Nyájas olvasó!

Itt az idő egy újabb divathónap felgöngyölítésének. A szabadúszó Miss Windrunner újabb sikert zsebelhetett be. Már szinte elképzelhetetlen, hogy letaszítsák eme trónjáról, nem igaz? Vajon mi lehet a titka? Ezt szeretné mindenki megfejteni, talán pont, hogy jogosan. Hiszen így ki lesz az, aki beelőzheti őt? Tudni egyáltalán hasonló hírnévnek örvendő tervezőröl a mi kis vidékünkön? Bármi is legyen, jobb miszerint szemfüles marad Miss Windrunner, hisz bárhol sarjadhatnak zsenge hajtások, amelyek erőre kapva borulnak virágba.
Apropó, vajon mikorra várhajtuk az újabb bemutatót? Szinte égő kíváncsisággal szorongatom e sorok írása közben is tollamat. Mindig oly egyedi darabokkal szolgál számunkra a mi kedvenc tervezőnk.

Félredobom a divatlapot és sóhajtottam, milyen bosszantó is ez. Mindenki azt hiszi, hogy olyan sekélyes vagyok miszerint csak a hírnevet hajszolom. Felháborító! Pedig én vagyok az egyik, akit kiráz a hideg mikor csak egy szép pofit és üres fejet látnak benne. Engem egy dolog érdekel: A megrendelő tökéletesen érezze magát a ruháimban. A boldog vevő mindig visszajár, ez pedig hasznot termel. Természetesen én magam is tartok bemutatókat, hiszen jó reklám, pluszban pedig az instagram is ott van. Milyen remek az internet, ám Miss Névtelen író eléggé jól értesült annyi szent.

Egy újabb ruhakölteményen dolgozom, finom paszteles színek sorakoznak előttem, mosolyra húzódnak az ajkaim. Ez is egy különleges darab lesz akár csak mindegyik, amit kiadok a kezemből. Rosemary pedig majd kellemesen érezheti magát a könnyed anyagban. A hátam mögött pedig két gyönyörű ruha már várja a gazdáját. Az egyik egy igen szép kék ruha, finom és elegáns akár csak a megrendelője Zai. A másik kicsit impulzívabb, de pont imádtam ezt a kontrasztot. Gyönyörű színe volt annak a ruhának is. Kőfej pedig remélem jól érzi magát benne főleg, hogy randija lesz. Mindig mikor elkészülök egy ilyen szépséggel az jut eszembe, hogy mennyi embert is ismerhetek meg. Olykor a ruha pont tükrözi a vevő belső világát, beszélgetünk és jobban meg is ismerhetjük egymást.
Pont ezt szerettem ebbe na szakmában, sokak csak a külsőségeket veszik észre, mint maga a ruha vagy éppen a kreáló külsője. Pedig ebben sokkal több van, még egy-egy ruhadarabnak is van szíve és lelke és akkor lesz teljes mikor a gazdája viseli.
Pittyen egyet a telefonom és egyik legjobb barátomtól kapok üzenetet Leeyao-tól. Elmosolyodom, tehát megint erre jár a mi kis Déli környékünkön. Jó lenne megint kimozdulni egy kicsit, igazi áldássá válna.

”Remélem, hogy ráérsz mert elmehetnénk valahova beszélgetni! Az egyik ruha amin dolgozom már majdnem kész szóval szabad vagyok.” írom is neki rögtön. Ahogy elsötétedik a képernyő megint csak a nyuszi néz vissza rám, kis aranyos, hatalmas szemekkel amolyan igazi gyügyüsgetni való jószág. Emlékszem dolgokra, főleg egy másik nyúlra. Fiú nyúlra. Már túl vagyok azon a ponton, ahol pánikba esve az: ÚRISTEN MIT TEGYEK?! állapotomat éljem. Elfogadtam önmagamat, és azokat a sejtető kissé homályos emlékeket egy másik életről. Ami az enyém volt egykoron, de nem akarok felesleges álmokat sem kergetni, nem látom semmi értelmét.

Még magamnak sem vallom be, hogy igazán érdekelne ki lehet a srác az emlékeimből. Valahogy a nyuszisrác megnevezés olyan… idiótán hat. Kapcsolatom volt vele, igen… mély kapcsolat, de lehet pont a régi önmagam miatt vetem meg mára a külsőségeket kedvelőket. Elég fordított helyzet, de mára ez vagyok én.
Megrázva fejemet mosolyra húzom ajkaimat, ahogy újra a ruhákra nézek. Már csak talán magamnak kellene fabrikálni egyet és fogni egy randipartnert. Amilyen elvárásaim vannak nehéz lesz, hiszen eddig egy sem látott tovább az orránál tovább.
Nem baj addig is maradnak nekem a ruhák, barátok és a történetek amik minden nap körülvesznek.





✦ Mosolyommal bárkit eltudok bűvölni, ha a szemeibe nézek, ezzel rávehetem arra ôket, hogy elmondják nekem az igazat. Így örömet szerezve másoknak, ha rosszkedvük van.
✦ Feltudom venni a mesebeli nyuszi alakomat.