I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Ennyi ember hisz bennem :
1774
Titulus :
Pengu ✦ Sisu ✦ Namaari
✦ ✦ ✦ :
Életkor :
3
Akinek az arcát viselem :
Kim Soo-hyun ✦ Han So Hee ✦ Gemma Chan
A tükör mögött :
Evolet Yang Baba Mirai ✦ Baba Shouta
2023-05-05, 17:05
Liam & Evelyn
Kezdetekben rendkívül megtetszett Liam és bár nem voltam első alkalommal sem félénk, azért volt bennem egy normális aggodalom és azt éreztem, hogy Liam abszolút elérhetetlen számomra. Álmodoztam csupán, de nem hittem, hogy valaha is itt leszek nála, a hálószobájában, az ágyában és arról fogunk majd beszélgetni, hogy mennyire könnyen meg tudunk nyílni egymásnak. Tudom jól, mennyire különleges az, hogy beenged az életébe, hisz ez igencsak kevesekkel teszi meg. Hosszú percegik nézek szemeibe, míg rá nem eszmélek, hogy még nem válaszoltam neki. Fülem mögé tűröm hajtincsemet és egyenesednék is ki, mikor megérinti kézfejemet és egy csókot nyom rá. Oké, azt hiszem most nem tudom, mi van, bizsereg az egész testem. - Nem sokat gondolják ezt rólam rajtad kívül - szerénykedek, pedig nem szokásom és meg kell hagyni, Liam szavai is folyamatosan növelik az egomat. Irtó jó érzés! - Nincs, dehogy! Kíváncsi vagyok, mennyi ideig bírok mozdulatlan lenni. - És akkor most mindenkinek eszébe juthat a Titanik film és az a kérdés, hogy: meztelenül legyek? De ezt azonban túl félénk vagyok megbérdezni még viccből is. Meg mi van ha igent mond? Amennyire makacs vagyok, nem hátrálnék ki. Úgy veszem észre, nem aludt még lány az ágyában, ami rendkívüli izgalommal tölt el. Próbálok teljesen átlagosan viselkedni, ez néhány perc után ösztönösen sikerül is, így mikor átöleli derekamat, úgy mozdulok felé, mintha régóta egymás ölelését élvezhetnénk. Merek. Nem is kell ezen sokat gondolkodnom, hiszen közelebb áll hozzám az, hogy tetteket hajtok végre, legyen az bármennyire is őrültség, mintsem a válaszolgatás. Szüleimnek is és tanáraimnak is utálok felelni. Liam utasítása meglep, pedig én is valami ilyesmire akartam kilyukadni idővel, inkább csak az őszintesége és az időhúzást nem tűrő hangja az, ami nem engedi kilélegeznem a tüdőmben felgyűlt levegőt. A testem szinte felforr a vágytól. Elmosolyodom, kissé ravaszan is, majd közelebb hajolok hozzá, szinte fölé magasodva bordulok arcára, aminek következtében fekete hajtincseim a vállára zuhannak. üle alatt gyengéden fogom meg nyakának lüktető ívét. - Még szép, hogy igen! - felelem, noha már egyikünk sem a játék megnyerésére gondol szerintem. Testsúlyomat lentebb viszem, hogy ne kelljen görnyednem ahogy ölébe csúszok és ajkamat az övéhez érintve szép lassan elkezdjem megőrjíteni őt a csókommal. Ujjaimmal arcát, majd fejbőrét simítom, miközben apró sóhajokkal megszakítva játszok ajkainnkal.
XX szó ✦ ♪ zene ✦ I can make love not war ✦ kredit
- Szeretném is, hogy bármit meg tudj beszélni velem. Egészen biztos, hogy engem ez a lámy fog megbolondítani. Egyszerűen odavagyok érte, magam sem tudom, hogy miért, hogy hogyan volt képes ennyire elcsavarni a fejem. Az egyetlen ember, akit hosszú évek óta közel érzek magamhoz. Igazán közel. Felsóhajtok amikor ujjaival elindul felfelé a mellkasomon. Megfogom a kezét, hogy a számhoz emelve csókot hintsek kézfejére. - Nem kell hálkodnod, tényleg így gondolom. és még mindent nem is mondtam el amit róla gondolok. Például azt, hogy iszonyatosan szexi, nagyon okos, és a sort folytathatnám reggelig. - Igen... már millió rajzom van a gyönyörű vonásairól, de nagyon izgalmas lenne, ha modellt állna nekem. Még sosem festettem senkit le így, és az., hogy ő lehet az első izgalommal tölt el. - Persze csak akkor, hogyha nincs ellenedre Semmiképp nem fogok vagy akarok erőszakoskodni, de azért remélem, hogy látja a szememben a csillogást, ami annak tanúbizonyossága, hogy mennyire boldoggá tesz már a puszta gondolat is. Gyorsan, -legalábbis én mindenképp – lefürdünk egymás után. Azt hiszem, hogy már mindkettőnk gondolata egészen máshol jár. Az enyémben újra és újra felvillan a pólomban Evelyn, aki ma éjszaka egészen biztosan velem fog aludni és ez izgatottá tesz. Lehet, hogy túlságosan is. Átölelem a derekát, és egy kicsit közelebb húzom magamhoz. Nem tolakodóan, nem rámenős, csak a normális határokon belül. Nem tudom, hogy mennyire jó ötlet a felelsz vagy mersz játékot játszani, de nem fpgpk kihátrálni a mókából. - Szóval mersz...hmm gondolkodom el, hogy milyen feladat is lenne neki a legmegfelelőbb, pedig igazából már az első pillanattól fogva tudtam, hogy mit szeretnék tőle kérni. - Megcsókolnál?
