Cassidy && Liam

Szavai hallatán fájdalmas röhögés tör fel a mellkasomból. Ez a lány tényleg komolyan gondolja amit mond? Ekkora marhaságot esküszöm régen hallottam utoljára.
- Talán pont azért utál ennyire mindenki, mert folyamatosan megpróbálsz mindenkit kioktatni. Kicsit magas az a ló, amin ülsz nem? nem vagyok szent, sőt még meg sem közelítem, de még az én elcseszett életembe se fér bele, hogy mások viselkedését magamra vállaljam. Ha én mondok vagy teszek valamit azt vállalom, de mindneki szarságát nem fogom a vállamon cipelni.
- Elfelejtetettem, hogy a hercegnő úri körökből származik és nem érti az átlagos lelkek viselkedését. Bocsánatáért esedezem. gúnyos vagyok és gyerekes, beismerem, de erre a szarságra már nem tudok másképp reagálni. Értem én, hogy neki szar mert lehuzant a népszerűségi indexe de ezért nem én vagyok a felelős. Nem értem miért büntet engem a sors, egyszerűen csak részt akartam venni egy kibaszott találkozón a dokimmal. Erre fel itt ragadtam a váróteremben egy hisztis királylánnyal.
Lassan, komótasan csapom össze a két tenyerem, mintha tapsolnék. A csattanás hangját egyedül a kezemeben szorongatott sapkám hangja tompítja.
- Gratulálok! Ha lenne nálam egy „nem piszkálok senkit, mert egy kibaszott szent vagyok” különdíj, esköszüm átadnám. De nincs. lebiggyesztem ajkamat - Bocsiii
Az egész eddigi eszmecserénk arról szól, hogy minket szid, magát meg fényezi és még ő az aki nem érti, hogy miért nem kedveljük. Eszméletlen. Nem hittem, hogy valakinek jobban kell a doki, mint nekem. Tévedtem.
Minden egyes mondata után egyre inkább kinyílik a nem létező bicska is a zsebemben. Túl megy minden határon a szemtelensége, amit másoknak angyal bőrbe csomagol. Holnap majd úgy meséli el a pasijának, hogy a csúnya, gonosz, metalhead Liam egész nap piszkálta és baszogatta. Ő meg milyen kis tünemény, egyem meg.
- Evelynnek van egy kis joga beleásni magát a kapcsolatotokba, joggal félti a testvérét. eddig teljes mértékben leszartam, hogy ki kivel mit és merre, Lyni fél szavaiból raktam össze csak a képet, de most, hogy ennyi ideje beszélgetek már ezzel a lánnyal be kell vallanom, hogy okkal aggódik Kieran miatt. - Foglalkozz a saját dolgaiddal és ne a miénkkel. nem akarok durva sem kegyetlen lenni, de esküszöm, hogy már kihozza belőlem a vadállatot.
Ha nem jön a doki én esküszöm, hogy a kardomba dőlök. Direkt megszaporázom a lépteimet, de sajnos nem sikerül eléggé leráznom magamról, a pultnál utolér. Hanyagul felkönyökölök a csillogóan tiszta pultra fejem az öklömön támasztom. Felsóhajtok. Mivan ezekkel a nőkkel? Egyszerre mentsruálnak?
- Kedves hölgyem. Az elmúlt több mint fél órában türelmesen várakoztam, de elfogyott a türelmem. Üzenem a dokinak, hogy hívjon fel, ha sikerült komolyan vennie a munkáját, én most lelépek. megfordulok a tengelyem körül.
- Te maradsz? pillantok a lányra.




.

