Rengeteg esetet láttam már, annál több szomorúságot az emberek tekintetében. Ahány beteg annyi élettörténet ezt még a pályám kezdetén is nagyon jól tudtam. Mégis nagyon sokszor nehéz szembenézni az emberek fájdalmas arckifejezésével, ahogy szenvednek.
A testi és a lelki fájdalom is nagy tud lenni, nincs közötte különösebb különbség. Az egyik látszik míg a másik nem. Sok betegem próbált bátor lenni vagy éppen a családjaik. Igen nagy bátorságra ad okot, ami tisztelendő. Akkor én vajon miért próbálok meg gátat szabni az érzelmeimnek? Mélyen magamban szeretnék hinni a csodákban, abban miszerint bármi jóra fordulhat, de jelenleg eléggé monotonul élem az életemet.
Felkelek, eszem, dolgozom, néha eljárok a barátokkal vagy kollegákkal valahova és ennyi. Szürke hétköznapok, szürke körforgása, ám ez nem azt jelenti, hogy nem figyelnék oda a betegeimre. Ők minden kis figyelmet megérdemelnek, hiszen olykor nem csak felnőttekkel kell foglalkoznom, hanem gyermekekkel is. Azért szoktam én ám ügyeletes orvos is lenni aztán megy az éjszakai műszak, olykor sajnálatomra pörgősebb mint kellene.
Egy ilyen igen nyúzott műszak után térek haza és táskámat szinte zombiként dobom a kanapéra. Még az sem érdekel, hogy a telefonom csörög. Fáradt vagyok, nagyon fáradt. Szerintem simán elmehetnék jelen helyzetemben egy morgós öregembernek.
Sokan hecceltek már, hogy jaj keressél egy nőt magad mellé. Aha, ez tök jó terv lenne, ha nem mind elmenekülne a munkám miatt. Viccen kívül, szinte nem bírják elviselni mert sokszor kell éjszakázni. Kiborító. Épp ezért lett csúnya vége nem egy kapcsolatomnak. Pedig tényleg, szívből próbálok időt szakítani arra a hölgyre, aki mellett lehorgonyzok. Ám mára már elgondolkodtam annak lehetőségén is, hogy ildomosabb lenne egyedül maradni.
Ekkor újra megcsörrent az-az átkozott telefon mire felmordulok nem túl türelmesen és felveszem.

- Igen? – szólok bele kész elcsigázottsággal. A halántékom lüktet, így elkezdem masszírozni mikor is egy teljesen idegen hang szólal meg a vonal túlsó oldalán. Szemöldököm ráncba is szalad azonnal.

- Jó estét, tudom nem ismer meg…meg nem is tudja ki vagyok, de szeretnék találkozni Önnel. Az egyik barátnőm partyján találkoztunk. Tudja születésnapja volt és…. – csak bambán elveszem a fülemtől a telefont és azt latolgatom, hogy álmodok e vagy megbolondultam mert ilyen tuti nem lehetséges. Ki a fészkes fene adta vajon ki a számomat?
A másik tökéletes kérdés, hogy miért? A fejfájásom nem, hogy csillapodna inkább erősödik. Szinte már könyörgők az égieknek, hogy valami taszítót tegyem rám az olyan típusokhoz, mint a mostani hívóm is. Elég hangos ahhoz a telefonom, hogy exem hangját is meghalljam a vonalban.
Szóval arra már időt sem kell fecsérelnem, hogy vajon ki is adhatta meg a számomat. Mély levegőt veszek erre majd ki is fújom.

- Szeretném rövidre zárni ezt a beszélgetést igazából, tudom, hogy Luo kérte meg, hogy hívjon, de többet ne tegye. A válást kimondták és ez így is marad. – jött tömör és még egész türelmes válaszom a telefonba. Reméltem, hogy ez így is marad.

- De…! – próbálkozott volna meg utoljára mire én letettem a mobilt.
Eldölve a kanapén morfondírozom. Vajon mikor tér az én életembe is be egy olyan nő aki… elfogad? Jó mondjuk nemrég pont azon gondolkodtam, hogy egyedül kellene maradnom, de az ember társas lény, nem igaz? Legalábbis az lenne, ha a sors is úgy hozná. Jelenleg úgy állunk, hogy nem hozza. Nagyon nem.
Talán már egy éve is megvan, hogy kimondták a válást. Én nem bántam, kifejezetten örültem. Apró, halk kopogások zaja töri meg a mostani csöndet. Eleredt az eső. Felpillantva nézek az üvegre és még a függönyön keresztül is látható számomra miként csordogálnak végig a cseppek a sima felületen.

- Vajon mikor találom meg a megfelelőt…? – morfondírozok félhangosan egyre fáradtabban. Három napot ügyeltem a sürgősségin így észre sem veszem, de ott a kanapén az eső lágy ritmusával talál meg az álom. Álmaimban megint feltűnik egy olyan nő arca, akit nem ismerek mégis mellette úgy érzem szabad vagyok. Minden fajta aggály nélkül.
Mosolya szelíd, kedves, ahogy tekintete is. Csak már arra kellene rájönnöm tényleg létezik eme teremtés vagy csak álmaim szüleménye. Talán pont ebben a csodában hiszek, hogy az élet összehozhat az én álombéli hercegnőmmel.