Mi történt velem?
Ígéretesnek indul a mai éjszaka is, ugyanis újabb telefonszámmal a zsebemben indulok haza győztesen. Néha nem is értem mit látnak bennem a nők. Egy
gyengéd szó a jó pillanatban
égi jelnek tűnhet nekik, holott az esetek túlnyomó százalékában valóban csak segíteni akarok rajtuk.
Remekül megy nekem a csajozás, néha talán túl jól, a fenti okokból, bár ennek
ellenére mégsem sikerült megtalálnom a másik felemet. Elgondolkodva emelem vissza
magam elé a rózsaszín papírfecnit, s pár pillanat erejéig elemezni is kezdtem a kacifántos kézírást. A lány nevét épphogy csak sikerül kiolvasni, bár azért akadnak kételyeim afelől, hogy ez
most "Kiera" vagy "Kimora"? Mindenesetre eszembe jut jó pajtásom arca, hátha neki jól jön majd
ez a... Kiemora akárkinek a száma. Vissza is csúsztatom a papírt a zsebembe, majd az égre pillantva tovább mosolygok magamban cimborám
gondolatán. Szerintem még Duduo-nak is lenne mit tanulnia tőlem, hisz’ hozzám hasonló randigurut macerás lenne találnia bárkinek.
"Xuan?" A levegő pár lépésem után fagyosabbá válik, a leheletem pedig kisebb ködfelhőként száll fel a magasba. Arcom a korábbi mosolytól megszabadulva komorodik el, mialatt a magam körülötti területeket vizslatom szemeimmel. Egy pillanatra meg is torpanok, mintha az imént a szél duruzsolt volna valamit a fülembe, de abban sem vagyok biztos, hogy értelmes szó lehetett-e. Esetleg a késő esti ébrenlét és az alkohol keveréke játszik az eszemmel... Nem tulajdonítok ennek túl sok értelmet, így csak jobban kezdtem el szedni a lábaimat otthonom
felé.
Gondtalanul lököm be a termőföldem melletti kis viskó fából összetákolt ajtaját, amint odaérek az éj leple alatt. Nem feltétlen a legelőkelőbb kuckó, de büszke vagyok rá, mert én raktam össze sok-sok kacatból. Idejét se tudom már annak mikor sikerült teljesen összeállítanom ezt a lakható, tökéletesnek beszámított “férfi barlangot”. Az biztos, hogy több időt fektettem bele, mint amennyire szükségem lett volna, viszont a remekmű…nos, az elkészült. A gyógynövényeimnek is elég helyet ad, mielőtt még a kerti részlegbe költöztethetném őket, így akárhányszor látogatóm érkezik, akkor erős fűszerillatok fogadják, amint átlépi a küszöböt. De talán még a házon kívülről is érezhető az a rengeteg aroma, mely mindenféle gyógy- és más növényekből ered. A célom az, hogy a várost el tudjam látni mindenféle hozzávalóval, melyek az
orvosláshoz szükséges metódusokhoz szükségesek. Így már nekem sem túl nagy titok az, hogy egyszer csatlakozni szeretnék a doktorok táborához, de ez még…elég távoli cél sajnos. Néhány unott estémen azért eljátszadozok a gondolattal, hogy életeket mentek és emberek betegségtől sújtott állapotán segítek a tudásommal. Dr. Fu… Nem is hangzik annyira rosszul.
Későre jár már, a kakukkosórám is éjfélt kiált, amint magam mögött becsapódik a hajlékom ajtaja. Holnap rengeteg a teendő, a
gyógynövényes biznisz mellett lebeszéltem, mármint lemutogattam Britney-vel, hogy találkozunk a falnál, illetve Verta-nak is megígértem, hogy holnap elviszem a nővérét a munkahelyére, mivel manapság aggódik az idősebbik testvér után, ám az ő beosztása miatt ilyen lovagias tetteket nem tud végrehajtani, bár hazudnék, ha azt mondanám bánom a szituáció kimenetelét. Blanca-t mindig is egy érdekes, különc lánynak tartottam. Olyannak, aki sok titkot őriz magában, melyeket inkább zár lakatra, mintsem megossza a társasággal. Igazából aranyosnak tartom, hogy a szenthármasunkhoz ő is bátorkodott csatlakozni, s csak bizakodom abban nem bánta meg még.