Cassidy && Liam

- Ne csinálj úgy, mintha ismernél. szavai hallatán enyhén szólva is felszalad bennem a pumpa. - Nem válallok felelősséget más tetteiért vagy szavaiért, bármennyire is szar neked. Talán úgy kellene viselkedni, hogy elfogadjanak. Ők a barátaim nem valami szekta amiből ki-be léphet az ember. Őket sem ismered, de elég kemény véleményed van róluk. Rólunk mint közösség, Ezek szerint egy hajszállal sem vagy jobb azoknál akiket kritizálsz. Úgty csinál mintha ő egy ma született bárány lenne, pedig egyáltalán nem az és engem nem is hat meg a mézes mázas szavaival. Ez van, az élet szar.
- Annyira sekélyes vagy. Értem Evelyn negatív érzéseit irányodba. megcsóválom a fejem. Bárcsak rendelkeznék a láthatatlanság erejével. Most azonnal elhúznék innen a picsába. Nem hiányzott a napomhoz ez a párbeszéd.  
- Megtennéd, hogy az enyém helyett inkább a saját kapcsolatoddal foglalkozol? Majd mi megoldjuk azt amit kell, neked nem sok közöd van hozzá. Vagy másképp gondolod? majd mindent elmesélek Lyni-nek amikor úgy érzem, hogy fel vagyok készülve rá és nem azért, mert valaki a terápiára várakozva azt mondja nekem.
Felsóhajtok. Iszonyatosan fárasztó.
- Nézd, nem akarok erről beszélni rendben? Sem most, sem a jüvőben bármikor. Egyedül rám és a dokira tartozik, hogy miért vagyok itt. Nem áll szándékomban senkivel megbeszélni azt, amit igazából nem is tudok kimondani, vagy feldolgozni. Egyszer talán majd eljön az ideje, de az nem itt és nem most van.
- Remek. morrogom az orrom alatt a szavakat, miközben megszaporázom lépteimet a recepció irányába. Rákönyökölök a pultra és negédesen moslyogok rá a nőcire.
- Lesz doki vagy húzhatok haza? remélem, hogy az utóbbi és végre elhúzhatok innen.




.

Cassidy && Liam

Bánom már, hogy nem fordultam sarkon abban a pillanatban, amikor megtudtam, hogy késni fog a doki. Körülbelül millió dolgom lenne, hasznosabban tölthetném el az időt, mint ezzel az unalmas várakozással. Ha pedig mindez nem lenne elég, még egy nem kívánt társaságot is kapok a nyakamba. Próbálom felidézni, hogy mit is mesélt Evelyn, miért utálja annyira zsigerből ezt a lányt, de nem jut eszembe. Az rémlik, hogy a testvérének a barátnője, de ezenkívül fogalmam sincs. A nőket nagyon nehéz követni és pláne megérteni. Biztos vagyok abban, hogy Evelyn számára meg van az ok amiért nem kedveli, de ez nem ért még el az én szintemre. Mindenesetre nem játszom meg magam, egyáltalán nem örülök annak, hogy itt van és ezt ki is fejezem. Felőlem aztán sírva szaladhat hazáig, pont nem érdekel.  
- Nem válaszolok, mert irreleváns a kérdésed. Mikor piszkéltalak én személy szerint téged? lehet, hogy a srácokkal volt ilyen-olyan apró megjegyzésem, de soha nem álltam szembe vele piszkálni, sem szavakkal sem tettekkel. A többiek cselekedeteiért nem vagyok felelős. Úgy kellene viselkedni, hogy mindneki elfogadja, ha meg nem...hát el kell visleni a kritikát. Mi – én és a srácok – is ezt tesszük minden áldott nap. - Történetesen pont leszarom mi van veled. felvonom a vállam. Tényleg egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány embernek a hogyléte érekel igazán, ő pedg határozottan nincs benne ebben a körben.
Kérdését hallva igencsak magasba ugrik a szemöldököm. Pont ez az amit szerettem volna elkerülni, éreztem, hogy Evelyn nem fog kimaradni a dologból.
- Miért kellene mindenről beszámolnom neki? Nagy fiú vagyok már, tudok döntéseket hozni egyedül is. abszolút nem szégyen orvoshoz járni, még dili dokihoz sem ezt tudom, de eddig ez a dolog an én egyedüli titkom volt és nem tudom, hogy hogyan avassak be bárkit is. Mi van, ha más szemmel fog rám nézni ha megtudja?
Rápillantok a szöszire. Mindenki életében vannak szarságok.
- Előbb utóbb mindenki ide kerül a szülei miatt nem tudok arról beszélni ami történt. Jeff bácsival is egyszer beszéltem róla, pedig neki a testvére halt meg azon a napon amikor nekem az apám. Nem akarok erről beszélni, senkivel.
- Asszem én megkérdezem mi a szitu és elhúzok a picsába. Jössz?



.

