I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Hét óra, harminc perc. Ez azt jelentette nekem, hogy fel kéne kelnem. A telefenom is csörgött, az ébresztő, egy nem valami kellemes dallammal. Bár, ez a leghatékonyabb módszerem. Ha a kedvenc számomat állítanám be, akkor nem jutnék ki az ágyból szerintem. Így is nehezemre esett neki kezdenem a napnak: nyöszörögve regisztráltam a mobilom hangját. A hajamat lusta voltam eltűrni, így tapogattam ki a készüléket, és nyomtam ki. Egy sóhajjal ajándékoztam meg a csendet. Nem akartam felébredni. Nem voltam kész arra, hogy az elmém megteljenek gondolatokkal olyanokkal, amik nem kellettek nekem, amivel az életem egyszerűbb lenne. Szörnyű elméletek és valótlán állítások, amik megfertőzik a lelkemet is. Az ellen nem tehetek semmit, hiszen dolgoznom azért kellett, még ha azt se akarom éppen csinálni. Felültem, az ágyszélén voltam, végre láttam rendesen, de még hunyorítottam. Nem voltam az, aki szeret korán kelni, akkor szoktam általában aktívvá válni, amikor dél van. Mintha csak új ember lennék. Ez pedig segít, hogy kitartsak egészen estélig, aztán újrakezdődik a folyamat. Nyújtóztam egyet, majd a fejemben elsoroltam a következő teendőket az agyamban. Volt pár dolog, amit már egy ideje már halogattam, viszont ma se volt nagy kedvem. Mély levegőt vettem, ahogy ezt az egész mizériát magam mögé tettem, hogy ténylegesen is el lehessen kezdeni a napot.
Annak ellenére, hogy a nap kezdete nem az én terepem, reggeliket még nagyon is szeretem. Leülni is hozzá, amíg átpörgettem a híreket a lapotomon. Először is az étel csinálás volt a soron. Legtöbbször zabkása és műzli volt a terítéken, és ezekkel könnyebben megvagyok, mint egy tojásrántotta vagy más komplexebb kaja, ami talán többet kiigényelne az időmből. Persze ez nem jó ötlet, mivel akkor még hamarabb kellene kimásznom az ágyamból, hisz ezek mellett még ott van a zuhany is. Jobb a gyors reggeli, és ezek még édesek is, ez pedig olyan édesszájúnak, mint én, tökéletes. Evés után mindig megrekedek egy kicsit. Hiszen tudom mi lesz a következő lépésem.
Munkába menni.
Ha valami csomót tud kötni a gyomromra, akkor ez az egyik. Másik az, amikor érzem, hogy egyedül vagyok. Mikor a magány belülről esz meg, de nem tudom mit kéne tenni ez ellen. Arról sincs fogalmam, hogy mi hiányzik igazán. Nem tartozik a tulajdonságaim közé az, hogy keressem mások társaságát. Szóval mégis mit akarok magamtól? Nem várhatok arra, hogy itt valaki engem megszán és az ölembe pottyantja a barátságát. Pedig, jó lenne, azt hiszem. Közben meg érzem azt is, hogy valaki konkrétan hiányzik, de mégis akkor ki az?
Nem mintha lenne ezzel időm foglalkozni. A munkafeladataimnak is oda kell tennem. Akármennyire kerülöm Bájos és Dimitri tekintetét, nem akarom elveszíteni ezt az egészet. Szóval össze kell szorítanom a fogamat és csinálni azt, amit kiadtak nekem.
Majd újra kezdeni holnap.
Képességem
✦ Hatalmas Fehér mágia lakozik benned és a színe, amikor használod, lila. *Az erődnek csak a fantáziád szabhat határt. ✦ Képes vagy a teleportálásra egész Fata Morgana területén.
Ok Tae-Moon
Amerys
Nem szórt rá senki csillámport
Forsythia Hellebore, Olivia Morgenstern and Nyx Witchcraft csillámport hintett rá
„Nem tehettek semmit, a varázslat hamarosan beteljesedik, már csak percek kérdése.”
Kedves Artemis!
S ezennel megérkezett az utolsó boszorkányunk is! Nem is tudom, talán most kezdhet rettegni egész Fata Morgana népessége?! Ah, nem, csak nem bántotok minket... ugye? Viccet félretéve. Imádtam a lapod - és külön jó volt, hogy Jázmin olvasta fel nekünk. Hangulatos volt, és remélem mondhatok ilyet, de még az ő felolvasása, hangja is hozzátett a történethez. De mindezen túllendülve... szóval valami hiányzik. Vajon mi is...? Talán nem egy férfiú az életedből? Nem akarok én kerítősködni, de biztos akad valaki, aki majd kirángat téged a szürke hétköznapokból, a munkából és miegymásból. Neked is kijár egy szelet boldogság, hát harapj bele!
Nem tartalak fel, rohanj foglalózni és a háttérben azt hiszem, a staff elkezdi munkálatait a kalandot illetően... na, ne számítsatok nagy dologra, régen kalandozott már a staff, de akkor egész jól ment (nem itt, hanem egy másik fórumon még). Érezd jól magad ebben a bőrödben is és ne félj - nem ő az utolsó, aki csatlakozik a brigádhoz! Én tudom!