"Mi ez? Xuan? Hallgasd... Valaki próbál áttörni! Xuan?" Újabb szavak szárnyalnak a szél hátán, ahogy az erősebb lendülettel száll keresztül a nyitott ablakokon. A halk, gyengéd susogás hamar elhal, de mintha valós szavak formálódnának belőle. Összeráncolt homlokkal iparkodok becsukni az ablakokat, abban reménykedve, hogy ez a hangokkal játszó délibáb elhallgat majd, ha nincs bejárása a
lakásomba.
Meg is masszírozom halántékomat, majd a hűtőhöz indulok, hogy egy üveg vízzel moshassam ki
a részegséget fejemből. A műanyag tartalmának fele szinte pillanatokon belül tűnik el, én pedig jólesően törlöm le ajkaimról a vízcseppeket és társítok mellé egy mély levegővételt.
"Xuan... Ezt nem teheted! Kérlek...Xuan!" Újabb hangok
kalandoznak végig a nappalim csendjében, én pedig ekkor ejtem ki kezemből a vizespalackot is. Hogy a szentségbe történhet ilyen?! A szél volna? Vagy
tényleg elkezdtem hallucinálni? Még egyszer leellenőrzöm az ablakokat és a bejárati ajtót is, ám semmi nyomot nem találok arra, hogy mégis miféle réseken keresztül süvíthetett volna be
a szél. Az pedig még aggasztóbb, hogy minden egyes lökéshullám ismerősen csengő szavak suttogásának hangzik. Egy pillanat erejéig eszembe jutnak a mesebeli figurák, melyekről Duduoval osztottuk meg véleményeinket. Esetleg ez volna az őrület második foka?
"Nem azt mondtad, hogy együtt átvészeljük mindezt?" Ezúttal már hátrálok a nappalitól, vissza a konyha irányába, miközben tekintetemmel a szavak forrását keresem, ám akármennyire is próbálkozok, csak az üres kanapé sziluettje
látszódik és a haloványan égő állólámpa fénye pislákol a félhomályban. A suttogás továbbra is ismeretlen sarkokból csap le ismét. A hátam már a falhoz simul, s nincs hová lépnem tovább. A hangok visszhangozva zuhannak le rám, mintha megannyi irányból érkeznének minden falat és akadályt
áttörve.
“Hogy ketten behajózzuk a világ végeit is és látni fogunk megannyi területet?” A szívem is hevesebben kalapál mellkasomban. Emlékek sokasága
lepi el minden porcikámat. Érzem a fagyos levegőt magam körül, a hidegtől lebénult végtagjaimat és a kiszáradt ajkaimat, melyek most még inkább szomjaznak a vizespalack tartalmának másik felére.
“Kérlek, Xuan, ne…ne menj…” A szavak keserves búval érnek véget. A hang maga olyan szívfájdalommal kérlel, mely minden régi, elfeledett sebet fel tudna szakítani. S mint ahogy
nekem is megvan a magam ismeretlen múltja, most már tisztábban
is látom magam előtt a fehér ruhás nőt. A nőt, akiért a világ végéig el tudtam volna menni, s végül az ő védelmezése vált a végzetemmé.
Az utolsó emlékem róla viszont csak egy dalként villan fel bennem, melyet halkan dúdolni és suttogni kezdek.
“君不见,东流水。 Hát nem látod a vizet, mely kelet felé úszik?
来时无踪迹, Senki sem tudja honnan érkezik,
一去无穷已。 S senki sem tudja merre tart.
君不见,城上日。 Hát nem látod a Napot a város felett?
今暝没山去, Ma este a dombok mögé ülepedett,
明朝复更出。 S holnap reggel ismét felkel.
何须问,浮生情? Miért foglalkoznál a földi vétkekkel?
原知浮生是梦中。 Tudd, hogy álmod maga az élet, sosebánd.
何须问,浮生情? Miért foglalkoznál a földi vétkekkel?
只此浮生是梦中。 Ez az élet csupán egy ábránd.”Képességem
✦ Olyan növényeket is tudsz termeszteni, amivel kedved szerint módosíthatod valakinek a hangulatát.
✦ Néhány növényedből készített kotyvalékkal elveszett emlékeket is visszaadhatsz valakinek.
(Amennyiben a kotyvalékot falon túl vinné egy kívülálló például egy olyan személy részére, aki egykoron a fal másik oldalán tartózkodott annak csak átmenetileg állítaná vissza az emlékezetét egészen addig míg a fal él és virul.)