I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy miként is lehet egy éttteremben túlórázni, de ha az ember jobban belegondol, nem is olyan bonyolult ez szakácsként. A receptek tökéletesítése az egyik kedves szabadidős időtöltésem a faragás mellett. Előbbinek még eredménye is van, míg utóbbi... utóbbiban nem vagyok igazán nagy tehetség, szóval nem várom el senkitől, hogy jobban szemügyre vegye a kis bábokat. Nem is méltóak említésre. Ellenben az étterem egészen népszerű, szóval az ételeimben talán több örömet lelhetnek az emberek. A mai napra salátákat terveztem. Általában nem ettől várják a nagy átütést, de egy gondosan elkészített és megválasztott salátaköret sokszor eldönti, hogy visszatérő vendégeeket sikerül-e megtalálni, vagy sak vesztegetjük rájuk az alapanyagot - akármennyire nem lehet ilyet mondani a vendégek esetében. Igazából annyi a szerencsém, hogy nem nekem kell őket kiszolgálni és beszélni velük. Meg sem mernék szólalni, főleg ha olyan állapotban vagyok, mint most. Az a csók teljesen elvette az életkedvemet. Azóta nem is beszéltem Esmeraldával, ami azt illeti, és valamiért nem is vágyok erre. Félek, hogy feljönne témaként, de ha nem is, akkor sem tudnék nyugodt szívvel a szemébe nézni, és gondtalanul beszélgetni. Nem szeretném őt megbántani egy-egy esetleges fintorral vagy elszólással. Biztosan megvoltak az okai, hogy miért azzal a seggfejjel... Nem tartozik rám, nem is ítélkezek. Megtörlöm a szemem, ami a fokhagyma és a vöröshagyma miatt egészen tele van könnyel, de már hozzászoktam. Ahhoz azonban nem, hogy kézmosás előtt nyúlok az arcomhoz, márpedig most sikeresen elmulasztom ezt az aprócska, de annál fontosabb mozzanatot. Felszisszenek, és összeszorítom a bal szememet, hogy kevésbé égesse a hagyma leve, de az istenért sem akar ez összejönni. Félig nyitott szemmel kell tehát kitalálnom, hogy merre van a csap. Ez még önmagában nem is akkora feladat, de a vízzel is csak jobban beledörzsölöm a hagymát a szemembe, szóval nem lesz sokkal jobb. A kezembe veszek egy tiszta törölközőt, és kitörlöm vele a szemem egy hatalmas sóhaj kíséretében. Lehet, hogy haza kellene mennem, és elfelejteni ezt az egész szituációt, az egész napot, minden negatívumát. Vagy csak meg kellene halni minél hamarabb, de ez nem ilyeen egyszerű, és a majonézes csicseriborsó-saláta receptjét sem hagyhatom félbe, főleg nem a papírra vetve. Hogyan készítené el úgy az utódom? Nem hagyhatom cserben még halálomban is. - Igazán felgyulladhatna ez a kurva konyha is! - motyogom szinte fennhangon. Úgysincs már itt senki, főleg nem Kayla.