Szerintem Liamban van valami különleges, amit nem feltétlenül mutat meg magából még a barátainak sem. Érzek rajta egyfajta titokzatosságot, ami miatt annyira kiismerhetetlennek és vonzónak tűnik, azonban most, hogy a szobájában járhatok kezdem úgy érezni, hogy egy szegmenssel közelebb kerülhetek a valódi önmagához. Izgatott vagyok, hogy ennyire közel lehetek a magánéletéhez és egyúttal örülök is, hogy beenged magához ennyire közel. Amit mondok, nem csak flörtölésből teszem, a képei valóban gyönyörűek, nem is sejtettem, hogy ennyire jó kézügyessége lenne, még ha időnként kaphattunk is belőle némi ízelítőt. Nagyon jó érzés, hogy végre találtam valamik, aki megért és hasonló promlémái vannak, mint nekem, ő sem tudja magát könnyen megérteni és igen, talán nem velünk van a baj, lehetséges, hogy tán nem mi vagyok az elcseszettek. - Tényleg azt érzem, hogy veled bármit meg tudok beszélni. Senki már nem értette még meg ennyire az érzéseimet, mint te - már-már suttogom, miközben egyik kezemmel eközben végigsimítok mellkasán és hatalmas szemekkel nézek szemeibe. Megszoktam már, hogy inkább nem kérem ki mások véleményét, hogy jellemezzenek engem, mert vagy mondják maguktól is anélkül hogy engem érdekelne, vagy pedig úgyis olyat hallok, ami fájna. Viszont Liam esetében valóban számít nekem a véleménye, mivel késztetést érzek arra, hogy megfeleljek neki. Éppen ezért, mikor elmondja, mit gondol rólam majdnem könnyek szöknek a meghatódottságtól szemembe. Minden szavát megjegyzem és biztosra veheti, hogy ezentúl csakis felkötve lesz a hajam, ha azt szereti. - Tényleg? - szinte elhal a hangom a meghatódottságtól, szemeim csillognak és talán mondanom sem kell, hisz látja rajtam, hogy mennyire jól esnek szavai. - Hát, nagyon hálás vagyok, hogy ezt gondolod! - És csak azért nem köszönöm meg, mert ha őszinte, akkor nem csak azért mondta most ez el nekem, mert annyira vágytam a kedvességére. - Úgy érted, lefestesz? - nézek vissza rá kíváncsian, hogy úgy értette-e, ahogy gondolom. Aztán elmegyek fürdeni. Alig bírom megülni az ágyban és kivárni, hogy ő is végezzen a mosakodással és ez majdnem csak azért van, mert annyira bűnös dolgokat suttogott a fülembe előtte. A játék helyszínéül eszembe sem jutott volna, hogy a ház többi pontját is használjuk, sőt mi több, én most kezdek annyira ellustulni, hogy még az ágyból sem szívesen kelnék ki, ha nem muszáj. - Persze, ez csak természetes! - Elvigre tekintettel vagyok a nagybátyjára, nem szeretnék rossz pontot szerezni nála sem, mert tervezek még átjönni ide máskor is, ha Liam sem gondolja ezt másként. - Hmm, szerinted? - Nézek rá huncutan, mintha a válasz személyiségemből adódóan egyértelmű lenne. - Naná, hogy merek! - És a pulzusom magasba szökik, hogy vajon mi lehet a feladatom. Remélem nem bukfencet kell vetnem.
