- Következő kérdés Tiana kisasszony, mesélne nekünk egy kicsit arról miként született meg a hely ötlete? – mosolygott rám bíztatóan az újságíró mire kicsit feszengtem. Nem voltam én ennyi figyelemhez hozzászokva, de bólintottam.
- Természetesen, tudja még egész kisgyermekként hercegnő szerettem volna lenni. Melyik kislány nem? Ám, ahogy cseperedtem és próbáltam jobban meglátni a jövőmet a főzés és sütés rengeteg dolgon átsegített. A nehéz egyetemi éveken is, így beiratkoztam egy tanfolyamra is. – meséltem elgondolkodva majd kis mosoly kerekedik ajkaimra. – Mióta tudom, hogy ezzel az iparággal akarok foglalkozni tervezgetem a Tiana’s Palace-t. Mondhatni még korai iskola éveimben megálmodtam a helyet. Egy hely ahol mindeniki boldog lehet. – fejeztem be a dolgot, túl sokat nem akartam kiadni erről sem, mégis csak első próbálkozás ez.
- Meg van elégedve a munkaerővel? Mit gondol jól választott? – jött a következő kérdés, közben természetesen mindent rögzített a diktafon. Elgondolkodtam egy percre, hogy jól fogalmazhassam meg mondandómat majd bólintottam kis mosollyal az ajkaimon.
- Természetesen! Nita igazi kincs, ahogy maga Quasimodo is. Már családtagnak érzem őket, mindig megmelengeti a szívemet mikor bejövök és közösen alkotunk egy újabb csodás napot. – fejtettem ki. Quasimodo már egy éve nálam dolgozik és remek szakács. Nita pedig a legmegbízhatóbb felszolgálóm, de mint ember úgy is nagyon megszerettem és megkedveltem. Ezeket mégis bizalmas dolgokként kezeltem így jobbnak láttam megtartani az én kis titkomnak az újságíró előtt. Rendezgette a papírjait és nézte, hogy mit is kérdezhetne még. Már egy ideje nyúztuk ezt az interjút, szóval szerintem ideje lenne letudni.
- Akkor szerintem mára végeztünk is… a továbbiakért keresni fogom Önt. – fogta meg a kis szerkezetet és kikapcsolva mosolyogva összepakolja szépen a holmiját.
- Mindenképp, köszönöm a munkáját. – szedem össze az előttünk lévő üres szendvicses tányérokat és kávéscsészéket is. Elköszönve tőle lélegeztem fel, mentem elmosogatni hiszen úgy időzítettem ezt az egészet, hogy ne legyen majd bent senki sem.


Szinte könnyűnek éreztem a lelkemet, hogy nem kérdezett rá Dr. Facilier ételkritikusra. Nem volt a szívem csücske, volt valami a fickóban, amitől kirázott a hideg. Hiába akarnám kívánni, hogy soha ne sodorja erre a szél nem lesz ennyire nagy szerencsém. Egyszer eljön és akkor le kell nyűgöznünk. Félek, ha rossz benyomást keltenénk rá akkor lehúzhatom a rollót. Magamban ezen felsóhajtottam most, hisz ez a hely az én szívem csücske. A kisbabámnak is nevezhetjük.
Ami azt illeti eme gondok sokasága mellett plusz egy jött. Talán ez nem is baj, új kalandnak és felismerésnek is nevezhető. Ami egyben kellemes, ijesztő és hihetetlen, hiszen egy teljesen más alakot látok a tükörben, legalábbis ezzel kezdődött. Női mesehős, aki olykor olyan benyomást kelt mintha hercegnő lenne. Eleinte csak az alakot látom magam előtt, majd elkezdődtek azok a fura álmok… egy másik életről. Mégis egészen biztos voltam benne, hogy én vagyok az. Azután pedig szinte roham szerűnek törtek rám olykor az étteremben is az emlékképek. Egyre erősebben, egyre jobban és egyre mélyebben gyökeret vert bennem a tudat, hogy jó helyen vagyok. Ezt kell tennem amit most teszek.
Kissé aggódom, hogy nem e kap el egy emlékroham mikor esetleg pont az ételkritikus is ott van, de mégis bizonyos darabkák hiányoznak, főleg az, hogy vajon hol lehet Naveen. Egyáltalán megtalálhatom őt vagy örökre elveszett?


✦ Egy csókkal békává tudom változtatni a szerelmemet (Naveen-t), és egy másikkal pedig vissza. Ez akkor különösen jó, ha valamilyen okból kifolyólag el kell rejtőznie Naveennek.