I have a million faces
The shapeshifter makes people smile
I know everyone in this village
Better than I know myself

Ever since my ceremony
My family has asked me to be
Camilo Madrigal who can turn into, well, to anyone they need

But what about me? What about me?
I'll be your perfect pal
Be everyone in this town but I'm never the one you need

If you look in the mirror what do you see?
There's a boy who is lost don't know what to believe
If I don't have my power who will I be?
Will I become the person they need me to be?

They need somebody strong like Luisa
Somebody tall like Jose
Someone makes the flowers bloom
Controls the morning rain or hurricane
I can't move the mountains
I can't heal what's broken
I've never let you down when I'm somebody else but I'm never the one you need

- Casita, még öt percet… Kérlek… - szorítom a fejemre a párnámat, miután Casita szélesre tárta a szobám ablakait, a beszökő napsugarak pedig többszörösen törnek meg a szobámban lévő tükrökön. Néha nagyon utáltam Casitát azért, mert nem hagyott aludni, ma pedig különösen türelmetlen volt, akárcsak Abuela.
- Camilo! Ideje felkelni! – Csak gondolnom kellett rá, azon nyomban megjelent az ajtómban. Ellentmondást nem tűrő hangneme pedig kiparancsolt az ágyból. Nem mondhatok nemet Abuelának, még akkor sem, ha utálom az egész mizériát.
Hatalmasat nyújtózva lépdelek az egyik tükör irányába, miközben akkorát ásítok, hogy a tükörképem már-már elnyeli az arcomat. Nem aludtam túl kellemesen. Abuela és anya ugyan megnyugodott, amiért Antonio megkapta az ajándékát, de Mirabel a szokásosnál is furcsábban viselkedett.
Nem mintha túlzottan beleástam volna magam a családi ügyekbe, így is akadt elég bajom önmagammal. Sose mondtam el nekik, hogy a magabiztos, jófej srác csupán egy olyan szerep volt, mint az összes többi.
- Mikor tudom meg, hogy kicsoda vagyok valójából? – tapasztom a kezeimet a hideg felületre, miközben a kócos hajamat és a szemeim alatt ülő táskákat kezdem bámulni.
Egy újabb átvirrasztott éjszaka sem volt elég ahhoz, hogy rájöjjek milyen lehetnék, ha nem lenne a képességem. Időnként arra gondolok, hogy bárcsak akkor Mirabel kapta volna az ajándékot, én pedig olyan lehetnék, mint ő: képességtelen, de önmagam. Azóta ürességet érzek a mellkasomban, mióta megérintettem a kilincset és elnyertem az alakváltói képességet.
Nem tagadom, eleinte mókás dolognak tűnt mindig másnak kiadni magamat, rengeteget mókáztam másik családtagnak, vagy városinak kiadva magamat, de ahogy teltek az évek, úgy a mókázás helyett egyre nagyobb felelősség nehezedett a vállamra. Camilo, vedd át ezt a kisbabát! Camilo, varázsolj mosolyt az emberek arcára! Camilo, nyugtasd meg a Mamát! Camilo, csináld ezt… Camilo, legyél amolyan… Camilo, Camilo, Camilo... Nem akarnának elfelejteni engem?
Miért érzem úgy, hogy cask akkor vagyok hasznos Abuela és a város számára, ha nem lehetek önmagam?


If you look in the mirror and see what I see
There is someone inside that I simply can't reach
Am I loosing myself or am I trying to be somebody I'm not for this family
I guess that's my place in this small town
Changing my face to make people smile
Be who they need you to be make your family proud
Make your family proud

Mirabel megmentette a Varázslatot. Mirabel megmentette a családot. Luisa visszanyerte az erejét. Dolores megkapta álmai pasiját, míg Isa megszabadult a vőlegényétől. Abuela ráébredt arra, hogy miként bánt velünk. Mégis beszélünk Brunoról. Casita újjáépült.
Mindenki olyan boldognak tűnik. Miért érzem magam ennyire egyedül? Miért váj ürességet a mellkasomba ez a keserűség? Igazuk volt azoknak az embereknek, akik azt mondták, hogy a leghangosabb emberek valójában a legszomorúbbak és legmagányosabbak.
Minden megy tovább a megszokott mederben. Ügyetlenül, de megpróbáljuk levetkőzni a magunkról alkotott tökéletes képet. Nekem nem mégsem sikerül. Nem tudok más lenni, de nem is tudom miként változhatnék. Olyan könnyedén bújok más emberek bőrébe, játszom el tökéletesen a szerepüket, azonban nem találok a saját hangomra.
Csúnyán összeveszek Abuelával. Meg sem próbálja megérteni, hogy mi bánt engem. Üres, közhelyes tanácsokat próbál adni, amikor megkérdezem tőle, hogy nem vehetné-e vissza a képességemet. Nem akarok mást, csak teljesnek érezni magamat. Olyannak, mint amikor még gyerek voltam, és Mirabellel és Antonioval osztoztunk a gyerekszobán.
Elrobogok Dolores mellett, kevesen múlik, hogy ne sodorjam el magammal. Utánam kiált, de egy pillanatra sem állok, mert nem akarom, hogy a nővérem lássam a könnyeimet.
Becsapódik mögöttem a szobám ajtaja, és ráparancsolok Casitára, hogy senkit ne merészeljen beengedni hozzám. Aztán végigsiklik a tekintetem a szobámon: a vörös bársonyfüggöket letépem, amikor eszembe jut, hogy az egész életem pontosan olyan megrendezett színpad, amilyen a szobám is. Szétdobálom a ruhákat, a parókákat, feldöntöm a lámpákat és tükröket, hogy aztán zokogva rogyjak a színpad szélére…

But what if I'm more than this gift I've been given
And if I don't have to live up to all the expectations
Camilo Madrigal without all his obligations
Will my view be clearer
What will I see in the mirror?