XX szó ✦ ♪ zene ✦ I can make love not war ✦ kredit
Megállok a mozdulatban szavait hallva. Ha képes lennék rá biztosan elpirulnék. Minden esetre hatalmas hálával a tekintetemben nézek rá. Valami kellemes bizsergető érzés uralkodik el rajtam. Elmosolyodom. - Köszi tehetségesnek születtem. Talán a sors, vagy isten vagy kinek mi, így akart kompenzálni a sok nehézségért ami életemben ért. Ki tudja. - Talán ezért értjük meg ennyire jól egymást. Mer másokkal nem tudunk kommunikálni. Nem úgy ahogy szeretnék. különcök vagyunk mondjuk ki. Ez engem egyáltalán nem zavar, legalábbis engem biztosan nem, így azokkal veszem körbe magam, akikkel tényleg akarom és nem kell jópofiznom senkivel akivel nem akarok. - Gyönyörűnek. pillantok rá a pakolászás közben, majd folytatom a mondandómat, gondolom ennél bővebb válaszra számít. - Erős, nőies, kedves. Huncut csillogás van a tekintetedben, amikor valami olyasmire készülsz, ami szórakoztat. Szeretem amikor fel van tűzve a hajad, nagyon szép az arcéled. veszek egy mély levegőt. - Egyszer majd megmutatom hogyan látlak, ha szeretnéd. fejezem be a monológom mielőtt olyasmit mondok, amit nem akarok. Lyni kétségtelenül gyönyörű lány, szerintem nem sok férfi van, aki a jelenlétében nem bámulja úgy, mint egy nyálas kisgyerek. Most pedig itt van a hálómban, félmeztelenü, gyönyörű idomait mutogatva, nekem pedig már a látványtól gyorsabban verdes a szívem. Legszívesebben megérinteném, mindenhol, mindenhogyan. De nem teszem, semmiképp nem akarok tolakodó lenni. - Nagyon nagyon izgalmas tervek. szívom be alsó ajkam mielőtt eltűnök a fürdőben, hogy record gyorsasággal lezuhanyozzak. A forró víz alatt képtelen vagyok bármi másra gondolni az ágyamban fekvő lányra, gyönyörű idomaira. Nehéz kordában tatani fickánodozó férfiasságom. Felkuporodom mellé az ágyba, ujjaimmal szórakozottan körözök a felkarján. - Rendben. De a játék színtere csakis a szobám lehet. nem akarom, hogy a bácsikám felébredjen ránk, sosem lehet tudni még a végén túlságosan kíváncsi lenne. - Mit mondasz Lyni? Felelsz vagy mersz? csavarom ujjaim köré az egyik vállára lógó vizes hajszálát
- Nagyon különleges vagy, hogy ennyire ügyesen vissza tudod adni a saját szemszögedet, tudod? - fordulok felé barátságon bújós tekintettel. Én nekem sosem volt opció a rajzolás, de ő rendkívül ügyes belőle. Ha nem fognának meg a rajzai, már rég nem lovagolnék ennyit ezen. - Tudod, nekem mindig is nehezemre esett megértetnem az érzéseimet és az álláspontomat másokkal. Elsősorban a családommal - teszem hozzá őszintén, hogy nyomatékosítani tudja az iménti dicséretemet, ami több volt tőlem, mint puszta bók. - És engem milyennek látsz? Milyennek tűnök a te szemeddel? - Egyáltalán nem szép szavakra szomjazom, nem is várom, hogy elkezdje dicsérni például a hajamat, vagy bármimet. Néha úgy érzem, nehezen értenek meg mások és talán ha Liamtól kapok egy valós visszajelzést, akkor én is jobban meg tudom ismerni magamat. A póló, amit kapok tőle egyszerűen klassz! De tényleg, ha gyárilag is pár számmal kisebb lenne, akkor magamtól is megvenném és sajátomként hordanám, így viszont tökéletesen elmegy hálópólónak. Nem leplezem, hogy élvezem, ahogy Liam végigmér a fürdőből kijövett. Ezeket a dolgokat egyáltalán nem kell az ágy alá sepernünk, hiszen itt vagyunk fiatalok, valószínűleg mindketten izgatottak olyan dolgok iránt is, amikben még sosem volt részünk. Én legalábbis még bizonyos mértékben érintetlen vagyok. Talán olyannak tűnhetek, aki szeret más pasik ágyában ébredni, de talán Liam a tévhitek mögé lát már és ismer annyira, hogy igazából nagyon nehezen engedek mások érintéseinek. Nem azért, mert félnék, hanem mert nem akarom, hogy bármi taperolhasson. Ennél többre tartom magam és tisztelem is a testem. - Köszönöm - mindettől függetlenül persze hogy fülég érő mosollyal fogadom a dicséretét. - Ez egy nagyon menő, rongyos póló! - húzom el derekamnál fogva a pólót, hogy jól látszódjon a felirat rajta, miközben kissé szelfi-módban bepózolok. Pár másodperc után pedig már az ágyra kuporodom. - Ooo, és milyen