Butch & Tatiana

I prefer to be crazy and happy rather than normal and bitter.

Nem kérek én túl sokat csak azt, hogy kapjam meg ami engem illet. Ha képtelen jó minőségű árut tárolni a boltjában, akkor legyen olyan szíves és szolgáltassa vissza a pénzemet, ahogy minden más boltban tennék. Persze az ő boltja teljesen más és ha nem ez lenne a legközelebb a lakásomhoz, akkor biztosan nem ide járnék, de hát a kényelem eléggé nagyúr lett nálam. Megforgatom a szemeimet a szavai hallatán, mivel egyáltalán nem jókedvemből "mászok" az arcába, ahogy ő fogalmaz. Bele mehettem volna még egy értelmetlen vitába, hogy kettőn áll a vásár mert ő is előszeretettel mászik az aurámba, de kezdem azt hinni úgysem értené. Nem maradhat el a gúnyos félmosoly, amit akkor villant meg, ha jól szórakozik vagy fölényben érzi magát. Engem se dobtak a fejemre, az nem én vagyok a testvéreim közül... szegény Ed, vajon mi lehet vele? A gondolataimból az abszurd kérdései szakítanak ki, mire morranok egyet. Kicsit fején találta a szöget, de ha bezáratom ezt a putrit, akkor igy is úgy is másik boltba kell járnom, amellett pedig örömömet lelném benne.
- Térden csúszva? Minek néz engem? Nem az egyik alkalmi szajhája vagyok - szűröm ki a fogaim közül, bár van egy olyan érzésem, hogy amilyen zsugori még a szexért se fizetne...  Az egy dolog, hogy nem tisztel mint vásárlót, de az már a legalja, hogy nőként se. Igy egyértelműen megkapja a magáét. Gyilkos pillantást lövellek felé, de a kis játékunk itt még nem ért véget. Nem fogom hagyni neki, hogy nyerjen és az általa áhított távozás se lesz olyan egyszerű. A képembe mászik és fogalmam sincs, hogy egyből elment az esze azért nem fogja fel a szavaim lényegét vagy sose volt neki igazán.
- Persze minden vágyam! Itt és most, azonnal- iróniától tocsog a mondandóm, majd megforgatom a szemeimet. Mégis hogy gondolhat egyáltalán ilyesmit? - Bár, ha a mondandómból ennyi maradt meg, akkor kezdem azt hinni, hogy kettőnk közül nem én akarom annyira azt a csókot - kissé oldalra billentem a fejem és egy széles gúnyos vigyort meresztek rá. Ezt nem fogja lemosni magáról az biztos. Nálam az aduász és a blokk felmutatása eléggé elnémítja ahhoz, hogy visszavonulót fújjon. Hatalmas mosollyal az arcomon hallgatom, ahogy elismétli, hogy olcsóbban adja a tejem.
- Ezt? Ugyan, előbb írásban kérem, hogy lefarag az árból és rendel nekem friss árut. Természetesen aláírással együtt. Akkor itt helyben megsemmisítem a blokkot - mosolygok még mindig, hatalmas ártatlan szemekkel. Talán 5 kartonra nem lesz szükség hetente, de ha neki egy dobozzal számolok akkor azért kell minimum 3 belőle. Természetesen ez részlet kérdés. Várom mit lép az ajánlatomra, lehet megüti a guta, de az adu még mindig az én kezemben van.

xxx szó

Butch & Tatiana

I prefer to be crazy and happy rather than normal and bitter.

