Kieran & Noah

It annoys me that you got everything that I will never have.

Reményeim afelé helyezkednek, hogy szépen fogja magát és elhúz a fenébe mintha mondjuk itt sem lett volna. Akkor pedig tényleg nyugodtan elszívhatom a cigimet és mehetek órára bárminemű balhé nélkül.
Megspórolhatnám az újabb büntetést meg azt is, hogy nagyra menő beszélgetéseket kellene megejtenem a kis pelyhes herceggel, akinek aranykanál lóg ki a szájából is születésének hála.
Lehet engem nevezni irigynek vagy akár cinikusnak, de az ő fajtája ahhoz ért a legjobban miként nézzen ostobának, miként is hitesse el veled, amit akar.
Csak azért, mert akinek tele a zsebe az ilyen.
- Bagoly mondja a verébnek… - mondom szem forgatva. Mintha ő annyira ömlengő szeretettel szólalt volna meg az imént. Erre mondják azt, hogy másik szemében a szálkát míg magadéban a gerendát sem?
Nagyjából tényleg ez a helyzet, hisz ő maga kezdte először a csipkelődést én pedig nem éppen vagyok olyan hangulatban, hogy csak úgy hagyjam őt tovább sétálni.
A kérdésére majdnem félrenyelem a slukkot mert valamiféle nevetés akar kitörni belőlem, de csak köhintek párat mielőtt rá néznék. Most komolyan erről akar itt velem diskurálni? Akkor biza soha nem fogunk előre haladni azt már most boritékolom.
Mert egyszerűen nem vagyunk kompatibilisek egymással vagy csak nem tudunk kijönni? Franc se tudja, de nem most akarom ezt megfejteni mikor marhára nincs kedvem ehhez, ami itt és most van.
Lustán fújom ki a füstöt és nézek rá egy ilyen „ez most komoly?” kifejezéssel arcomon.
- Oh, hát mi bajom is lehetne? Mr. Aranykanállal a számban születtem ezért minden az enyém a világon? – tudakolom tőle érdeklődve valahol igencsak ironikus hangon.
Az, aki mindent megkap ténylegesen az élettől, mint mondjuk egy jó család fel sem foghatja igazán, hogy aki küszköd annak min is kell pontosan keresztül mennie.  Így pedig nem is értem mi az annyira hihetetlen dolog ebben az egészben, hogy nem csipázom a hülyeségét most sem.
- Biztos vagy benne kisherceg, hogy itt akarsz erről diskurálni? Bocs, de most nincs kedvem játszani veled a tudatlant. – ami igaz is, jó hogy nem már listát kér mi a bajom. Van sok. Például az is, hogy mindenkit ostobának néz.
Így inkább jobban a figyelmemet a cigim felé terelem, próbálom magamban mantrázni, hogy nem jó ötlet bajba keveredni újra mert akkor se pénz se semmi és nézhetek ki a mindenségbe akkor is fel fog kopni az állam.
Enni meg kéne, plusz meleg hely is és a suli nem jó fajta hely ezekre. Baromira nincs kedvem több időt itt lenni, mint amennyit ildomos.
- Szerintem, ha elmondanám mi a probléma akkor sem értenéd meg. – teszem még hozzá amolyan mellékzöngőként majd felegyenesedem. - Menj a dolgodra Kieran, jobban járunk azzal mind a ketten. – mondom unott arccal, ha pedig ő nem akarna megindulni, hát megteszem én magam.
Végül is máshol is elszívhatom ezt a fránya szöget, nem? Valahol, ahol ő nincs esetleg ott.

465 szó

Kieran & Noah

It annoys me that you got everything that I will never have.

Egy újabb rém unalmas nap az iskolában, na meg mellé párosítva még bámulnom kell Kieran fejét is, ha éppen arra vet az út. Felmorranva zsebre vágom kezeimet, mikor hagyhatom itt végre ezt a porfészket? Megvan! Soha! Mert a csodálatos fal ott díszeleg, mint valami kicseszett háló, ami soha nem enged át, nem tépheted el, nem törheted át. Örökre erre a fullasztó helyre vagyok bezárva. Mióta vannak emlékeim még inkább felemészt a magány és a tudat, hogy anyámnak nem csak odaát, de itt sem kellettem.
Szívás. Ez az egy szó jut az eszembe, ami pedig azt illeti ma nem is kerülhetek bajba mert munkám lesz. Jó lenne végre fejem felé keresni valamit, hogy ne megint a híd alatt csövezzek megint nagyjából hónapokon keresztül. Ebből senki nem tud semmit, soha nem mondom el. Az árvaházból természetesen kiraktak amint elértem a megfelelő kort. Milyen meglepő.
Mély sóhajjal sétálok most egy kihaltabb részén a sulinak, nincs kedvem a zsivongó, csacsogó őrülethez, ahogy ahhoz sem miszerint lássam az aranyfit a kis drágájával. Próbáltam segíteni Cassidynek és felnyitni a szemét, de mit értem el vele? Semmit. Ugyan úgy ostobának nézheti őt Kieran. Meg is rázom fejemet erre. Mostanában többet találkoztam Rooney bátyával is, így ezáltal a szöszivel is sikerült beszélni. Ám az első találkozásunk elég érdekesre sikeredett. Elvigyorodom az emléken miszerint büntetésbe került a kisangyal.
Megrázom fejemet, ah kész nevetséges. Nem kellene lányokon agyalnom főleg nem ezen a szőkeségen. Végén nagyobbat harap, mint amilyet én tudok. Az pedig lehet nekem lesz fájdalmasabb. Néhány csitri sasszézik felém elkezdenek pusmogni. Pillantásomat rájuk vetem mire felkuncog az egyik, másik pedig próbálja kicsit odébb cibálni. Kicsit is rosszfiúsabb vagy az valami mágnesként hat a gömbölydedebb felekre? Ki érti a nőket? Olyan rejtélyek, amit nem fogok soha megérteni. Unottan nézek félre majd befordulok a sarkon, megpillantok egy nyitott ablakot, ami pont jó lesz arra, hogy kicsit cigizzek. Gyorsan el kell szívni azt a szálat.
Épp meggyújtom a jelenleg megnyugvásom zálogát, amikor egy ismerős hang csapja meg füleimet. Mondanám minő kellemes meglepetés, de hazudnék. Nagyon. Felciccenek hihetetlenül unottan majd rá pillantok hátra és kifújom a füstöt.
- Mi lenne, ha megspórolnánk egy kört? Te szépen elhúzol, én elszívom a cigimet és megyek órára. Na? - még egész kedvesen is szólok hozzá, de az arcomon lévő ideget csak nem leplezi semmi sem, bármennyire szeretném. Nem is tudom a srácot rühellem jobban vagy az életét irigylem igazán? Mind kettő? Miért van valakinek ennyire könnyű dolga míg én kigürizem olykor a belemet is a betevőért?

410 szó

Kovu

Nuka