I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Ennyi ember hisz bennem :
1774
Titulus :
Pengu ✦ Sisu ✦ Namaari
✦ ✦ ✦ :
Életkor :
3
Akinek az arcát viselem :
Kim Soo-hyun ✦ Han So Hee ✦ Gemma Chan
A tükör mögött :
Evolet Yang Baba Mirai ✦ Baba Shouta
2021-05-25, 22:26
Leo & Damie
Mikor megláttam a csomagot az ajtóm előtt nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Mármint annyira abszurd helyzet volt, hogy egyszerűen nem tudtam, hogyan reagáljak, mikor elolvastam a nevem a cetlin. El sem tudtam képzelni, hogy kitől jöhetett, mármint egész addig, míg végig nem olvastam a levelet, ahol aztán bekövetkezett a teljes ledöbbenés. Ezer meg egy kérdés röppent fel bennem, és azóta is állandóan kattog az agyam, alig várom, hogy mindenre választ kapjak. Épp ezért sietek ahogy tudok, bár tudom, hogy késésben vagyok. Nem tehetek róla, Kenai feltartott és semmivel nem tudtam levakarni magamról. Hiába pattantam deszkára, hogy gyorsabb legyek, sokat nem segített a helyzeten, cserébe legalább estem egy nagyot. Szívás. Szóval most a fél alkaromról hiányzik a bőr, hátamon hátizsák, egyik kezemben a doboz, másikban a deszka, így sietek amennyire tudok a falhol, a helyünkhöz. Mert kész, ez már a mi helyünk és kész. Nem csoda, hogy már itt van, lehet, hogy egyébként is előbb érkezett, én meg még megvárattam. Szépen vagyunk, mondhatom. Nagyot szusszanva dobom le magam a selymes zöld fűre, hogy kifújva magam előbb integessek, majd felfelé mutatott hüvelykujjammal tudtára adjam, hogy igen, minden rendben. Egyelőre még szeretném kifújni magam, mielőtt papírt és ceruzát ragadnék. Veszek még vagy két mély levegőt, majd könyékig eltűnök a hátizsákomban, ahonnan előkerülnek a szokásos kellékek, hogy végre normális válaszokat is tudjak adni.
A fánk egyszerűen csodás volt. De tényleg!
Egyelőre nem zaklatom a kérdésemmel, tudja csak meg, hogy valódi foodgazmusom volt attól, amit küldött. A többihez persze nem nyúltam, most itt hever mellettem bontatlanul, ő is láthatja, hogy szót fogadtam. Pedig fene nagy volt a kísértés, de ha ezt kérte hát én tiszteletben tartom. Ennyit megtehetek a kedvéért.
Nem találkoztam vele, vagy nem voltam otthon, vagy aludtam, vagy félt becsengetni. De hogy csinálja? És ha ő képes rá, mi miért nem?
Első mondataimnál még vigyorgok, már-már nevetek, aztán kicsit komolyabb leszek, ahogy összevont szemöldökkel elgondolkozom. Ezen egyszerűen nem tudok túllépni, hogy ő hogyan képes erre, és én akkor miért nem.
Izgatottan megyek a közös kis helyünk felé. Mindig ott találkozunk, kezdem teljesen belakni az erdőnek azt a részét. Minden találkozásunk különleges nekem és tényleg mindegyiknél azt mondom, hogy szintet lép a kapcsolatunk, de most ez tényleg nagyon különleges lesz és hatalmasat lépünk előre. Van köztünk egy fal, amin nem tudunk átmenni. Mármint nem belső fal, hanem igazi, kint az erdőben. Durva, nem? Nem tudom megölelni a srácot, akibe szerelmes vagyok, mert van köztünk egy fal. Teljesen áthatolhatatlannak tűnt, de a múltkor olyan dolog történt, ami újabb kérdéseket vet fel. Láttam egy lányt átsétálni a falon. Ő nem is tudott se a városról se a falról, szóval nem jöttünk rá, hogy hogyan csinálta, de összebarátkoztunk. Nagyon hasznos tud lenni, ha valakinek van egy barátja, aki át tud menni a falon. Még mindig nem tudom megölelni Damient, de már tudok neki küldeni dolgokat. Össze is készítettem neki egy dobozba, minden féle meglepetést, amit át is vitt neki Mei. A doboz tetején volt egy levél, hogy ne nyissa ki egyedül, majd csak velem a falnál. Látni akartam a reakcióját minden egyes ajándéknál. Nem csak az ajándékokkal teli dobozt küldtem, hanem volt egy ételhordó is, amibe a rózsaszín álomfánkomból küldtem pár darabot. Arra ráírtam, hogy egye meg, mert meg fog romlani, mire találkozunk, szóval remélem, hogy megette. Azt is remélem, hogy épségben hozzá került a doboz. Mondjuk Mei nem olyan, mint az állami post, az mindig tönkre tesz mindent. Most én érkezek hamarabb a falhoz. Már nagyon izgatott voltam, szóval elég korán elindultam. Remélem, hogy nem felejtette otthon a dobozt, mert aggor ugrott a program, amit elterveztem. Kényelmesen elhelyezkedek a lehullott sárgás és barnás levélkupacok között és ott várom Damient. Én is rajzolgatnék a falon, mint ahogy ő szokott, de én nagyon bénán rajzolok. Hatalmas vigyorral nézek rá és nagy mozdulatokkal integetek neki, mikor végre megpillantom. Már elő is kapom a megírt lapot és a falhoz rakom.
Sziaaa! Hogy vagy? Milyen napod volt? Már nagyon vártam, hogy gyere és megnézzük a dobozt. Hogy ízlett a fánk?
Lehet, hogy nem kéne ennyire letámadnom, de már tényleg nagyon izgatott vagyok és várom, hogy kinyissuk a dobozt.
Milyen volt Mei? Beszéltetek is vagy nem voltál otthon és csak lerakta az ajtó elé a csomagot? Képzeld ő át tud menni a falon. Mondjuk ezt biztos tudtad, hisz hogy máshogy jutott volna át hozzád.
Még írásban is hajlamos vagyok túltolni a szövegelést, de beszédben még durvább lennék.
Legutóbbi képek