Megint itt tartunk, hogy próbálom meggyőzni az igazságról ezt a csökönyös, vénembert, akinek a kedvenc elfoglaltsága, hogy velem pöröljön. Mennyivel könnyebb lenne, ha úgy tenne mint a legtöbb tulaj? Bocsánatot kérne s kiengesztelne valamivel, mivel mindig a vásárlónak van igaza vitás helyzetben. De nem! Ő és a bocsánatkérés? Szerintem bele is halna, ha ezt kellene tennie, így marad az a verzió, hogy egymás idegein ugrálunk.
- Nem hiszem, hanem tudom! Mindamellett szerintem nem tartozik magára, hogy miből tartanám el a gyereket vagy egyáltalán magamat. Nem vagyunk annyira közeli viszonyban - mutatok rá a tényre, hogy éppen a pénztárcámban próbál turkálni a romlott tej kapcsán. Nem mintha a kettőnek bármi köze lenne egymáshoz. Egyszerűen csak jó minőségű, friss tejet akarok, hogy tudjak enni és nyugodtan végezhessem a munkám. Persze mehetnék másik boltba is, de Butchy pechére ez van a legközelebb a lakásomhoz és nincs azaz isten, hogy 5 percnél többet menjek egy bevásárlás miatt. A szórakozott nevetésével csak még jobban felidegesít és tényleg nagyon szívesen keresztbe átharapnám a nyakát. De nem játszhatok el a gondolattal és nem mehetek át fenevadba, mert ezt a harcot máshogy kell megvívnom. Unottan néz rá, elutasító testtartással, miközben próbálok észérvekkel hatni rá. A könyv még mindig magasan a kezében vagy, levigyorog rám, mintha valami kisgyerek lennék, akit próbál móresre tanítani. Mély levegő.
- Ó, hogy ennek a boltnak saját szabályai vannak? Erről vajon tud az iparűzési kamara vagy a népegészségügyi szolgálat? Nem vagyok ügyvéd, csak tisztában vagyok a jogaimmal és bármilyen furcsa magának belém szorult ész is - szűröm ki a fogaim közül a választ. A következő kérdését hallva sértődötten sóhajtok egy hatalmasat és válaszra se méltatom igazán. Tényleg ennyire ostobának néz pillantást vetek rá. Majd ahogy szóba kerül a cirkusz nem vagyok rest frappánsan válaszolni neki, éppen olyan nyugodtan ahogy előtte ő tette. Nem fogom ennyire könnyen hagyni magam. Elkerekednek a szemeim, azon mégis hogy merészel hívni. Míg ő maga mögé hajítja a panaszkönyvet az én kezem emelkedik, hogy az arcán csattanjon.
- Hogy merészel ilyen jelzővel illetni? - felháborodottan kérdezek, de arra nem számítok, hogy ilyen közel kerül és az arcomba mászik. Folytatja a kis mondandóját és megereszt egy vigyort is mellé. Felém akar tornyosulni, hogy visszavonulót fújjak, de nem eszik ilyen forrón a kásást. Kihúzom magam és állom a tekintetét rezzenéstelenül.
- Haszontalan lenne? Akkor mégis miért mászott úgy az arcomba mint aki mindjárt megöl vagy megcsókol? - kérdezek vissza, hátha ezzel visszavonulóra tudom kényszeríteni. Ez egy olyan játék, amit képtelen vagyok megunni. Felvillanyoz, hogy valaki képes szembe szállni velem, hiszen a régi életemben is én volt a főnök Banzai és Ed kérdés nélkül követték a parancsaimat. Végül elő kerül a blokk, ami bizonyítja a vásárlásom és a jogom a kártérítésre.
- Talán a magáét kellene - vágok vissza a morgása közepette, majd újfent elkerekednek a szemeim. Képes a megalkuvásra?
- Hogy mondja? Nem hallottam kristálytisztán - most rajtam a sor, hogy kajánul vigyorogjak rá és várom, hogy megismételje a szavait. Teljesen elment az esze? Persze ebbe az alkuba könnyedén bele tudok menni, de az előbbiek után jobban esik még húzni egy kicsit a gyenge idegeit. Kiérdemelte a viselkedésével.

xxx szó

Butch & Tatiana

I prefer to be crazy and happy rather than normal and bitter.

