Akármennyire is igyekszem felvenni ezzel a nővel a kapcsolatot, ő még csak emberszámba se vesz. Holott értelmetlen egy ilyen ajánlatot visszautasítani, főképp úgy, hogy a divat kezd eluralkodni a környéken. Hát nem akarja egy icipicit is feldobni a csiricsáré rucijainak az értékét? Egy jó sminkkel csodákra képes az ember. Még a legrusnyább arcból is szépségkirálynőt varázsolunk. Főleg az én termékeimmel.
- Esküszöm, ennek a nőnek nincs ki a négy kereke... Talán nem szed elég vitamint. - sóhajtok fel, amint kilépek az irodámból egy újabb sikertelen hívás után. Szörnyellának bizonyára már az én nevemmel és leveleimmel lehet tele az e-mailje vagy csak szimplán kitörli őket. Vagy letiltott? Az azért durva lenne. Hiába nem tudok róla sokat, azért ez elég sokat elmond egy emberről, ha még csak el sem olvassa a leveleimet. Minek adni esélyt? Az ő vesztesége... Kissé fel is húzom magam ezen, hiszen sérti a büszkeségemet amilyen könnyen fittyet hány rám. Tudom jól, hogy a Meridian kozmetikai szerei utánozhatatlanok és tökéletesek, ugyanis én álltam velük elő. Ameddig én felépítettem ezt a céget, más kozmetikai üzletek bezártak, így könnyűszerrel elrabolhattam a hoppon maradt vásárlókat. A biotechnikámnak köszönhetően pedig hatalmas attrakcióvá is nőttük ki magunkat, ugyanis ehhez fogható sminkkészletek és krémek még nem kerültek piacra előtte.
- Köszi a mait is, ha nem bánod ma korábban bezárnék, így te is haza mehetsz. - mosolygok le Calebre a kasszánál, aki alkalomadtán besegít az üzletnél, pedig nem is kérlelem őt olyan sokat. Na jó, talán egy icipicit.
A mai forgalmat is viszonylag hamar lezavartuk, így ez a korai záróra nem fogja nagyon összekuszálni a normális menetrendet. Mindeközben a vállamra vetem ritikülömet, míg lágy mosollyal arcomon figyelem, ahogy Caleb távozik a holmijaival. Néha eljátszok a gondolattal, hogy mennyire emlékeztet arra a mesebeli fiúra az álmaimból. Meg voltam róla győződve, hogy az a fiú a tökéletes másik felem, hiába nem tudok hozzá egy normális arcot társítani még. Az érzések viszont már régen leülepedtek bennem az egykori barátaim emlékfoszlányaival együtt. Will, Taranee, Irma, Hay Lin, Elyon... A neveiket az utóbbi álmaim során elevenítettem fel, rögtön azután, hogy megpillantottam valós énemet a tükörben. Nem éreztem idegennek a látványt, sőt! Inkább megkönnyebbültem, szinte majd kicsattantam az örömtől! Aztán rájöttem, hogy egyedül vagyok. A fiú az álmaimban Meridian-t választotta helyettem, a többiek pedig eltűntek. De nem is kerestem őket igazán. A tudat, hogy ők nem kerültek Fata Morganaba velem együtt megrémisztett, így a fejem legmélyebb zugaiba temettem a gondolatukat, hogy még véletlenül se keseredjek el miattuk. Mi van akkor, ha tényleg magamra maradtam? Az itteni legjobb barátnőm is kerülni kezdett, holott én csak védeni akartam őt a gonosz bátyjától. Tudom, hogy valami nincs rendben! Érzem, mintha az ösztöneim sugallanák a közelgő veszélyforrást valahányszor meghallom a lány testvérének nevét. Talán ez nem tetszett neki? Hogy az örömében nem támogattam őt sem? Mint ahogyan szemet hunytam a barátaim létezése felett is?
- Túl sokat gondolkodsz ezen, te gyagyás. - rázom meg fejemet jóval azután, hogy Caleb már eltűnik az éterben. A "NYITVA" táblát szépen át is fordítom az üvegajtón, majd leoltva az összes lámpát lépek ki én is Stormreach utcájára. Kulcsomat előkotrom a táskám lemélyebb bugyraiból olyan pózokkal, melyek akár cirkuszi manővernek is jól mutatnának. Hosszú másodpercek, talán percek telhetnek el, miután kisebb szitkozódások és kifakadások után megtalálom az üzlet kulcsait, hogy végre bezárhassak. Az üvegajtón keresztül még átkukkantok a sminkasztalok és a készletespolcok sűrűjére, hogy aztán tekintetemet visszavezethessem a tükörképemre magam előtt. Keserű arckifejezés és könnyektől megcsillanó tekintet néz vissza rám. Ki tudom olvasni lefelé biggyesztett, résnyire nyitott ajkaiból a segélykiáltás első jeleit. A csalódottság, a céltalanság és a kétségeesés tart fogva minket. Egyedül viszont semmit sem tudunk ellene tenni, csak elfogadni azt. - Amit a sors néha összehoz, azt az élet szétválasztja, Cornelia... - suttogom a másik felemnek elcsukló hanggal.


✦ Képes vagy a föld és a növények irányítására
Will közelében képes vagy átváltozni őrzővé, ilyenkor erősebb vagy és tudsz repülni a szárnyaidnak köszönhetően, de ehhez mind az öt őrzőre szükség van, a többiek viszont jelenleg délen tartózkodnak.