I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Héhééé! Igazából nem is. Hogy mit csináltam? Csak végeztem a feladatomat… mint minden egyes nap. Ha csörgött a telefon én már a kezembe is vettem, és válaszoltam minden kérdésre, amit csak feltettek. Lényegében még túl is teljesítettem a feladatomat. Ha lelkisegély szolgálatra volt szüksége, engem bárki megtalálhatott. Esetleg egy jó receptet keresett valaki? No, problem… máris rögtönöztem valamit, hogy attól aztán mindenki megnyalja majd mind a tíz ujját. De persze a szerelemmel kapcsolatos témák sem álltak tőlem messze. Nem bizony, ha szerelmi bánatról volt szó, vagy éppen tanácsról, hogy mit tegyen a szíve választottjával, hogyan lépjen tovább… nem voltam rest és meghallgattam vagy éppen frappáns ötletekkel rukkoltam elő. De persze nem, hiszem, hogy ne lehetne lenyűgözni valakit szimplán egy doboz csokival vagy egy csokor rózsával.
Ha nem lenne akkora a szám… minden máshogy történt volna.
Vagy éppenséggel nem minden! Sőt, ha jobban belegondolok, akkor pont, hogy a nagy dumám volt, az, ami a szorult helyzetekből segített ki. Ha most ezt a telefonos munkát is nézzük… a beszélőkém nélkül még mindig fagyit osztogathatnék a parkban azzal a szöveggel, hogy:
Szamár pajtás fagyija finom A pénztárcámat felé nyitom Csak is a gombócára vágyom Olcsó, így aztán nem sajnálom!
Unalmas meló volt, mivel nem mondhattam mást ezen a versikén kívül. Gyűlöltem! Csináltam volna én olyan gombócot… Khm… Magamba kellett fojtanom a szavakat. Beszélgetni akartam a vevőkkel, de akkor viszont lehet, hogy a szám járt volna és nem a kezem. Emiatt váltottam, és Vinny meglátta bennem a tehetséget. Rögtön a kagyló mögé rakott és csak annyit mondott, hogy a feladatom a beszélgetés. Ha csörög a telefon, vegyem fel és intézkedjek. Hát, jó… köszönöm szépen, de mit és hogyan, és most mi van? A kérdések kérdése fogalmazódott meg a fejemben, de nem paráztam, mivel tudtam, hogy fontos a feladatom, elvégre egy tűzoltóságról beszéltünk. A segítségnyújtás lett a fő feladatunk… igen, a többesszám itt most helyénvaló, mert Shrek és Kandúr dolgozott velem, ők voltak azok, akiket ki kellett küldeni az adott helyszínre. Csak füttyentettem, ha épp arról volt szó, és már siettek is.
De mit lehet tenni… visszacsinálni már nem lehet, nem igaz?
Jó-jó, megesik, hogy egy kis baki csúszik a gépezetbe. De könyörgöm, aki dolgozik, az hibázik is, szokták mondani… vagy nem? Egy átlagos napnak indult az a bizonyos nap is… bementem a munkahelyre és ott ültem a kényelmes székemben, amikor hívást kaptam. Nem mintha meglepődtem volna, hiszen mindig kapok hívást. Nem telik el úgy nap, hogy ne kaptam volna… mintha mindenki csak is velem akarna beszélgetni. Na, de visszatérve a sztorihoz… Felvettem a kagylót – Suncrest Tűzoltóság! Miben lehetek a szolgálatára? – Egy idősebb úr hangját hallottam meg a másik oldalon... egy kicsit riadt volt. – Halló? Jó számot hívtam? – Nem értettem, hogy miért olyan bizonytalan, hiszen ha nem olyan ügy miatt telefonált, akkor miért pont a tűzoltóságot kereste volna fel? – Nos, Uram! Ahogy már említettem ez itt a Tűzoltóság. Ha bármi gondja akadt, akkor mi a szolgálatára tudunk lenni. Legyen az kimondottan egy tűzeset, vagy csak szimplán egy bajbajutott jószág, akár macska a fán, vagy egy kutya a csatornában, de ha egy hörcsögöt kell újra éleszteni, akkor attól sem riadunk vissza. A segítségnyújtás a mi specialitásunk! Csak bátran bökje ki, hogy mit óhajt. – Egy kisebb hatásszünet után folytattam a mondandómat, gondoltam, ha már nem ezügyben telefonált, akkor lehet, másról van szó. – De, akár bármi másban is tudok segíteni, teszem azt, ha a háztartásban szeretne valami segítséget kérni, akkor fel tudom ajánlani magamat, és a telefonon keresztül segíteni tudok. Elfelejtett talán a főzésnél hozzátenni egy fontos hozzávalót? Semmi gond, csak mondja meg, hogy éppen mit készít jelen pillanatban, és már válaszolok is. De persze a legtöbb esetben a só szokott kimaradni. Talán erről lenne szó? – Most már csak