Nincs sok időm, bármennyire úgy tűnik, hogy az életem könnyed és semmi dolgom sincs csak pletykák posztolása, de ez nem ilyen egyszerű. Meg kell szűrni a tippeket és a lehető legjobbat kiválasztani, hogy nagyot üssön. Napi 50 üzenetet kapok különböző rosszakaróktól, akik képesek olyan apró dolgokért is írni, hogy a másik véletlen böffentett egyet ebéd után. Azta mekkora sztori!!! Ja, nem. Éppen ezért nem mindegy, hogy mikor mi kerül ki. Vegyük például a legutóbbi posztot, azóta is attól hangos a média és szegény ártatlan gyerek itta meg a levét, aki csak barátnőt akart fogni magának. De mit hetetek én, ha olyan jó volt a tipp és ezzel a kis hercegnő apuciját is befeketíttethettem. Azóta is várja a közösség a minőségi tartalmakat. De ahelyett, hogy az üzeneteket böngészném itt vagyok megint a kis boltban, hogy helyre tegyem azt a szélhámost, aki tulajnak hívatja magát. Nagyon bizseregnek az ujjaim egy poszt után, amivel lejáratom, de az túlságosan feltűnő lenne és nem bukhatok le. Így marad a személyes verzió, amivel oly sűrűn meglepem.
- Ő még csak egy gyerek és lehet jobban járna velem, mint a drága vén nagybátyjával, aki nem becsüli eléggé - szűröm ki a fogaim közül én is, ami elmegy egy ragadozó vicsorgásának is. Biztos vagyok benne, hogy olyan sóher, hogy a gyereknek sem ad rendes zsebpénzt azért cserébe, hogy itt dolgoztatja. Igazi szemétláda. Épp, hogy befejezem a dátum leírását, amikor a tollam végig szántja a lapot, ahogy kikapja a kezemből a kék könyvet.
- Ebben téved, minden vásárlónak alanyi jogon jár a panaszkönyv, ha valamit helytelenek ítél meg. Ha kell legközelebbre elhozom a polgári törvénykönyvet és kiemelem a megfelelő paragrafust - kontrázok rá egyből, majd próbálok a könyv után nyúlni, de mint valami óvodás a feje fölé emeli, hogy ne érjem el. Francba, hogy ilyen nagyra nőtt. Kedvem lenne átharapni a torkát és hagyni, hogy kivérezzen, majd pár nap múlva a dög részét megenni. Oké, azt hiszem megszólalt a bennem élő vihogó fenevad.
- Ha már annyira érdekli Buchy, a mandulatejem megromlott mielőtt bele ihattam volna, mivel nem jól tárolja a drágalátos polcain - még mindig villámokat szórnak a szemeim, mert ha valamiért fizetek, akkor el is várom, hogy az jó, iható minőségű legyen. Nem azért költök ebben a koszfészekben, hogy csak szórjam a pénzem. Mérgesen morgok egyet, majd oldalra döntöm a fejem a nyugodt szavai hallatán.
- Ugyan minek játszanám a majmot, ha már van egy előttem. Vajon melyik fajba tartozik pontosan? Lehet, hogy védettek közé, azért ennyi zsugori. Biztos nem, ahhoz túlságosan ápolatlan... Jobban hasonlít egy ostoba bazári majomra, aki semmihez se ért - vágom hozzá ugyan olyan nyugodt hangon, ahogy ő tette az előbb. Nem fogom hagyni, hogy kihozzon a teljesen a sodromból.
- Követelem, hogy adja vissza a legutóbbi vásárlásom összegét, mert selejtes árut adott el. Ó nézze! Milyen véletlen, a blokk is nálam van - elő kapom a táskámból a megnevezett papírost, majd mielőtt azt is elvenné tőlem vissza is csúsztatom a helyére. Játszhatunk így is, de kettőnk közül ez neki fog jobban fájni.

xxx szó

Butch & Tatiana

I prefer to be crazy and happy rather than normal and bitter.