terveid vannak? - nézek rá kérdőn, de közben sunyin is. Teljes testem lassan megperzselődik így alata-mellette ülve, arcomat az égnek - az ő arcához - emelem és így nézek őt nagy szemeimmel, majd lágy mosollyal hunyom be őket a puszi érzésére. Nyelek egyet. Még szerencse, hogy ő is zuhanyozni készül. - Azt ajánlom is - nyújtom ki csupasz lábaimat az ágyon és pimaszom sürgetem, hogy ezek után tényleg ne várasson sokáig. Na nem azért, mert türelmetlen vagyok, hanem csak kíváncsi és izgatott a folytatást illetően. Mikor aztán lefürdött, kis ideig elgondolkozok a kérdésén. Mindketten tudjuk a választ arra, hogy mit akarunk, de nem is tudom, annyira elhamarkodottnak érezném, úgyhogy egy lépést visszaveszek. - Mondjuk... felelsz vagy merszezhetnénk. Vagy ez már túl ciki játék? - Hirtelen jön az ötlet, meglepődöm, hogy ide jukadtam ki a tanakodásban, viszont kíváncsi vagyok, hogy ő mit gondol erről.
XX szó ✦ ♪ zene ✦ I can make love not war ✦ kredit
A szüleim halála óta teljesen elzárkóztam bármiféle érzelmektől vagy azok kimutatásától. Teljese jól elvoltam a saját kis világommal, a dobommal, a zenémmel, a művészettel és akkor felbukkant ez a lány. Eleinte ugyanolyan volt számomra, mint a többi, aki ide költözésem után kitüntetett a figyelmével. De napról napra, hétről hétre egy közelebb került hozzám és nem tudnám száz százalékosan kijelenteni, hogy mit is érzek, de az biztos, hogy nem közömbös. Fontos nekem. Lehet, hogy ő fel sem fogja, hogy mekkora lépés ez tőlem, azzal, hogy beengedtem a szobámba az életembe is beengedtem és ez igencsak nagy lépés tőlem. Ezért viselkedem úgy, mint egy szűzfiú, ezért vagyok ennyire zavarban. Tudom, hogy ismer, mégsem szeretném esetleg valamivel megbántani. Kérdése hallatán egvakarom a tarkóm. Nem szoktam meg, hogy ilyen kérdéseket kapok, az ismerőseim nagy zaszáléka azt sem tudja, hogy van érzékem a rajzoláshoz, a többit meg nem érdekli. Jeff bácsi néha megnézi az alkotásaimat de egy „ügyes vagy kölyök” a legtöbb mit kapok tőle. Ez nekem bőven elég is. - Hát tudod...nézek rá - Amikor rajzolok, sajátos szemszögből látom a dolgokat és úgy is adom vissza. Amikor portrét rajzolok az adott illetőt úgy tudom visszaadni a rajzlapon ahogyan én látom. próbálom elmagyarázni neki, hogy mit érzek, mit látok és hogyan alkotok. Igazából ez olyan dolog, amit érezni kell, nem lehet érteni, de azért a lehető legjobban igyekszem elmagyarázni neki. - Sejtettem, hogy tetszeni fog vigyorgok rá, majd földbe gyökerezett lábbal bámulok utána. Iszonyatos vagány csaj. Hirtelen büszkeség hatalmasodik el benne, hogy ez a nagyon vagány, dögös lány az én zuhanyzómban van. Szeretnék én lenni a vízcsepp. Ajkamba harapok miközben elképzelem őt a forró zuhany alatt, ahogy meztelenül áll a gőzben, a víz végigfolyik meztelen testén. Nyelek egy hatalmasat és kalandozó gondolataimat inkább egy gyors ágynemű cserére összpontosítok. Az utolsó párnát igazítom a helyére, amikor nyílik a fürdőszoba ajtaja és megjelenik Evelyn. Hosszasan és nagyon alaposan mérem végig, hosszasan elidőzve csupasz lábain. Annyira gyönyörű. - Észvesztően dögös vagy! szinte tátott szájjal figyelem kecses mozdulatait. - Neked még ez a rongyos poló és istenien áll bókolok, de szavaim igazat szólnak. Talán még soha nem láttam nála gyönyörűbb nőt, olyant, aki ekkorra hatással van rám, biztosan nem. - Álmos? pislogok szinte értetlenül. - Nem, nem vagyok álmos. Egészen más terveim vannak. térdelek fel az ágyra, hogy közelebb hajolhassak hozzá és gyengéd puszit nyomjak az arcára. - Sietek suttogom a fülébe, majd eltűnök a fürdő ajtaja mögött. Nem, nem tudok másra gondolni mikzöben forró fürdőt veszek csak az ágyamban fekvő szépségre. Elég nagy erőfeszítésbe telik, hogy ágaskodni kívánkozó férfiasságom eltüntessem a boxeremben. Felborzolt, vizes hajjal, alsónadrágban lépek ki a szobámba. -Itt is vagyok. vigyorgok rá Evelynre és őszintén remélem, hogy még nem aludt el az ágyban. felkuporodom mellé az ágyba, kezemet óvatosan a derekára fektetem és közelebb húzom magamhoz. - Mihez lenne kedved?
