munkája került veszélybe és ő lesz az, akit felelősségre fognak vonni, ha bármi történik a meglőtt férfival. Ó, Mushu... ilyen áron nem szeretném, hogy védelmezz. Meglennék valahogy, ha úgy alakulna, hogy nem dolgozhatok tovább az egyesületben, egyesek amúgy sem látnának itt szívesen és már így is elég rizikós fenntartani a férfi álcámat. Fel vagyok rá vértezve, hogy egyszer kiderül az igazság és nem lesz itt maradásom, csak idő kérdése.
Apropó, késésben vagyok. Ezen áll vagy bukik a teljes álcám, hogy még mindenki előtt beérjek az egyesületbe és magamra tudjam ölteni Ping szerepét, mielőtt a többiek is megérkeznének. Nem hiányzik, hogy ne adj isten rajta kapjanak öltözködés közben, meg az se, hogy meztelen férfiakkal szoruljak egy öltözőbe.
Gyorsan szedem a lábaimat és már majdnem örülök is neki, hogy sikerül észrevétlenül eljutnom a célomig, amikor meghallom az ismerős hangot. Sejthettem volna, hogy ez túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen.
- Remek... - Már csak ő hiányzott. Kedvtelen arckifejezéssel fordulok a férfi irányába, aki a lépcsők felől közeledik felém. Ma valahogy nincs hangulatom a szexista hülyeségeit hallgatni. Azt hinné az ember, eleget vitatkoztam már vele ahhoz, hogy felfogja mennyire ellenzem az ő látásmódját, de csak belefog századszorra is. Nekem viszont nincs türelmem ehhez, szóval egyenesen a szavába vágok és vele egyszerre mondom a magamét: - Nahát, ez nagyon jó! Csak mert nő vagyok, hirtelen nem is értek semmihez? Ugye te se gondoltad komolyan, hogy majd pont neked fogok szót fogadni? - Kihúzva magam még közelebb is lépek hozzá, hogy érzékeltessem vele, mennyire nem hatnak meg a szigorú vonásai, sem az, ahogy fölém magasodva rám pillant. Van ebben a fickóban valami, amitől minden létező sejtem azt kiabálja, hogy fojtsam meg egy kis kanál vízben, de a józan eszem szerencsére figyelmeztet rá, hogy véletlenül már így is meglőttem valakit, nem lenne jó egy szándékos elkövetés vétkét is behúzni mellé.
- Ne aggódj, ma eszem ágában sincs megzavarni a nagyfiús cserkész klubbodat - olyan teljes átéléssel ejtem ki a szavakat, hogy még én is elhiszem, pedig pontosan azért vagyok itt, hogy részt vegyek rajta. De amiről ő nem tud, az nem is fáj. - Jun miatt jöttem, beszélnem kellene vele, abban reménykedtem, hogy már itt lesz, korán szokott jönni. - És még csak nem is kamuzok, helyesbítve, nem teljesen. Lehet tényleg inkább színésznőnek kellett volna lennem és nem vadásznak, nem kizárt, hogy még Oscart is kaphatnék a hihető férfi alakításomért is.

|      remélem jó lesz         |   473  |