Hét óra, harminc perc. Ez azt jelentette nekem, hogy fel kéne kelnem. A telefenom is csörgött, az ébresztő, egy nem valami kellemes dallammal. Bár, ez a leghatékonyabb módszerem. Ha a kedvenc számomat állítanám be, akkor nem jutnék ki az ágyból szerintem.
Így is nehezemre esett neki kezdenem a napnak: nyöszörögve regisztráltam a mobilom hangját. A hajamat lusta voltam eltűrni, így tapogattam ki a készüléket, és nyomtam ki. Egy sóhajjal ajándékoztam meg a csendet.
Nem akartam felébredni. Nem voltam kész arra, hogy az elmém megteljenek gondolatokkal olyanokkal, amik nem kellettek nekem, amivel az életem egyszerűbb lenne. Szörnyű elméletek és valótlán állítások, amik megfertőzik a lelkemet is.
Az ellen nem tehetek semmit, hiszen dolgoznom azért kellett, még ha azt se akarom éppen csinálni. Felültem, az ágyszélén voltam, végre láttam rendesen, de még hunyorítottam. Nem voltam az, aki szeret korán kelni, akkor szoktam általában aktívvá válni, amikor dél van. Mintha csak új ember lennék. Ez pedig segít, hogy kitartsak egészen estélig, aztán újrakezdődik a folyamat.
Nyújtóztam egyet, majd a fejemben elsoroltam a következő teendőket az agyamban. Volt pár dolog, amit már egy ideje már halogattam, viszont ma se volt nagy kedvem.  Mély levegőt vettem, ahogy ezt az egész mizériát magam mögé tettem, hogy ténylegesen is el lehessen kezdeni a napot.

Annak ellenére, hogy a nap kezdete nem az én terepem, reggeliket még nagyon is szeretem. Leülni is hozzá, amíg átpörgettem a híreket a lapotomon. Először is az étel csinálás volt a soron. Legtöbbször zabkása és műzli volt a terítéken, és ezekkel könnyebben megvagyok, mint egy tojásrántotta vagy más komplexebb kaja, ami talán többet kiigényelne az időmből. Persze ez nem jó ötlet, mivel akkor még hamarabb kellene kimásznom az ágyamból, hisz ezek mellett még ott van a zuhany is. Jobb a gyors reggeli, és ezek még édesek is, ez pedig olyan édesszájúnak, mint én, tökéletes. Evés után mindig megrekedek egy kicsit. Hiszen tudom mi lesz a következő lépésem.

Munkába menni.

Ha valami csomót tud kötni a gyomromra, akkor ez az egyik. Másik az, amikor érzem, hogy egyedül vagyok. Mikor a magány belülről esz meg, de nem tudom mit kéne tenni ez ellen. Arról sincs fogalmam, hogy mi hiányzik igazán. Nem tartozik a tulajdonságaim közé az, hogy keressem mások társaságát. Szóval mégis mit akarok magamtól? Nem várhatok arra, hogy itt valaki engem megszán és az ölembe pottyantja a barátságát. Pedig, jó lenne, azt hiszem. Közben meg érzem azt is, hogy valaki konkrétan hiányzik, de mégis akkor ki az?

Nem mintha lenne ezzel időm foglalkozni. A munkafeladataimnak is oda kell tennem. Akármennyire kerülöm Bájos és Dimitri tekintetét, nem akarom elveszíteni ezt az egészet. Szóval össze kell szorítanom a fogamat és csinálni azt, amit kiadtak nekem.

Majd újra kezdeni holnap.


✦ Hatalmas Fehér mágia lakozik benned és a színe, amikor használod, lila. *Az erődnek csak a fantáziád szabhat határt.
✦ Képes vagy a teleportálásra egész Fata Morgana területén.