Aki ismer, az tudja, hogy számomra néhány dolognál nincs is fontosabb az életben. Három dolog, nem több. Hit. Bizalom. És sárkány mágia. Hogy mik ezek pontosan, avagy mire gondolok, mikor ezt kimondom, akkor ne hagyd abba az olvasást. Megosztok Veled három történetet, amibe megpróbálok mindent belesűríteni, amit csak lehetséges.




Öten voltunk testvérek. Pengu volt a legidősebb: a bátyám. Az egyik legbölcsebb, akit valaha ismertem. Pranee volt a nővérem. Jagan, a velem majdnem egykorú fiú testvérem és végezetül Amba, a kishúgom. Mind a négyen más-más személyiségjegyet erősítettek és pont ettől voltak különbözőek. Mégis, néha a különbözőségek tartják egyben a családot. A miénket legalábbis mindenképp összetartotta. Mindenki máshoz értett, másban volt igazán jó – kivétel egy dolgot. Mind az ötünknek ugyanaz volt az álma: ugyanazon az úton indultunk el. A számítógép, a grafikai tervezés mindannyiunk életében fontos szerepet játszott. De mindannyian másképp vettük az akadályokat.
De egy valami fontos volt. A hit. Hittünk egymásban és támogattuk a másikat, bármilyen nehézséggel is kellett szembenéznie.
Hiszen erről szól a család, nem? Lehet, sőt, biztos, hogy nem minden család ilyen, mint a miénk. De én magam naivan hittem abban, hogy egy nap minden családban olyan légkör uralkodik majd, mint a miénkben. A testvéreimen túl ugyanis a szüleink is hittek bennünk. Amíg… amíg még éltek. Utána viszont magunkra maradtunk és ez is még inkább összekovácsolt minket.


Egyikünk sem gondolta, hogy végül ugyanarra a helyre akarunk majd felvételizni. A Kumandra cég volt az egyik leghíresebb cég a városban és grafikai tervezőt keresett, akire rá tudja bízni a reklámokat. Mind az ötünk terve ott hevert az asztalon a nappaliban, miközben én magam szinte lerágtam a körmeimet. Vissza akartam lépni. Saját magamat tartottam a leginkább gyengének ebben az egészben. Bár Pengu gyakran mondta, hogy alábecsülöm magam, ezt az egyet sosem tudtam neki igazán elhinni. Ő volt az, aki végül az asztalhoz lépett és mindenki tervét felmarkolta, majd lehuppan a kanapéra. Elkezdte átlapozni, átnézni az összeset. Amba idegesen fel-alá járkált, majd kiment a konyhába inkább limonádét készíteni nekünk és magának is, persze.
- Oké, én inkább… - Mielőtt folytathattam volna, a bátyám közbeszólt.
- El se kezdd, Sisu. Még nem értem a végére és amúgy is, mint legidősebb testvér, én fogom eldönteni, ki megy a Kumandrához – Nem nézett rám egy pillanatra sem, miközben ezeket a szavakat mormolta. Pranee megsimította a karomat, kedvesen rám is mosolygott, mielőtt tovább indult volna Penguhoz. Leült mellé és így már ketten nézték a terveket, beleértve a sajátjaikat is. Aztán az egyik lapnál megálltak és ledöbbentek. Mondhatnám, hogy annyira lefagytak, hogy még forró vízzel sem tudtam volna felolvasztani őket. Jagan ekkor lépett be a szobába.
- Na? Pengu eldöntötte már, mi lesz? – Valamiért nem éreztem félelmet vagy idegességet a hangjában. Olyan volt, mintha már előre elfogadta volna azt, hogy nem őt fogja választani Pengu. A kérdésére végül csak vállat vontam, majd igazítottam szőke tincseimen. Kilógtam közülük, főleg a hajam színével. Néhány éve ugyanis, mikor a szüleink autó balesetben meghaltak, változást akartam. Magamban és magamon. Végül csak az utóbbi valósult meg, ami az új hajszínben mutatkozott meg. Nekem tetszett, de mégis éreztem, hogy némileg különccé tesz.
- Szóljon valaki Ambának, ezt látnia kell neki is! És Jagan, te is gyere – Pillantott fel végül Pengu, de rám akkor sem nézett, csak a másik két testvéremre. Amba a kezembe nyomott egy pohár limonádét, a többit pedig az asztalra rakta és a bátyánk mellé telepedett le kíváncsian. Ezt követően már négyen nézték lefagyva az egyik papírt, amint a marketing tervek szerepeltek. Pislogtam. Ekkor esett le.
- Várjatok, srácok… ugye nem az enyémet nézitek annyira?! – Léptem közelebb kissé idegesen, mire egyszerre pillantottak fel. Végül Pranee volt, aki bólintott, de aki megszólalt, az Pengu volt.
- De. Pontosan a tiéd, Sisu. Ez… hihetetlen. Még nekem sem jutott eszembe, hogy kombináljak több marketing módszert. Ez baromi látványos lenne! Olyan… mintha… - Elgondolkozott, én pedig se köpni, se nyelni nem tudtam. Pranee vette át a szót.
- …mintha a mi tudásunkat is ötvözted volna a tiéddel. És nem arra gondolunk, hogy lemásoltad volna, amit mi tudunk. Egyszerűen te… többet tudsz nálunk. Jobban forog az agyad, több benned a kreativitás – Magyarázta, miközben a fejemet ráztam gyengén.
- Ugyan már, ez nem igaz… én nem tudok olyan trükköket a képszerkesztőben, mint Te, Pranee és olyan dolgokat sem tudok, mint Te, Jagan, az animátor programban… - Szabadkoztam.
- Van, amit nem tudsz tökéletesen, az igaz. De ez idővel változni fog, ha jó helyen dolgozol majd. – Vette át a szót a bátyám. A négy testvérem ekkor nézett össze, mintha csak egy pillantással eldönthettek volna mindent. Érdeklődve figyeltem őket, majd azt, ahogy felállnak és elém lépnek. Négy papír landolt a földön és csak egy maradt Pengu kezében. - Sisu, bízunk benned. Abban, hogy mindannyiunkat felülmúlsz és te leszel a Kumandra elsőszámú marketingese – Ezzel a mondattal nyújtotta át az én tervemet, amit levéstem a papírra. – Holnap állásinterjúd lesz, a helyedben kipihenném magam – Elmosolyodott.
Könnyek szöktek a szemembe, így figyeltem őket, majd értetlenül megráztam a fejemet, de ellenkezni már nem volt erőm. Sem időm. Megöleltek. Mind a négyen megöleltek, én pedig teljesen meghatódtam attól, hogy ennyire bíztak bennem, abban, hogy képes vagyok megcsinálni.
Közel 3 évig dolgoztam a cégnél. Néhány hónapja ment csődbe, mert széthúzás volt a vezetőség között.


