nyárloweeni-i scary-oke

Ugyan, mért mondanék bármit is magamról? Hisz nem vagyok senki, neked nem. Elég, amit két szemeddel látsz. Elégedj meg barna hajammal, visszafogottan szélsőséges öltözékemmel, szigorú arcommal és nyugodt ám erélyes hangommal. Nem kell ennél több, mert nem tudhatod, hogy milyen vagyok. Nem ez a feladatod.
Olyan vagyok, mint egy elrontott Nyárloween. Én vagyok Nyárloween szelleme, aki eldönti, hogy ki előtt rejtőzök, és kire támadok. Ám néha elragad a hév, sokat beszélek, és nem tudhatom ilyenkor, hogy kik tudnak meg rólam kényes információkat. Pedig diszkrét akarok lenni, de nem megy. Általában sosem…
Nehéz a természetem, ezzel tisztában vagyok, nem is haragszom senkire, aki ezt az arcomba vágja. Nem fáj, nem vált ki belőlem semmit, változni nem akarok. Aki kedvel, neadj’ Isten szeret (!!!), az elvisel olyannak, amilyen vagyok. Vagy nem, és próbál megváltoztatni, majd feladja, és vagy nem kedvel ezek után, vagy csak egyszerűen megszakítjuk a kapcsolatot. De nekem igazán semmi bajom az emberekkel, szóval akit hegzálok, még véletlenül se sértődjön meg. Nem érdemes. Úgysem hagyom abba…
Egyébként pedig nyugodjon meg mindenki a világon, úgyis az összes embert kinézem magamnak valami miatt, nincs menekvés, felesleges próbálkozni. Ígyis-úgyis az áldozatom leszel legalább egy óra erejéig. Azonban a szerencsésebbek évekig is élvezhetik a társaságomat.


"U Da Best"-matrica

Fogalmam sincs hogyan, mikor és miért, de valamilyen módon elnyerted a bizalmamat, és ez ellen már semmit sem tehetek. Most mondanám, hogy mekkora szerencsétlen vagyok emiatt, de felesleges szidnom magam, megteszik helyettem mások, nincs miért aggódnom. Na, de hol is tartottunk? Áh, igen, megvan! Megmutattam neked magam, az igazi valómat, ami mögött már nincsenek rétegek. Mert igen, olyan vagyok, mint egy ogre vagy egy hagyma, ellenben semmiképpen sem lehetek torta, csakis azoknak, akik ebbe a kategóriába tartoznak. Mert akik ilyen mélyre ásnak, kitartóak, és megérdemlik, hogy kedves legyek velük. Mert a legalsó réteget csak kitartó munkával lehet felfedezni, pont ezért csak néhányaknak adatik meg a kiváltság, hogy tudják, igazán ismerik, milyen vagyok valójában. A családomon kívül csak egy-két embert tudok, aki ide tartozik, többet semmiképp.
Egy szó, mint száz, ha tényleg ismerni akarsz, és nem csak a legújabb könyvem vázlatát szeretnéd megszerezni, akkor csak szurkolni tudok, hogy elég kitartó legyél, mert nem kevés fáradságos évbe is telhet bizalmam megszerzése. Persze, ha ez nem tántorít el, abszolút támogatni tudlak. Valakivel kedvesnek is kell lennem, bár… ez talán teljes mértékben felesleges. Az ember felejt, nem fog senkinek sem feltűnni egy ember magánya, sértettsége és sértései. Akinek viszont mégis… Nem, olyan biztosan nincs egy-kettőnél több.


schmebulock

Ki vagy te? Ugyan már, nem vagy te senki. Legalábbis nekem nem vagy senki. Még ellenség sem, elvégre ilyen szerrel nem élek. Te csak egy senki vagy, és ha akarnál, sem biztos, hogy tudnál ezen változtatni. De nem hiszem, hogy akarsz. Szerintem mindkettőnknek jó ez így. Nem tudsz rólam semmit, nincs mivel támadnod, én pedig nem tudok rólad semmit, nem fogok veled törődni egy napnál tovább. Nem vagy érdekes, nincs miért megnyílnom előtted. Unalmas vagy, szenvtelenül unalmas, és ez így van jól. Te unalmas vagy, én pedig érdektelen. Felesleges ezen változtatni. Én nem is akarok, te ne is próbálkozz, hisz csak te járhatsz rosszul.
Befészkeltem magam egy álarc mögé, ahonnan épkézláb ember, aki nem érdekel, kizárt, hogy előrángasson. Nem ajánlom senkinek, bár… senkit sem érdekel igazán, hogy milyen vagyok. Ezt természetesen meg tudom érteni, nem én vagyok a legjobb társaság a földön, soha nem is leszek, nem is gondolom, hogy az lennék. Felesleges próbálkoznom nekem, neked, bárkinek. Ilyenek voltunk, ilyenek vagyunk, ilyenek leszünk. Már nem változunk egy idő után, csak apró léptékben. Az meg kit érdekel?


✦ Mindig is a tudásoddal tűntél ki, de csak azóta érzed ennek a súlyát, hogy rájöttél, ki is vagy, most már inkább átokként gondolsz az eszedre. A legutolsó könyved nem csupán egy horror sztori, hanem a valóság tele olyan titkokkal, amik veszélyesek lehetnek rád és a szeretteidre nézve – ezzel pedig tökéletesen tisztában is vagy. Megpróbáltál megszabadulni  a könyvtől, de alig hűltek ki a lapja hamvai, te már javában írtad is újra. És megint.  Valahányszor megpróbálod elpusztítani a titkokat, amiket ismersz, a gondolataid olyanok lesznek, mint egy felbolydult méhkas, és nem találsz nyugtot, míg le nem írod őket, és amint ez megtörténik, te elfelejtesz minden szót, amit papírra vetettél.