I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Sosem értettem a joghoz. Nem érdekelt és őszintén szólva, nem is volt rá soha szükségem. De egy dologgal mindvégig tisztában voltam: „Minden gyanúsított személyt mindaddig ártatlannak kell vélelmezni, amíg bűnösségét a törvénynek megfelelően meg nem állapították.” Valamint: „Minden gyanúsított személy számára biztosítani kell a védelemhez való jogának tiszteletben tartását.” Egyiket sem érzem itt, ebben a rohadt cellában. Mintha nem is börtön lenne, csak egy szoba, rácsokkal az oldalán. Nap, mint nap látom azokat, akik behoztak engem ide és betuszkoltak erre a szűk, kicsi helyre. Mondhatnám azt is, hogy mindenféle magyarázat nélkül. De tudom, mi történt. Illetve… nem, nem tudom. Nem emlékszem mindenre. Csak a vérre, ami a kezemre tapadt – nem friss volt, ebben egészen biztos vagyok. De hogy kihez tartozott…? Fogalmam sincs. De nem vagyok gyilkos! Nem lehetek az. Egy légynek sem tudnék ártani. Vagy mégis? Az elmém játszott velem? Gúnyt űz belőlem és mégis én voltam? De miért? És azóta miért nem történt hasonló? Kamerák vannak mindenhol. Ha elmeháborodott lennék, már tudnék róla. Nick Wilde és Judy Hopps biztosan az orrom alá dörgölnék, hogy „Haha, megvan a bizonyíték, te gyilkos!” Tehát ez kilőve. De akkor mégis mi a franc történt? Az életem békés volt. Elvegyültem az emberek között és tettem, amit mindenki más: napról-napra élt, néha szórakozott, próbált szerelmet találni. Aztán azon a napon minden átfordult valami másba. Ha jól emlékszem, talán egy bárban voltam. Ittam. Aztán képszakadás és a vér. Judy Hopps fülsüketítő hangja, hogy azonnal emeljem fel a kezem. Végül Nick Wilde, aki erősen, határozottan rántott magához és a bilincs már csapódott is a csuklómra. És a tehetetlenség érzése. Az értetlenkedésem. A kétségek. A miértek. Ezekre emlékszem. Ennek már… jó hosszú ideje. Ha találtak volna bármit, akkor tudnék róla. De nem találtak. Nem találtak holttestet, így nem lehet gyilkosság sem, igaz? De miért vagyok még mindig itt? Mintha valami felsőbb hatalom nem akarna kiereszteni innen. Nem tudom, mihez kezdjek magammal. Hol az ágyon fekve merengek, próbálok kitalálni valami kiutat ebből a pokolból, hol a rácsokon lógatom ki a kezem és bámulok az ajtó felé, várva, mikor lép be valaki rajta és közli velem mosolyogva: „Szabad vagy!”. De ez a nap sosem jön el, igaz? Valami nem stimmel. De minél tovább gondolkozok ezen az egészen, annál nagyobb összeesküvés elméleteket szövök. Csak egy emberi szó, egy kis kedvesség… jólesne. Magam vagyok.
Robin Hood
Talán nem leszek mindig egyedül
De ideje lenne kijutnom innét
Hogy mikor volt, mikor először emberi szót kaptam? Idejét sem tudnám megmondani. De amikor megszólított, valahogy jó érzéssel töltött el – talán tényleg pontosan azért, mert túl sok idő telt el azóta, mikor utoljára beszélgethettem valakivel, aki nem valamelyik rendőr. Noha a kérdés, amit végül nekem szegezett, nem töltött el túl jó érzéssel. A feltételezés… - Csak nem… megöltél valakit? – Nem tudtam, mit is kellene erre reagálnom, hiszen pontosan ezzel vádoltak engem és ezért voltam itt. - Hinnél nekem, ha azt mondanám, hogy nem tettem semmit és ártatlanul ülök itt? – Szegeztem neki a kérdést, de mosolyra húzódtak az ajkaim. – Gondolom, nem. De nem is baj. Habár a törvény szerint mindenkit megillet az ártatlanság védelme egészen addig, amíg be nem bizonyítják az ellenkezőjét, mégis… úgy érzem, nem járnak el helyesen egyes rendőrök. – Magyaráztam, azzal sem törődtem, hogy figyel-e a szavaimra. Később tudtam csak meg, hogy Robin Hood a neve. Egyre többet beszélgettünk és egyre közelebb is éreztem magamhoz, talán közelebb is, mintsem szabadott volna. Azt hiszem, a magány teljesen az agyamra ment és túlságosan örültem annak, hogy valaki nem egy utolsó börtöntöltelékként kezelt, hanem… hát, sorstársként? Talán.
Képességem
✦ Hatalmas Fekete mágia lakozik bennem és a színe, amikor használom, világoskék. *Az erőmnek csak a fantáziám szabhat határt. ✦ Kiegészítés: képes vagyok a teleportálásra egész Fata Morgana területén. A képességem az emlékeim visszatértével aktiválódik.
Baba Mirai
Eliffe
Nem szórt rá senki csillámport
Artemis Maessen and Olivia Morgenstern csillámport hintett rá
Forsythia Hellebore
Gazember
Mesehõs :
Mirage Mirror Északi boszorkány
Egyszer volt, hol nem volt... :
IIsn't it lovely, all alone Heart made of glass, my mind of stone Tear me to pieces, skin and bone
Ennyi ember hisz bennem :
4
Titulus :
LADY SYNTHIA
A másik felem :
Romulus Scoresbin My walls are weakening And I’m gonna need You
✦ ✦ ✦ :
Oh, I hope some day I'll make it out of here
Even if it takes all night
or a hundred years
Need a place to hide,
but I can't find one near
Wanna feel alive, outside
I can fight my fear
„The Things we See, the things that we Face, no one can do this Alone.”
Kedves Thea!
Figyelem! Ez egy picit rendhagyóbb elfogadó!
Imádom, ahogy írsz és ez most sem volt másképp, Pandám. Hoztad a megszokott formádat. Nagyon örülök, hogy elkészültél a lapoddal, így el tudjuk kezdeni, a párosunk játékát.
Amiről beszéltünk, arról említést tettél. Ugye a boszi még nem tudja, hogy köze van Marion halálához, valamilyen formában. Érthető is a nagy kérdés, hogy mégis mi a fene történt. És itt meg is állok, mert az már spoiler lenne.
Persze, lehetne vitatkozni, hogy most mennyire jártak el jól a rendőrök, mivel ennyi idő után, ha nincs bizonyíték, akkor nem feltétlen lehetne bent tartani a gyanúsítottat. Mondjuk, ha még Judy ki is engedné, attól még Nick tuti, hogy bent tartaná, már csak „azért” is alapon. Na meg így meg lehet figyelni, amit ugye Hádész kért nem csak Robintól.
Ó és persze, ott van a Robin szál is. Nos, igen. Amint az emlékeik felébrednek, illetve rájönnek, hogy kit is rejt a másik „álarca” itt drámából nem lesz hiány. Alig várom!
Szeretlek
És akkor, mint minden elfogadó végén, itt is van a végszó. Úgyhogy nem akarlak feltartani. Sipirc, foglalózz gyorsan, és utána vár is a játéktér. Üdv Közöttünk.