- Hé, Öcskös! Jössz már? – integet a kamionsofőr, aki volt olyan jófej, hogy a legutóbbi városban felvett.
Nem igazán bíznak a stopposokban, ezt már megtapasztaltam elég hamar. Órákon keresztül szobroztam, vagy sétáltam az útmentén, amikor végre megszánt valaki. Azóta úton vagyok, mióta az eszemet tudom. Eleinte még volt pénzem és a hátizsákom sem volt olyan viharvert, mint most. Megfordultam az Egyesült Királyságban, Franciaországban, lecsorogtunk egészen a spanyolokig, felosontam egy hajóra, ami az olaszokhoz vitt, bejártam Dél-Európát, hogy egy hatalmas kört téve eljussak eddig a pontig.
- Jövök már, jövök! Egek, még vécére se mehet el nyugodtan az ember? – dohogok, miközben rántok egyet a házizsákom pántján. Természetesen, már rég végeztem a dolgommal, csupán a pihenőhelyen lévő egyik csajszit fűzögettem, amikor Johnny rám mordult. Biztosra veszem, hogy csak féltékeny arra, hogy sikeresebb vagyok a nőknél, mint ő. Bár, nem vagyok meglepve: az ő szőrös-mackós természete engem is elriasztana, ha fel akarna szedni, pedig annyira nem tartom magma válogatósnak.
- Három óra múlva oda kell érnem a szállítmánnyal, szóval told fel a seggedet az anyósülésre, vagy itt hagylak, ha még egyszer azért váratsz meg, mert flörtölni támad kedved!
- Johnny, Johnny, ne legyél féltékeny. Tudom, hogy bejövök neked, de szeretném, ha tudnád: a kapcsolatunk professzionális alapokon nyugszik – nevetem el magma, mire válaszol úgy hátba vág, hogy majdnem megcsókolom a kamion kerekét.
- Néha elgondolkozok, hogy miért vettelek fel téged. Elhajthattam volna, te pedig most is ott ácsorognál a szakadó esőben.
- Egyrészt, unatkoztál volna nélkülem. Valld be, hogy vicces srác vagyok – vigyorgok rá, miközben kinyitom a kilincset, és a táskámat felhajítom a kakasülőre. – Más részt, túl cuki vagyok ahhoz, hogy utálj.
Látom Johnny bosszús arcán, amint eljátszik a gondolattal, hogy lelök az anyósülésről, mégsem teszi meg. Túl rendes pasas. Ez az én hatalmas szerencsém is, mert nélküle lehet már tüdőgyulladással feküdnék egy kórházban.

When I look in the mirror I'm too scared to see
Is it me or someone else hiding underneath
These figures and faces means nothing to me
For once I'm gonna be who I want to be
For once I'm gonna be
Me

Órákon keresztül kocsikázgatunk, miközben Johnny Spotify listájáról egy Miley Cyrus lejátszási lista szól. Eleinte még élveztem a csajszi hangját, de amikor már ötvenkét órája és huszonhat perce hallgatod ugyanazokat a számokat, akkor már… Hogy is mondjam, igazán veszít az eszmei értékéből.
Az ablaknak döntöm a fejemet, és próbálom kiverni a fejemből a vécé tükrében látott széles vigyorgó rajzolt srácnak az arcát.
- Mit is mondtál? Hová megyünk? – igyekszem túlharsogni Miley Wrecking ballját, de Johnny eleinte válaszra sem méltat. El kell telnie még egy Party in the USA-nek, hogy felfigyeljen rám.
- Ó, majd meglátod. Igazán varázslatos hely – feleli titokzatosan, amitől még kevésbé van hangulatom Miley-t hallgatni.
Úgy érzem, az örökké valóságig tart az idő, mire begördülünk az első városba, ahol Johnny lefékez kinyújtóztatni fáradt tagjait. A táskámat a hátamra kapom, kinyomom az Angels Like You-t, majd a zsebem mélyére süllyesztem Johnny telefonját.
Olyan csípős szél fúj, hogy kiráz tőle a hideg. Nem készültem én meleg ruhákkal, hiszen egészen eddig délen sütettem a hasamat. Tétován pillantok körbe. Johnny természetesen felszívódik, én pedig magamra maradok, így céltalanul kóricálni kezdek a fagyos utcákon.
Elveszítem az idő érzékemet, s mind mást is, amikor az egyik üzletben egy ismerősnek tűnő gyertyát pillantok meg. Azt hiszem, ez az a momentum, amikor összerakom a kirakós darabkáit, és tudatosul bennem, hogy a céltalan bolyongásom végső célja ez a város lenne.
Zaklatottan kapok a táskám után, amelyből a hóba potyognak a korábban megcímzett képeslapok: Abuela, Pepa, Félix, Dolores, Antonio, Bruno, Agustín, Julieta, Isabela, Luisa és Mirabel. Mindegyik lapra más-más nevet jegyeztem fel, s végre tudom, hogy kik ezek az emberek.


✦ Azon szerencsések közé tartozol, hogy Fata Morgana belső határai számodra nem okoznak akadályt. Ugyanolyan átjárásod van, akár a kívülállóknak, azaz az embereknek.
✦ Képes vagy olyan kilincs megalkotására varázslattal, ami pontosan illeszkedik azon különleges ajtókhoz, amiket Geppetto készít. Az ajtó csakis így működik, ez nyithat átjárót más világokba.
✦ Képes vagy az alakváltásra, bárkinek az alakját és fizikai tulajdonságait át tudod venni, azonban a képességed hatástalan azokkal szemben, akik átlátnak az álcákon és illúziókon.