Cassidy && Liam

Nem véletlen, hogy az estek kilencven százalékában kerülöm az embereket. Egyszerűen nem érdekel a felszínesség, a kicsinyes dolgaik, az unalmas életük. Mondhtnám azt is, hogy teljes mértékben antiszociális vagyok. Szívesebben töltöm az időmet otthon, videójátkozva Athéné kutyámmal, mint az emberekkel. Persze, azért akadnak kivételek, mert mindenkinek szüksége van néha társaságra. Nekem  Jeff bácsi, a banda és a barátnőm bőven elegendőek ahhoz, hogy a szocialitás utáni vágyam kielégítsék. Néha még sok is. Barátnőm van. Ez önmagában már szinte csoda számba megy az életembe, amennyire próbáltam távol tartani magam Lynitől ő pont annyira csavart az ujjai köré. Fura érzés. Fura, de pozitív.
Személy szerint nekem nincs semmi gondom a váratlanul felbukkanó szöszivel, nem is ismerem úgyhogy pláne nem formálok róla véleményt, de a többieknek – Főleg Evelyn-nek- eléggé kemén véleménye  van róla. Engem most csak egyszerűen bosszant, hogy itt találkoztunk, azyán szaladhat mindnekinek világgá kürtölni, hogy a fura új srác még őrült is. Mivel nem tudok már mit csinálni, hogy elkerüljem a lányht jobb híjján látványosan duzzogok.
- Ennyire nehéz kiválasztani melyik körömlakkot használd? kérdésem végén felvont szemöldökkel mérem végig a szöszit. Ha valaki, én biztosan tudom, hogy mindnekinek lehetnek problémái és azt is, hogy mindenkinek kellehet a segítség feldolgozni azt. Beismerem, hogy egy kicsit undok vagyok.
Egyik lábam behúzom a seggem alá, ne érdekelve, hogy a koszos cipőm talpa esetleg összepiszkolja a szék puha ülését és a ruhámat. Ez a nap már aligha lehet rosszabb.
- Nem tudom, hogy merre van a doki, de én személy szerint tobb mint húsz perce várom. Az asszisztense nem érte el telefonon. Halkan kérdezem meg csak, hogy milyen doki az ilyen?
- Máskor is csinált már ilyent? érdeklődöm, mert nekem csak pár hónapos ismeretségem van vele és ez idő alatt erre nem volt példa.  



.

Cassidy && Liam

Már legalább húsz perce ücsörgök a váróteremben, a dokira várva. A tegnapi időpontomat át kellett csúsztatni mára, de túlóráznom kellett. Hivatalosan. Nem hivatalosan Suncrestben jártam egy kis napfényt szívni sápadt bőrömnek. Kezd elegem lenni a folytonos hidegből és havazásból. Ugyanilyen érzéseket táplálok a pszichológusom iránt is, egyszerűen inkompetens. Évekig jártam ugyanahhoz a doktorhoz mielőtt ide költöztünk volna, akit kedveltem és aki fejlődést ért el az állapotomban. Ehhez képest ez a fazon minden alkalommal idegesít, olyan kérdéseket tesz fel amire nem akarok válaszolni és ha mindez nem volna elég most még késik is. Most jól esne egy szál cigi, de ahelyett, hogy kimennék az épület elé hátradőlök a fotelben és sapkámat unottan forgatom az ujjamon. Lehunyom a szemem és próbálok ellazulni. Még elüldögélek itt egy pár percet aztán ha nem jelentkezik elhúzok a picsába. Este ha Jeff bacsi haza érkezik  a kórházból nagyon komolyan el kell beszélgetnem vele a terápia sorsáról. Csak van még valaki ebben a rohadt városban aki dilisekkel foglalkozik.
Ráérősen nyitom ki a szemem amikor lépéseket hallok közeledni. Először csak résnyire, majd amikor valahogy tudatosul zsibbadt agyamnak, hogy ki érkezik felegyenesedem a széken és ránézek a lányra. Agyamban lázasan kutatok a neve után, arra emlékszem, hogy Lyni kifejezetten gyűlöli őt ás mindig van valami epés megjegyzése a lányról, de a neve most nem ugrik be. Annak viszont egyáltalán nem örülök, hogy itt találkozunk,  szerettemj volna titokban tartani a dolgot, de ha egy valaki tudja, akkor már mindenki tudni fogja. Fasza.
- Nocsak, nocsak, mit keres itt Frostcall hercegnője? azért vagyok ennyire elelnséges, mert most kelelmetlenül érzem magam és ezt leplezni akarom. Baromira nem így terveztem ezt a napot.


.