Well, I was thinking. Why do I have to be a tinker? Just because some silly hammer glowed? I mean, whose to say it wasn’t just some big mistake? Maybe I can just switch my talent!

Paprikavörössé lett arccal tépem fel a kis üzlet ajtaját, miután végre megtaláltam a kulcsot, beleerőltettem a zárba, és kattanásnál tovább akartam forgatni csakúgy, ahogy dühömben a zár kódját is háromszor kellett beütnöm. A szélcsengő rosszallóan himbálózott már-már vijjogva attól, ahogy szelet kapott, hiszen amilyen hamari módon nyílott, olyan sebesen vissza is csapódott mögötte az ajtó keretébe, a színes üvegberakás megremegett, rezonált, nyilvánvalóan figyelmeztetőleg, hogy ne tegyek többé ilyesmit. Erről talán még Wendy sem tudna meggyőzni.
Miért nem lettem inkább meteorológus? Vagy asztrológus? Vagy csillagász? Vagy vízmérő? Vagy szélerőmű-asszisztens? (Nem, én sem tudom, mi az.) Vagy állatidomár? Vagy én is inkább kertész? Vagy katicapettyfestő? (Ez nem is tudom, hogy jutott eszembe.) Mert egyikhez sem értek, és amikor megpróbáltam, csúfos kudarcot vallottam. Hófehérke persze mindent jobban csinál, makulátlan, én pedig hagytam elszáradni azt a liliomot, mert nem tudtam, hogy rögtön el kell ültetni, és mélydepresszióba estem anno, hogy nem ízlett neki az első almáspitém. Hihetetlen, hogy régen jóban voltunk.
Fújtató indulattal vettem a két combom közé az egyik festéktől reggelre már megszáradt virágcserepet, amiket Aranyhaj mintái díszítettek. A lyukakba fűzöm a spárgát, és próbálom megsaccolni vajon mi a megfelelő hosszúság ahhoz, hogy ha lelógatom, akkor ne fejkoccolással érzékeljék a boltba betévedők. A nyelvem kinyújtva koncentrálok, és a szememmel próbálom bemérni többször, mielőtt végleg csomót kötnék. Egyszer Eric megtanított hálót kötni, és akkor találtam ki, hogy azzal nyerhetnék magamnak több négyzetcentiméternyi helyet, hogy kitehessem a különböző mütyüröket, amiket unalmamban skicceltem fel, majd több prototípust követően használhatónak ítéltem, és Vladimir a legutóbb is azt mondta, időt spórolt velük. Ezek mindig megnyugtatnak. Talán igaza volt Wendynek, a barkácsüzlet jobban illene hozzám, de ki akarna egy nőtől praktikus tanácsokat hallani?

Már a fellépőn állva nyújtózkodom kezemben a korábban említett cseréppel, amiikor sokkal lágyabban, mint ahogy esetemben történt, jelzi az érkezőket az ajtócsengő. Utálom, hogy nem vagyok elég magas, hogy másznom kell hozzá, hogy felérjek bármit.
- Szia Csing! - köszön Wendy.
- Szia - követi a példáját Vladimir is, hallok a hangjában némi meghökkenést. Adok én neked meghökkenést!
- Áh, szóval megvettetek mindent Hófehérkénél, és most meglátogatjátok szegény Csingilinget is, ne érezze olyan semmirekellőnek magát - kezdek bele házsártosan köszönés nélkül, hátra sem fordulva, figyelmemet tüntetőleg továbbra is a cserépkötögetésre igyekszem irányítani.
- Félreértesz, mi csak...
- Ti csak?! - fordulok meg, és abban a szent minutumban meg is csúszik a lábam, a virágtartó egy csörrenéssel a padlón végzi, én pedig pillanatokon belül Vladimir karjaiban találom magam. Csakhogy ennek ezúttal cseppet sem tudok örülni, és bár a tétovázás és a pír az arcomon arról árulkodik, hogy a kelleténél hattal jobban zavarba jöttem, ám mint macska a vízből, úgy ugrok ki onnan, és a pillantásából is, hogy Wendyre vethessem a sajátomat. - Mindegy. - szúrom oda még mindig kissé indulatosan. Majd Wendyről is elkapom a tekintetem, és a cserépdarabokat kezdem vizslatni. A fenébe. - Szerintetek rendbe lehet hozni?

Csöngetnek.
- Máris! - teszem le a ragasztót és az egyik cseréparabot a kezemből. Egészen ízléses kis tál lesz belőle. Wendy szerint nem kellene összehordanom mindenféle limlomot, és vannak dolgok, amiket egyszerűen csak a kontérnerekbe kellene hajítanom, nem pedig egy külön kis szobaműhelyt fenntartanom a lyukas biciklikerekeknek, mondván, hogy jó lesz még valamire. Megtörlöm a kezemet a ronggyal, és néhány lépés után nyúlok is a kilincsért. Az ajtón kinézve azonban egy árva lelket sem látok. Biztosan valamelyik tinédzser talált magának ilyesfajta szórakozást.
- Hé! - kiáltom el magam fenyegetően, megtoldva egy kósza lépéssel, amivel egy gyerekkosárba botlom. A kis csomag pedig pityergőre, majd sírásra fogja a dolgot.  - Mi a...? - Csak tudnám ki tréfálkozik ilyesmivel. Azonban mivel senkit sem látok, és kezemben a hordozóval egy óra elteltével az éjszakában sem találok, a csöppség pedig egyre nyűgösebb, ezért úgy döntök, hogy felhagyok vele, és megetetem, mielőtt kis békaszörnnyé változik. A rendőrséget persze hiába tárcsázom, biztosan az álomszuszék van munkában. Ha ők sem tudnak róla semmit, akkor holnap elviszem valamelyik tanárhoz, legalább ők rendelkeznek nevelési képességekkel. Már régesrég fel kellett volna húzni egy árvaházat itt, én mondom! Végül hatodszori hívásra sem reagálnak az egyenruhások, úgy döntök, hogy megpróbálom elérni Vladimirt, addig is, őrült módjára kezdek internetes kutatásba, hogy mit esznek a csecsemő, mielőtt Wendy-t is megcsörgetném SOS-ben.
Nem sokkal - dehogynem sokkal, vagy egy tucat éjjelnappali pánikban történő látogatása után - hajnali háromkor már hárman figyeljük, ahogy az ismeretlen eredetű baba szuszogni kezd. Na lám, egy elveszett fiú. Nem is, lány.


✦✦ Bármikor át tud változni tündérré. Szárnyakat növesztve, repülni is képes, illetve a tündérport, ha másokon alkalmazza, akkor az illető szintén képes lesz a repülésre, ha képes hinni benne.
✦✦ Ha úgy érzi, nem hisznek benne, erőtlen lesz, kedvetlen, motiválatlan.
A képesség 5 lezárt játék után aktiválódik, tehát a 6. játékban.