Találkoztam már Athénéval, ezzel együt pedig Liamot is láttam, hogyan viszonyul a kutyájához. Első alkalommal teljesen lesokkolt az a viselkedést, amit a fehér szőrmókkal produkált és meg is jegyeztem magamnak, hogy mennyire más oldalát mutatja itthon, mint máshol, mások társaságában. Érzem, hogy ez a kettsség nem szándékos, végtére is én sem mutatom a cuki énemet az iskolában, miért gondolnám azt, hogy Liam ezügyben máshogy lenne. Mikor megismertem, nem gondoltam volna, hogy ennyire cukor srác. Én is szeretek a kutyákat, de inkább macskás vagyok. Az ok, ami miatt egyből megindulok felfelé, az a kíváncsiságom. Liam hálószobájába jutni önmagában elég intim érzés egy ennyire zárkózottnak tűnő fiúnál. Kicsit azért látom rajta, hogy nem sokszor hoz fel ide embereket - remélem lányokat még ritkábban -, ez pedig be kell vallanom, pajkos örömmel tölt el. Végre különlegesnek érezhetem magam, végre van valaki, akinek talán én is fontos vagyok. - Művészi őskáosz... - fonom össze kettőnk megjegyzéseit a látványra. Elmosolyodom a válaszára, egészen titokzatos akar maradni, nem könnyen tudom meg, mi ihleti meg általában. Minden művésznek vannak kedvenc témái. Kedvenc alakjai, formái, stílusa. - És miért pont a portrék? - Nem, sajnos ennyire könnyen nem fogom elengedni ezt a témát. Én nem vagyok valami művészi, viszont Liam az és én még mindig nem tudok belelátni a fejébe, hogy megértsem gondolatait. Ahogy szorongatja a pizzás dobozt, majd kirakja a szobából... egyértelműen arra tudok következtetni, hogy ezek pusztán pótcselekvések, amivel próbálja semlegesíteni a zavarát. Halovány mosolyomat alig tudom leplezni, forr a vérem, hogy ilyen heyzetben és állapotban látom őt. A macsó bandatag aki kint volt az kint is maradt, de ezt egyáltalán nem bánom. Én valamiért teljesen nyugodt vagyok, komfortosan érzem magam, mégha szívem hevesebben is ver a megszokottnál. Szemeim kikerekednek ahogy megjelenik előttem Narnia! Pontosabban a fürdő. A türököző gondolatára egyből felcsillan előttem a kép, hogy mivel nincs más, egy szál örülközőben "kell" kijönnöm és ezúttal úgy érzem, hogy meg is merném tenni, de a képet Liam gyorsan elfoszlatja a felém nyújtott pólóval. - Oh, köszi! - veszem el tőle még a hallucinált képekből magamhoz térve és egyből orromhoz nyomom, hogy beszívjam a pólón ragadt illatnyomokat. Csak ezután nézem meg, milyen pólót kaptam. - Tetszik a stílus - kacsintok rá, bár ezzel most szerintem semmi újat nem mondtam neki. Egy lépést teszek a fürdő felé, de meghallom nevemet, így egyből megtorpanok és hátranézek. Buja mosolyom támad. - Elő ne vedd azt a maracot! - felelem kissé vadul, ám végig vigyorogva. Felőlem akár fürödhetne is velem, de persze tudom jól, hogy ennyire én sem lennék bátor és most is csak a túltermelődö hormonjaim szabályozzák a gondolataimat. Gyorsan fürdök, lemosom a sminkemet, amit először nem terveztem megtenni, mert szinte mindig sminkben vagyok, de úgy érzem, hogy ezúttal jobb is, ha megismeri a natúr formámat. Egy tangabugyiban és a combomig érő pólójában nyitok ki végül a fülledt fürdőből. Halk vagyok, akár egy macska, nem rúgok bele semmibe, nem lépek rá kacaokra, amik a rendetlenség tájképét képzik. Liamra pillantok, miközben egyik vállamra kotrom a fekete hajzuhatagomat. - A fürdő a tiéd, ha igényt tartasz rá. - Remélem azért nem lesz ennyire karót nyelt az éjszaka folyamán, de bárhogy is, megpróbálom elérni nála, hogy el tudjon lazulni mellettem. Addig is, rákuporodom (olyan macskás mudulatokkal) az ágyra és türelmesen kezdem fésülni a tincseimet. - Egyébként mennyire vagy álmos? - csak a miheztartás végett, mert ha úgy van, szívesen álomba símogatom. Én személy szerint nem vagyok még az.