egy gyenge „öhm” szó hangzott el. Nehéz feladatnak bizonyult, de meg akartam tudni, hogy miért telefonált az úr. – Ne tessék megijedni, bármiért is hívott, nyugodtan elmondhatja. Akár a szerelemről szeretne társalogni? Állok elébe, tudja, én magam szingli vagyok, de várok az igazira. Nem mondom, hogy nem töltöttem nővel a szabadidőmet, de persze megválogatom, hogy kivel, mikor és hol találkozom. Az egy éjszakás kalandjaimról nem nyilatkozok… mondjuk nem is volt sok belőle, egy kezemen meg tudom számolni. Ó, azonban egy picit elkalandoztam… nem akarok csak magamról beszélni, elvégre az Ön gondját szeretném megtudni, hogy minél hatékonyabban érkezzen a segítség. – Egyre feszültebb lettem, mivel még mindig nem tudtam meg semmit. – Csak… egy dolog. – Felemeltem az egyik szemöldökömet, és már kezdett egy kicsit rángani a szemem is. – Igen? Folytassa. Miféle dologról akar kérdezni? Mivel kapcsolatos? Esetleg a házában van, vagy az utcán? Mekkora… vagyis pontosabban, hogy néz ki? Szögletes, vagy kerek? Van kereke? Kettő vagy négy? – Már mindenen is agyaltam, hogy mi lehet az a dolog… olyan volt, mint tűt keresni a szénakazalban. Bármire is gondolt, egyszerűen nem jöttem rá. – Elnézést kérek uram, de nem jövök rá, miért telefonált. Ha azt nézem, akkor még a nevét sem árulta el. Esetleg azt meg tudná mondani, és akkor így be tudom azonosítani. Egy csapatot kiküldenék Önhöz és akkor ott a helyszínen tudnának segíteni bármi gondja is van. – Erre sem nagyon reagált… már majdnem letettem a telefont, mire valamit mégis mondott. – Tű… – Valahogy nem fejezte be a mondatot, legalábbis úgy éreztem. – Tű? Micsoda? Tűzőgép? Tűzijáték? Tű a szénakazalban vagy MÉGIS MI? – Már szinte üvöltöttem, de választ nem kaptam rá, ugyanis egy meghatározott ütemű búgás volt az, ami a fülembe zengett. – Remek, egy újabb ugrató… Én is el tudnám játszani ezt! Felhívnék valakit és megkérdezném, hogy „Megy a hűtője?” és ha a válasz igen, rögtön mondanám is, hogy „akkor gyorsan csukja be az ajtót, mert elszökik.” – Az arcomat masszíroztam miközben a váróba sétáltam át… ledőltem a kanapéra és úgy voltam vele, hogy most hagyjon mindenki békén. Shrekkék kérdezték, hogy mi történt, miért vagyok olyan nyúzott. Hiába próbáltam elfelejteni nem hagyott nyugodni a dolog, így részletesen, szóról szóra elmondtam nekik, hogy mit kellett átélnem. Amint megértették, vagy ha csak egy picit is belekötöttek, akkor újra kezdtem az egészet. Ezt legalább még vagy háromszor eljátszottuk. – Szamár! Elég lesz… felfogtuk. – Szólt közbe Shrek… és csak akkor hagytam abba véglegesen a hadarást. Meglehet, hogy ugratásnak vették, de nyilván nem volt az a részemről. Nem akartam őket felzaklatni, tudtam, hogy nekik is megvolt a maguk baja, a munkával kapcsolatban. Azért valljuk be nem egyszerű... életet menteni.
Csak az önsajnálat marad, illetve a megbocsátás… legfőképp magam felé.
Mivel másnap jött is a hír… a kezembe kaptam az újságot. Már megszokott volt, ugyanis ebből is lehetett informálódni. Egy ház kigyulladt! Nem jött a segítség! – Hű, a francba! – Csak úgy kicsusszant. Először nem raktam össze, de mikor olvastam tovább, hogy egy idős úr volt az áldozat… na, akkor kapcsoltam, hogy ez... az én hibám volt.
A gyilkos Cigaretta ismét lecsapott!
Suncrest területén ismét áldozatává vált egy ember a dohányzásnak. Persze, kérdezhetné az ember, hogy ez most miben más, mint az általános halálozás. Jogos lenne a kérdés, de ismételten az otthoni dohányzás végzett egy emberrel. A helyszínelők jelentése szerint, egy cigaretta felgyújtotta a szobát, végül a lángok olyan gyorsan terjedtek, hogy itt semmi sem tudta volna megállítani a folyamatot. A rendőrség szerint, még a tűzoltók sem lettek volna képesek eloltani a lángokat. A jelentések szerint a tűz elégette a vezetékeket, így ha segítséget is kért volna az illető, másodpercek alatt tudta volna csak megtenni. A rendőrök szóvivője szerint, illetve a helyszínelők alapos munkája alapján az áldozat egy hatvanas éveiben járó idős úr lehetett...