Elég sok privát üzenetet kaptam a mai nap folyamán, de még nem jutottam el odáig, hogy kiválasszam a legjobbat. Bár a divat mindig is érdekelt, így a hozzá fűződő pletykák kitüntetésben részesülnek, hiszen az előző posztom egy titkos románcról szólt. Persze egy kutya elvesztése eléggé szomorú hír, viszont úgy tűnik pozitív lecsengéssel fejeződött be. Talán, de csak talán szívesen cseréltem volna Deliahval, mert hát a vak is látja, hogy Miles mennyire jó bőr. Nem véletlen, hogy egy edzőtermet vezet. Persze talán a nőnek lehetne több esze, hiszen úgy hírlik a múzeum tárlatvezetője, aki igen csak okos... hát kezdek kételkedni benne. Ugyanakkor kíváncsian várom a további fejleményeket, melyekkel a legdrágább követően úgy is szolgálnak. Tikk, takk. Az idő egyre fogy és valamit virítanom kell vagy elárasztanak a vádló kommentek és üzenetek. Menni fog az, csak éhes vagyok... Mióta itt van velem a múltbéli lény az a dögevő állat... egyfolytában gyötör az éhség. Sosem lakok jól igazán, pedig semmi gondom sincs a világon. Van tető a fejem felett, meleg otthon, kényelmes ágy és temérdek étel, amit csak megkívánok. Uhh, egy kis gabonapehely biztos segít, elegendő cukrot és vitamint tartalmaz, hogy összeszedjem a gondolataimat. Szerencsére van mandulatejem, sikeresen kiharcoltam a kisboltosnál. Új dobozt kell megbontanom, de egyből megcsap egy furcsa szag, amitől felfordult a gyomrom. MI A BÜDÖS PICSA?!? Egy bögrébe öntök a tejből és látom, hogy az egész darabos. Egyből ott hagyom az asztalon és magamhoz véve a kinti ruháimat becsapódik mögöttem az ajtó. Dühösen vágom ki a Wayward Pines Store ajtaját és gyilkos pillantásokkal nézek körbe a bolton belül. Egyből megtalálom, hogy hova lettek rakva a drága tejeim.
- Ne most Dean! - förmedek vicsorogva a kasszánál álló fiúra, akár egy húsevő, veszett állat. Nem fogom annyiban hagyni a dolgot egyből a főnökhöz trappolok. Az iroda ajtaját kivágom és belépdelek a dohányfüstös helyiségbe. Éppen látom, hogy a drága főnökúr egy ládika tetejét lecsapja... gondolom ott tartja a kuporgatott vagyonát. Igazi zsidó ez a fazon.
- Beengedtem magam! Deannek semmi esélye se volt, szóval ne bántsa ha lehet - válaszolok gyorsan, majd megállva az irodája közepén keresztbe fonom a kezeimet a mellkasom előtt. Nem érdekel a kiabálása, se a morgása. Ennél sokkalta rosszabb dolgokat is kibírtam már... ott volt az éhség, az állandó menekülés és az a sebhelyes oroszlán. Felmorranok, ahogy megemlíti a tejemet, hiszen éppen ezért vagyok itt.
- Rengeteg? Ugyan! Épp 1-2 dobozzal volt hajlandó rendelni - sziszegem a fogaim közül, miközben gyilkos pillantásokat vetek rá. Legyint egyet kissé beletörődve, amit fél sikerként könyvelek el és nézem, ahogy felkel a székéből a széfbe vagy mibe hajítva a kis ládikát. Végig nézem ahogy az asztala elé sétál, neki dőlve hozzám hasonló testtartást vesz fel. Úgy tűnik megint kihoztam a sodrából, aminek láttán azért megjelenik egy kisebb mosoly a szám szegletében.
- Ne aggódjon csak a panaszkönyvért jöttem... - körbe pillantok a helyiségben és a polcon megtalálom a kék füzetecskét - Áh, meg is van! Köszönöm a kérdést Butchy, de hoztam magammal tollat - teszem hozzá és kinyitom az utolsó oldalak egyikén, hiszen jól tudom hol hagytam abba legutóbb. Elő is kapom a tollat és elkezdem írni a dátumot.

xxx szó