XX szó ✦ ♪ zene ✦ I can make love not war ✦ kredit
Aki ismer, az pontosan tudja, hogy nem vagyok kifejezetten társasági ember, nehezen engedek közel magamhoz bárkit is. Az, hogy Evelynt ennyire beengedem az életembe az még számomra is fura. Amióta elveszítettem a szüleimet, Jeff bácsi az egyetlen aki valamennyire az életem szerves része lehet. Persze ő is csak mértékkel. Most azonban látható módon nyitni kezdtem Lyni felé, óvatosan, tapogatózva, néha én magam sem tudom, hogy mit és miért cselekedve, de próbálkozok. - Majd legközlebb... engedek meg magamnak egy félmosolyt. Nem szoktam tervezni, a jövő számomra teljes homály, vannak ugyan céljaim, de összeségében nem tervezek előre, nem akarok foggal körömmel kapaszkodni a céljaimba. Egyszerűen csak a jelenben élek, megpróbálva kihasználni a lehetőségeket. Evelyn az elejétől fogva más. Reálisan nem tudom megmagyarázni de már hosszú ideje másképp gondolok rá, mint bárki másra. Nem érzek közönyt irányába, sőt, érdekel, hogy mit csinál, mikor és kivel. Bár nem vagyok a szavak embere és kifejezni sem mindig tudom magam, de érzem, hogy vele más. Aztán majd az idő eldönteni, hogy mennyire. Athéné örömködve fogad minket a kandalló előtt pihenve. Orrocskáját kíváncsian nyomja a lány lábához, fejét a tenyerébe simítja, szinte már elvárja a simit. El van kényeztetve az az igazság, Jeff bácsikám és én is imádjuk, meg is látszik rajta. - Te ma itt alszol jó? suttogom még kíváncsi füleinek a szvakat mikor megsimizem a buksiját és Evelyn után indulok. Sem ma, sem máskor nem alkalmas a szobám arra, hogy „idegeneket” fogadjon. Már napok óta tervezem, hogy kitakarítok, de valami mindig fontosabb. Zavarban vagyok, de ezt igyekszem leplezni amennyire tudom. Felkattintom a villanyt, majd fénysebességgel próbálom kissé civilizált állapotba hozni a szobát. - Őskáosz... utalok én is a szobában uralkodó állapotokra. Megállok egy pillanatra a mozdulatban. Kezemben görcsösen szorongatom az összegyűjtött pizzás dobozokat, miközben tekintetemmel végigmérem a lányt. Annyira gyönyörű és kibaszottul abszurd ahogy a legnagyobb káosz kellős közepén álldogál. Annyira természetesen viselkedik, mintha minden szabadidejét ebben a kuplerájban töltené. Szeretném megérinteni. Helyette azonban a felém nyújtott rajzot bámul. - Öhm...hát...igazából azt ami megihlet. De nagyon szeretem a portrékat felelem kissé zavartan. Nem szeretek a hobbimról beszélni, szerintem nincs akkora tehetségem, de engem szórakoztat. Az eddig szorongatott üres kajás dobozokat egy elegáns mozdulattal kicsúsztatom a folyósóra. Reggel majd kidobom őket. Visszasétálok az íróasztalhoz és megpróbálom gyorsan összegyűjteni a mindenféle rajzokat. Van egy pár olyan, amit nem szeretném ha látna. Mondjuk például az a portré, amit legutóbb róla készítettem. - Itt... lépek oda egy beépített szekrénynek tűnő alkalmatossághoz, és elhúzom a tolóajtót. A szobából nézve szekrénynek tűnik, de igazából a szerény kis fürődszobám van mögötte. - le tudsz zuhanyozni. A szekrényben van tiszta törölköző. mutatok a kis álló, sok polcos fekete bútordarab felé. - Ebben pedig alhatsz... nyújtok felé egy kinyúlt, kopottas Metalica feliratú pólót amit a tiszta ruhakupac tetejéről vettem el. - Evelyn? nézek rá mielőtt eltűnne a fürdőben. - Alhatok melletted vagy ágyazzak meg a matracon az ágy mellett? eléggé kínosan érzem magam, de nem szeretném, hogy bármi miatt rosszul érezze magát úgyhogy kerek perec rákérdezek.
