I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Fata Morgana
határa
Számos és számtalan
karakter állás
Csillámport szórunk
a hőseinkre
Jelenleg 51 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 51 vendég :: 3 Bots
Nincs
A legtöbb felhasználó (117 fő) 2021-02-23, 20:50-kor volt itt.
Tudom, hogy Ethan nem jön el. Nem az ő világa, hogy a ragyogó napsütésben egy labda után szaladgáljon, de titkon reménykedek benne, hogy mégis lenéz a tengerpartra, hiszen a kollégáink őt is elhívták, de ahogy telik az idő, egyre inkább lemondok róla. Buta vagyok, amiért reménykedek, és azért is buta vagyok, mert egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy ha esetleg én hívtam volna, akkor velem tartott volna-e. Ez már soha nem fog kiderülni, én pedig ráveszem magamat, hogy a munkatársaimra figyeljek. A homok forró a talpam alatt, a napsugarak pedig a naptej használata ellenére is égetik a bőrömet, de ez már minden napos számomra. Kacagva futok a passzolt labda után, de a figyelmemet eltereli egy sötéthajú fiú, akit egy pillanatra összekeverek Ethannel, így sikkantva rontom el az alsóérintéses szervát, és a labda ahelyett hogy a hálón túlra repült volna, elszáguld a fejem felett. - Hagyjátok csak, majd utána megyek! – nevetem el magamat zavartan, de ahogy megfordulok, hiába kiáltok a nekem háttal álló lánynak, megtörténik a baj. Az általam szervált labda eltalálja, én pedig aggódva szaporázom meg a lépteimet. - Úristen, ne haragudj! – fékezek le a vízben nem sokkal később mellette, és megpróbálom felmérni, hogy mennyire fájhat neki. Mondjuk, nem ütök olyan erősen, és kétlem, hogy belső vérzést tudnék okozni egy röplabdával, de azt is hallottam már, hogy egyes emberek szerint képes vagyok meglépni a lehetetlent is. - Nagyon fáj? Kérlek, hadd engeszteljelek ki valamivel! Esetleg egy hűsítővel, vagy nem vagy éhes? Mit tehetek értek? – rohanom le a kérdéseimmel, miközben szegény lány a röplabdát szorongatja, a hátamon pedig érzem a kollégáim várakozó pillantásait. Azt is felajánlanám neki, hogy ha esetleg van kedve, akkor csatlakozzon hozzánk, de azok után, ahogy szegénykét eltaláltam, kétlem, hogy merne kockáztatni a közelemben.
Ma ismét kikötöttem Suncresten. Most kivételesen azért, mert kicsit elmélkedni akartam, relaxálni és a hullámzó víz hangja engem ki tud kapcsolni. Tudok csak a gondolataimra koncentrálni, vagy esetleg pont ellenkezőleg, semmire sem gondolni, csak élvezni a sós levegőt, a puha homokot a talpam alatt és a kellemes hőmérsékletű vizet. Valahogy ez lett a kis menekvő hely, mert általában nem sokan szoktak lenni itt. Persze ez nem azt jelenti, hogy kihalt a hely, mert már láttam itt másokat is sétálni, szerelmespárt, vagy testvéreket, barátokat. Jelenleg is látok másokat, akik épp strandröplabdáznak. Innen távolról is látszik, hogy mennyire jól el vannak. Ahogy nézem őket távolról, eszembe jutnak a saját és közös barátaink. Ilyenkor mindig honvágyam lesz. Ugyan nem sok barátom volt odahaza, de miután hála Akio-nak megnyíltam jobban, így párat szereztem én is általa. Hiányoznak, ők is és a nagyszüleim is. A legrosszabb pedig, hogy Akio pedig nem is emlékszik rájuk, sem a saját családjára és ezzel meg nem tudok mit tenni. Néha kissé reménytelennek tűnik a helyzet, viszont utána eszembe jut, hogy nem szabad ezt gondoljam. Nekem nem szabad feladjam, harcolnom kell tovább, különben ki tudja, hogy mi lesz velünk. Én nem lehetek negatív, legalábbis nem sokáig. Meg nem is akarok az lenni. Sokáig az voltam és elszigeteltem magam az emberektől, többé nem akarok olyan lenni. Egy pontnál végül megállok és csak az óceánt nézem. Lehet amúgy nem a röplabdázok közelébe kellett volna, de erre csak akkor jövök rá, amikor eltalál a labda. Annyira hirtelen ért, hogy majdnem el is vesztem az egyensúlyomat, de végül csak sikerült megtartsam azt. Ez az incidens kicsit kizökkentett, a gondolat menetemből, amit igazából annyira nem is bánok. Felveszem a labdát, mielőtt a víz elsodorná azt, közben meghallok egy női hangot is és afelé nézve, látom, hogy egy szőke hajú lány fut felém.
Legutóbbi képek
Tudom, hogy Ethan nem jön el. Nem az ő világa, hogy a ragyogó napsütésben egy labda után szaladgáljon, de titkon reménykedek benne, hogy mégis lenéz a tengerpartra, hiszen a kollégáink őt is elhívták, de ahogy telik az idő, egyre inkább lemondok róla. Buta vagyok, amiért reménykedek, és azért is buta vagyok, mert egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy ha esetleg én hívtam volna, akkor velem tartott volna-e. Ez már soha nem fog kiderülni, én pedig ráveszem magamat, hogy a munkatársaimra figyeljek.
Ma ismét kikötöttem Suncresten. Most kivételesen azért, mert kicsit elmélkedni akartam, relaxálni és a hullámzó víz hangja engem ki tud kapcsolni. Tudok csak a gondolataimra koncentrálni, vagy esetleg pont ellenkezőleg, semmire sem gondolni, csak élvezni a sós levegőt, a puha homokot a talpam alatt és a kellemes hőmérsékletű vizet. Valahogy ez lett a kis menekvő hely, mert általában nem sokan szoktak lenni itt. Persze ez nem azt jelenti, hogy kihalt a hely, mert már láttam itt másokat is sétálni, szerelmespárt, vagy testvéreket, barátokat.
