Xu Xuan & Xiao Bai

The river flows to the East

- Drága feleségem! - simítottam végig arcélén, ügyelve arra, hogy a legóvatosabban futtassam végig rajta ujjaimat, mintha a legkisebb erőtől is összetörhetném. Boldog voltam, hogy vele lehettem. Hogy a rengeteg megkísérelt találkozó után végül eljuthattunk idáig és megkezdhettük közös életünket.
A hálószoba ajtaját remegve nyitottam ki. Túltengett bennem az izgatottság és az öröm, melyet nem tudtam leplezni akármennyire is próbáltam. A nappali zajai és a fények lassan háttérbe szorultak, ahogy az ajtó csendesen becsukódott mögöttünk. Az esküvő izgalma és ünneplése után végre együtt maradhattam Vele. Még mindig éreztem a gyertyák jellegzetes illatát az orromban, s füleim is az emberek nevetésétől csengtek a kísérő zenével együtt. Nehéz volt Li Gongfunak is elmagyarázni, hogy nem kísérhet a hálóba, hiába akarta eltulajdonítani tőlünk az ágyat a részegségéből adódó fáradtság végett. Még bentről is hallottam, ahogy a kintiekkel örvendezik, de ezeket a külsős hangokat próbáltam a tőlem telhető legjobban figyelmen kívül hagyni, hogy most csakis Xiao Bai legyen a középpont.
A szívem hevesen vert, s már-már attól féltem meghallja a rendszertelen, izgatott dobogását. A szoba csendje körbeölelt minket, csak a kinti zajok tompaságát lehetett hallani. Gyengéd tekintete és mosolya elfeledtette velem a világ minden gondját. Tudtam, hogy életünk mostantól összekapcsolódott és bármit megadtam volna azért, hogy életünk végéig boldoggá tehessem őt, s karjaimba tartva adhassam meg neki azt a nyugalmat és biztonságot, melyet megérdemelt.
- Hogy érzed magad? Nem fáradtál el nagyon? - aggódva vizslattam arcát, mely ugyan ragyogott az örömtől, féltem, hogy az esküvői ceremónia és a hirtelen történő esemény kimerítették. Ha bármi panasza lett volna, rögtön a készségére álltam és a tudásomhoz megfelelő módszerekkel meggyógyítottam volna. Ő is tudta ezt, mégis biztosítani akartam efelől újra és újra, hogy mellettem nem eshet komoly baja. Akármi is történjék vele én leszek az első, aki védelmezni fogja és megoldást talál minden nyavalyájára.
- Ha szeretnéd nyugovóra térhetsz. Nem tartalak fent tovább a kelleténél. - bocsánatkérő szemekkel néztem rá. Ostoba voltam, amiért neki kerestem a kifogásokat a ma este okán. Itt állt előttem, gyönyörűbben festett, mint valaha, én mégsem mertem kezdeményezni, attól félve, hogy kárt teszek benne. Hisz' olyan volt, akárcsak egy porcelánbaba.

341 szó ✦ Butterflies