Egyáltalán nem számítottam arra, hogy ma itt fogok aludni, nem ezzel a gondolattal a fejemben érkeztem ide bulizni, de bolond lennék, ha nem kaptam volna az alkalmon, ami nem mellesleg Liam ötlete volt. Különlegesnek érzem magam, mivel a mai bulitől eltekintve nem kifejezetten az a srác, aki szereti meginvitálni a bagázst magához és megnyílni ország-világ előtt. A zenekar tagjain kívül nem is tudom, kik jártak már nála. Egy biztos, most én fogok, így hát fokozott pulzussal sétálok ki a számomra általa kitártott garázsajtón, hogy aztán a házba vegyem az irányt. - Még nem láttad az én szobámat - vigyorodom el, de egyúttal utalok arra, hogy én is szívesen látom őt valamikor az én rezidenciámban, azaz a hálószobámban. Próbálok olyan halk lenni, amennyire csak tudok. Ebben nagy tapasztalatom van, sőt, minte ösztönösnek tekintem a lopakodó üzemmódot, amiben egy oroszlán képességeit örököltem és nem egy elefántét, szerencsére. Igaz, Liam hamar érezteti velem, hogy annyira nem kell titokban sántikálni és a hangerő sem probléma. - Szia te Istennő! - suttogva simogatom meg a hőferhér kutyust, annyira nem merem gyömöszölni, mivel lehet annyira nem ismeri meg az illatomat. Liam irányítására bólintok csupán, majd szép lassan elindulok felfelé a szobája irányába. Odafent aztán óvatosan nyitok be az említett ajtón, nem azért, mert azt gondolnám, hogy tartózkodik valaki idebent, csupán kínos lenne ha rossz kilincset fognék meg és rárontanék a nagybátyjára. De nem, üres szoba fogad és én be is lépegetek. A villanyt nem szeretném felkapcsolni, hirtelen nem is találom a kapcsolóját, de máskülönben meg, szeretem a sötétet, mivel nagyon gyorsan hozzászokik a szemem és így nem is tűnik annyira sötétnek. Arról nem is beszélve, hogy a sötétben történnek a legjobb dolgok. Szóval majd Liam felkapcsolja. Nem is tudom, milyennek képzeltem el a szobáját. Azt tudtam, hogy hatalmas művész alkat, de úgy összességében művészekhez sem volt még szerencsém a bandatagok megismerése előtt. Hagyom Liamot pakolászni - finoman szólva -, az én tekintetem pedig sorra veszi a falakat díszítő képeket és a szobában szerteszét szórt rajzokat. Egyiket fel is veszem a földről, hiszen majdnem ráléptem, a papírlapon lévő rajzot pedig próbálom értelmezni. - Azt hiszem, ezt hívják úgy, hogy művészi - reflektállok a szobájára, miközben megigazítom a hajamat és az összes fekete tincsemet a nyakam egyik oldalán vezetem el. - Miket szoktál rajzolni legszívesebben? - fordulok felé és ha közeledik felém, átnyújtom felé az általam felvett képet. - Aha, jól esne egy zuhany. - Leginkább vele együtt, de azért még óvatos vagyok és ilyet kijelenteni még nincs bátorságom.