Dimitri
Túl nagy volt rajtam a nyomás... hiába rejtegettem ezt a lapot, a többiek kezébe is fog kerülni egy... ebben biztos voltam. Így nem volt más, mint a Parancsnokkal személyesen is megbeszélni, hogy mi történt. Rögtön az irodájába vettem az irányt, inkább tőlem értesüljön elsőként.
Végül minden rosszban van valami... jó is?
Nem mondom, de eléggé rányomta a bélyegét a dolgokra ez az eset. Tudom... tudom, nem feltétlen rajtam múlt, és mindent megtettem, hogy segítsek. Azonban rossz is az érzés, ha gyorsabban járt volna az eszem, mint a szám, akkor nem kérdezek feleslegesen és egyből küldtem volna Kandúrt meg Shreket ahhoz az úrhoz. És az most mellékes, hogy a cím sem volt meg, mert nem mondta el nekem... Na, de most ne erre koncentráljak, hanem inkább a bulira... vagyis a mozis estre, vagy minek is nevezzem ezt. Ja, bocsi, hogy nem mondtam? Sherk és Fióna meghívtak egy partyra. Igaz a hangulatom nem volt a toppon, de ha már így alakult? Meg, persze Fiona erősködött, hogy menjünk el. Nem akartam harmadik kerék lenni, gondolom kettesben sokkal jobban szórakoztak volna, mint egy bús szamár társaságában. Dee... persze, hogy mondhattam nemet. Öhm... hogy azt mondtam volna, hogy bús? Az a test... az az arc! Hű, az anyját! Akarom mondani, a kis késit! Az a nő! Szemeztem vele... legalábbis, remélem, hogy feltűnt neki, hogy mit csinálok, mert ennél feltűnőbb nem is lehettem volna. Fel akartam magamra hívni a figyelmét. Talán bejött, talán nem... nem tudom, egy biztos, hogy beszélni akartam vele. Ezért is fogtam meg két véletlenszerű pezsgős poharat, amelyet egy pincér vitt körbe. Nagy bátorságot vettem magamon és csak úgy mentem oda közel hozzá. – Hello! Mi járatban erre? – Kérdeztem a hölgyet, aki Fionával beszélt... talán nem zavartam meg a kettejük csacsogását. Úgy tűnt, hogy ismerik egymást, sőt akár még azt is mondhatom, hogy jóban vannak. Ha így van, akkor ez jó nekem, mivel az ismeretség által van egy közös pont mindkettőnknek. – Megkínálhatlak egy itallal? – Nyújtom felé a poharat. Nem tudom mennyire vevő rá, vagy éppen megzavartam-e őket, de nem hagyom kizökkenteni magam a szerepből. Határozottan várom, hogy mit választ. Elfogadja vagy sem. Ez mindent eldönt.
Képességem
✦ Képes vagy felvenni a mesebeli alakod - nem csak a Szamár alakot, hanem a "Táltos Paripát" is. Utóbbi viszont csak ritka esetekben sikerül. ✦ Shrekhez különleges kötelék fűz. Érzitek egymás fájdalmát, legyen szó lelki vagy épp fizikai fájdalomról. Így tisztában vagytok azzal, hogy épp mi van a másikkal, legyetek bármilyen messze egymástól.
„Kék virág, piros tüske, kék virág, piros tüske... mennyivel könnyebb lenne, ha nem lennék színvak! SHREEEK!”
Kedves Phoenix!
Csak ideért a nagydumás... Annyira jó látni, mikor egy mese töltődik - már csak Shrek hiányzik a kiírtak közül! Aztán persze a hozzákapcsolódó Csizmás Kandúr meséből is érkeznek szereplők, de ez közel sem baj. Minden szerteágazó és sokrétű. Visszatérve rád. Azt hiszem, valaki már nagyon várt rád és ez nem más, mint a hölgy, akivel annyira szemeztél, Szamár... és akihez odamentél. Nagyon érdekel, hogy sikerül-e meghódítanod, egyáltalán megissza-e veled azt a pezsgőt vagy most lógni hagy a levegőben. Remélem, igen mond és kicsit megismeritek egymást! Apropó, nem akarok tolakodni, de felébredtél már? Nem is kérdezek többet, hiszen ha nem, akkor azt sem tudod, ezt miért kérdeztem. Viszont egy jó tanács: máskor, ha munkaidőben hívnak a szolgálati telefonon... hagyd beszélni az érintett embert! Ne történjen több baleset miattad! Amúgy sem tudom, Shrek és Csizmás Kandúr ezt hogy nézték el neked. Biztos rájöttek, hogy az a hívás, amit meséltél nekik, az az újságban megjelenő bácsival hozható kapcsolatba.
Nem szaporítom tovább a szót, a foglalásokat rendezd csak el és érezd jól magad ebben a bőrödben is, Love!