Magam sem tudom, hogy unalomból, céltalanul kezdtem-e el feltörni a Dragon Crystal szervereit. Mármint, tényleg nem volt semmi konkrét célom, talán csak érdekelt, van-e felvétel a cégnél, keresnek-e olyan embert, mint én. Amióta csődbe ment a Kumandra, nem volt állásom és ennek már több hónapja volt. Kezdtem aggódni a saját megélhetésem miatt, azonban nem lett volna képem hazamenni a testvéreimhez, akiktől az első Kumandrában töltött év után elköltöztem. Nem azért, mert megromlott volna a kapcsolatunk, hanem a saját lábamra akartam állni, ők pedig támogattak ebben. De féltem, hogy előbb-utóbb elfogynak a félretett készleteim és vissza kell mennem úgy, mintha… elbuktam volna. Nem. Nincs „mintha”. Ez tényleg bukás lett volna. Az én szememben mindenképp. De hinni akartam, hogy lehet ez az egész még jobb. Csak ötletem nem volt.
Ahogy átjutottam a tűzfalon, elém tárult az egész rendszer. Tong számítógépében voltam és átnézhettem volna minden anyagot, de végül kiszúrtam a kamera ikonját. Érthető volt, hogy kamerákat szerelt fel a cég biztonsága érdekében, de mégis egy részemet meglepte a dolog. Ezért kattintottam rá. Feljebb tekertem a hangerőt és közelebb hajoltam a monitorhoz is, bár így is elég közel voltam. Szinte kiégette a szemem a fénye a sötét szobában – az utóbbi időben kissé elzárkóztam és még nappal is úgy nézett ki a lakásom, mintha éjjel lenne.
Tongnál épp egy bemutató zajlott. Egy lány osztotta meg a terveit, ötleteit. Kreatív volt, nagyon is. Felcsillantak a szemeim, ahogy elképzeltem mindent magam előtt, de közben ki is egészítettem a saját ötleteimmel, az én stílusommal. Tong is elismerően bólogatott, majd a másik lány felé fordult, akinek az arcán kétségbeesés villant, ami dühvel keveredett. Ráncolni kezdtem a homlokomat és ide-oda kapkodtam a tekintetemet a két lány között váltakozva. Aztán pillanatokkal később láttam, hogy a kétségbeesett, dühös lány a másik felé indul és megpróbál beszélni vele; kevés sikerrel. Szinte összebalhéznak.
A műsorom pedig eddig tartott, mert a következő pillanatban kizártak a rendszerből. Valószínűleg érzékelték a hackertámadást, de ez engem már a legkevésbé sem érdekelt.
Csak az a lány lebegett a szemem előtt és egy lehetőség. Fel kell keresnem őt.
Napokkal később bukkantam rá a nevére és a címére; nem sok kellett, hogy összekapjam magam és megjelenjek a lakásánál.
- Hello, a nevem Sisu, grafikai tervező, elsősorban – A kezemet nyújtottam, amint ajtót nyitott és szinte szóhoz jutni sem hagytam. Raya tágra nyílt szemekkel fogadott. Ez volt az első találkozásom vele.


✦ Vízi sárkány lévén a víz maga a lételemem. A legjobb úszók egyike vagyok, lélegzem a víz alatt - nekem ez semmiség, míg neked talán az életedbe kerülhet.
✦ Fel tudom venni a kék sárkány alakomat, ami a legkdvesebb a számomra. Ez a valódi énem. Ha így látsz se félj - jámbor vagyok és szelíd.
✦ Képes vagyok befolyásolni az időjárást: esőt hozhatok a világra, sőt, az esőcseppekből lépcsőt is tudok készíteni, hogy egészen a felhők fölé sétálhassak, ahol a világ szebb, mint bárhol máshol. Mintha az ember vattacukron lépkedne, ugrálna... olyan mesés és boldog érzés.
✦ Ne ijedj meg, ha fénylek - ez is csak a képességeim egyike. Ha koromsötétben találod magad és ott vagyok veled, egyet se félj: bízz bennem! A fény én magam leszek Neked.
✦ A köd is a mesterségeim közé tartozik. Akkora ködöt vagyok képes alkotni, amekkorát csak akarok - s míg Te magad nem fogsz átlátni rajta, Én igen. Ez az előnyöm veled szemben.
✦ Ha megdermeszt valaki téged, mondjuk kővé... én vagyok az, aki megmenthed téged az örök sötétségtől. Visszahozlak az életbe!
A képesség 5 lezárt játék után aktiválódik, tehát a 6. játékban.
A képesség aktív 2021.10.01-től és ezzel együtt a karakter emlékei is visszatértek a mesebeli életéről.