XX szó ✦ ♪ zene ✦ I can make love not war ✦ kredit
Ahhoz képest, hogy eléggé magamnak való ember vagyok, ez a mai mégis a meglepetések és a random dolgok estéje. Először egy random buli most pedig egy nem várt ittalvós meghívás. Magam sem értem, hogy miért ajánlottam fel ezt a lehetőség, de annak a gondolata, hogy egyedül kellene hazamennie igencsak zavar. Nem tagadom, hogy kifejezetten kedvelem őt és nagyon szeretek a társaságában lenni, de mindezektől eltérően nekem nagy lépés, hogy egyáltalán eszembe jutott ez a gondolat. Amikor végre ketteseben maradunk úgy érzem mintha egy hatalmas kő hullot volna le a vállaimról. A távozókkal együtt egy adag feszültség is elment. Most, ha egyedül lennék hátravetném magam a kanapén, fülest a fülbe és szerintem már fél óra elteltével aludnék. De így, hogy ez a szépség a vendégem lesz egész éjszakára hihetetlenül feltöltődve érzem magam. Összedörzsölöm a tenyerem miközben visszasétálok hozzá. A megteét zsákot átveszem tőle, az előbb még zavart a szemét, de mostmár egyáltalán nem érdekel, hogy holnap nekem kell összetakarítani. Átkarolom a derekát miközben rám tamaszkodik. Tekintetemmel az arcát fürkészem. Annyira gyönyörű. Szabad kezemmel megcírogatom az arcélét. - Hogyne, menjünk! engedem el zavartan és kezemmel a kertbe nyíló ajtó felé intek. Ha elindul előttem követem. Lekapcsolom a lámpát, bezárom magunk mögött az ajtót és gyors léptekkel elindulok a ház irányába, mutatva az utat neki. - Előre is bocs a kupi miatt. szó mi szó, nem készültem vendégek fogadására. Csendesen nyílik ki a bejárati ajtó és ahogyan átlépünk a küszöbön a nappaliban találjuk magunkat. Athéné farokcsóválva szalad hozzánk. - Szia kishölgy. lehajolok hozzá, hogy megsimogassam a hófehér bundáját. - Emlékszel Evelynre? kérdezem amikor orrocskájával megbökdösi a lány bokáját. - A lépcső tetején balról az első ajtó. irányitom a szobám felé. Nem tudom Jeff bácso hol van, de az állandó Tv alapzajon kívül semmit sem hallani az egész lakásban. Gyorsan belépek utána a szobába. A földön szétszór ruhákat elegánsan berúgódom az ágyam alá, a paplanról egy gyors mozdulattal mindent megölelek és arrább dobom a sarokba. Zavartan megvakarom a fejem. - Hát ez lenne a szobám. mutatok körbe a tágas helyiségen. A rumlin kívül itt-ott befejezett rajzok hevernek, a falakon fotók, a sarokban egy gitár. Az ablak alatt Athéné fekhelye. - Szeretnél zuhanyozni?
Találkoztam már a bácsikájával, de azt azért nem jelenthetem ki, hogy jól ismerném őt és Liam családi közegét. Persze tudom, hogy mi történt a szüleivel nagyvonalakban, azt is tudom, hogy a bácsikája irtó jófej, de én ebben házban az eddig történtek alapján pont annyira idegen vagyok, mint a jelenleg teljesen részeg barátaink. Liam amilyen nehezen enged közel embereket a lelkéhez, az ittalvós felajánlása nagyon sokat jelent számomra és ahogy nézem, ő is örül, hogy igent mondtam. Egy érdekes érzés szabadul fel bennem, olyan, mintha hatalmas erergiával töltöttük volna fel a kettőnk környzetét és önmaguknat is, én pedig ezt az energiát egy ölelésben fejtem ki. Csak úgy megteszem, mondhatjuk azt is, hogy hálából, amiért nem kell hazasétálnom, de ez csak fél igazság lenne. Érthető módon ezentúl már csak az jár a fejemben, hogy minél hamarabb kettesben lehessen Liammal, úgyhogy míg ő kiteszi a srácokat, addig én segítek a házigazdának és összébb pokolok. Nem mondom, hogy tökéletes rendet tudok varázsolni fél percen belül, viszont határozottan jobb formába kerül a garázs, mint volt. Időközben felnevetek, arcomat Liamék irányába fordítom, hiszen nagyon tetszett az a szófordulat, amit használt. Diszkréten elküldte a többieket, viszont nem mondható, hogy bunkó lett volna velük. Egy félig hangos "pá"-t eljtek a távozóknak, kezemmel is intek nekik, jó volt velük tölteni az elmúlt órákat, de most sokkal izgatottabb vagyok az elkövetkező pár miatt. Leteszem a megtelt kukászsákot, mikor Liam oly módon fogalmazza meg a szavait, amitől autómatikusan lángolni kezdenek a hormonjaim. Elvigyorodom és ha megengedi (van egy olyan érzésem, hogy meg fogja), akkor vállain támasztom meg alkarjaimat és sunyi arccal nézek szemeibe. - Olyan lánynak ismersz, aki elfutna valami újdonságtól? - kérdezem enyhén oldalra döntött fejjel. Én sem vagyok telejsen biztos abban, hogy mit értek ezalatt, de egyelőre az már fix, hogy itt alszok és a többi már csak hab a tortán. Én viszont nagyon szeretem a habot. - Bemegyünk a házba? - vetem fel az ötletet és egyúttal egy lépést teszek hátra. Nem akarok rá erőltetni semmit, ha maradna a garázsban, nekem itt is tökéletes az éjszaka. Bárhogy is dönt, követem őt.
XX szó ✦ ♪ zene ✦ I can make love not war ✦ kredit