I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
- Mondja csak mi motiválta arra, hogy Idolként kezdje el a munkásságát? – kérdezte a műsorvezető mire a képernyőn visszanéző hasonmásom mosolyogva adta a szexi mégis cuki fiút akit kért a közönség. Legalábbis az ügynökségem szerint ezt kérik.
- Igazából csak egy gyerekkori fellángolás volt, aztán pedig… bátorságot gyűjtve elmentem pár meghallgatásra. Az egyik ügynökség pedig végre visszahívott. Így most itt lehetek. – válaszoltam vissza és ennél a pontnál ki is kapcsolom a tv-t. Nem akarom ezt látni vagy hallgatni. Az egész életem egy merő tagadás, megbújás, szenvedés egy formája a jó pillanatok ellenére is.
A kapcsolót az asztalra teszem és én magam eldőlve a kanapén magamhoz ölelem a párnát. Néztem a kikapcsolt készüléket mintha megszólalhatna, hogy „Nem lesz semmi gond”. Amivel nagyjából áltatom magamat gyerekkorom óta. Nem születtem aranykanállal a számban, minden egyes garasért anya és én is megküzdöttünk. Egyedül nevelt nagyon sokáig, a biológiai apám pedig nem volt hajlandó tudomást sem venni rólunk. Nem ismert el mint fiát, sőt merően hátat fordított a ténynek, hogy létezem. Egyedül a féltestvérem az akivel mindig jól kijöttem. Az pedig a bátyám, Hwang Dae-Shim. Nem mintha amúgy nagy dobra verné, hogy családtagok vagyunk, talán csak fél tőle? Ki tudja, de tőlem kérdezik akkor én mindig nyíltan vállalom. Mit szégyelljek? Apánk évekkel ezelőtt meghalt, igazából… elég szörnyű história. Engem nem rázott meg, kicsit sem. Hiszen nem is ismertem azt az embert. Megelevenednek előttem azok az ocsmány képek miszerint ment a folyamatos veszekedés, vita, ha mégis erre merészkedett vagy anya elment hozzá. Ki ne kérne segítséget mikor van olyan, hogy szinte alig élsz meg hónap végére? Nem egyszer esett meg az a helyzet mikor anya kölcsönkért mástól. A nagyszüleimet sem akarta terhelni pedig ők mindig azt mondták bármire legyen szüksége forduljon hozzájuk. Szomorkás mosoly jelent meg ajkaimon, talán lehettem olyan hatéves amikor megfogadtam nem fogom ezt az életet élni. Gazdag leszek, anyát is segítem és nem hagyom, hogy tovább hajszolja magát. Most pedig itt tartok, Idol lettem, befutottam és nem kis gázsit tudhatok a magaménak. Emellett Dash-l is tartom a kapcsolatot, hisz nem egyszer van sajnos gondom a rajongókkal. Követések, zaklatások, egyéb dolgok is szembe jöttek már velem. Ez jár a hírnévvel. Sokak annyira megszállottá tudnak válni, hogy az már ijesztő magasságokat épít ki. Még szerencse, hogy a párkapcsolataimat direkt diszkréten kezelem, soha nem adok ki információt ilyesmiről. Lehetséges még inkább megőrülnének. Főleg, ha azt nézzük, hogy lány vagy fiú mindegy lenne. Sokan biztos shippelnének minket, de rengetegen lázadnának. Hátamra fordulva szakítom el tekintetemet a sötét képernyőtől. Kezem kinyújtom a plafon irányába majd szétnyitom ujjaimat.
Ami azt illeti az utóbbi időben még a párkapcsolatokat sem próbáltam meg, persze olykor pici flörtölések be-be csúsztak. Vagy valami randiféle, de nem voltam abban a helyzetben, hogy bárkivel összeálljak. Arany szabály, nem tudhatod ki szúr hátba és adja el a sztorit. Sóhajtva ejtem kezemet magam mellé és azon morfondírozom nem e adtam el véletlenül a lelkemet az ördögnek amikor erre adtam a fejemet. Tökéletes Idol, tele hazugsággal, olyan dolgokat leplezve, amiket soha, de soha nem oszthat meg akárkivel. A rajongók csak az édes mosolyt láthatják se többet, se kevesebbet. Ám megtartottam azt az ígéretemet, amit annyira szerettem volna. Anyának nem kell többet nélkülöznie és ez végtelen megnyugtat, boldoggá tesz. Azóta ő is megtalálta a párját így egyedül sincs. A fickó hihetetlenül jólelkű, nem úgy, mint apám. Tőle született még két tesóm, még ez nagyjából a pályafutásom elején történt. Szeretem a két kis törpét, de valahogy Dash-l mégis jobban megértetem magamat. Szóval folyamatosan megyek hozzá is, legnagyobb „örömére” vagy éppen bánatára. Mosolyogva most is felveszem a mobilomat és írok neki üzenetet.
”Remélem tudod, hogy holnap találkozunk! Ne búj ki alóla vagy kénytelen leszek elmenni a munkahelyedre érted! Amúgy is lehet el kell mondanom valamit…” küldtem el. Anyát nem akartam most felhívni csak túlidegesítené magát… mostanában fura üzeneteket kezdtem el kapni, ami cseppet sem örömteli. Nagyon reméltem, hogy a bátyám tud segíteni… máskülönben nagy baj is lehet ebből attól félek.
Hyeong Kyung-Mi
Dracarys
A Idol and...the Villain love.
Nem szórt rá senki csillámport
Narah Carreras and Wang Jihun csillámport hintett rá
„You are my inspiration, my Idol, and the reason I keep pushing forward.”
Kedves Seomoon!
Nem irigyellek! Nehéz lehet az élete egy Idolnak. Főleg, ha azt nézzük, mi mindent kell teljesíteniük… akár a rajongók felé, akár a producerek/ügynökök felé. Ez is egy olyan szakma ahol, ha csak egy kicsit is kimutatod a valódi érzelmeidet, akkor a rajongók is másképp néznének rád (Vagy meglehet, hogy pont ezért kedvelnének még jobban? Ki tudja, nem igaz? ), vagy ami még rosszabb, akár a főnökség mondhatja, hogy köszönjük, de ennyi volt… és keresnek mást.
A háttértörténet megismerése után már mi olvasók is tudjuk, hogy min mentél/mész keresztül. Csak annyit tudok mondani, hogy kitartást! A dolgok helyre fognak jönni.
Amúgy személy szerint azt tenném, hogy beleadnám minden érzelmemet a dolgokba. Ha éppen rossz napom van és sírni van kedvem, akkor azt tenném, és nem érdekelne más. Persze, én csak beszélek itt hülyeségeket. Nyilván nem teheted meg… de egyébként miért is nem?
(Egy másik cuki fiút fogadok el a bandából, így dukál egy másik dal ide is. )
Fel a fejjel, hiszen a lapod nagyon szuper lett, így engedlek is tovább, hogy intézd a foglalást, utána pedig vár a játéktér. Üdv Közöttünk.