❝Mondd mit akarsz, ma nem hagy nyugton ez az éj,
Sosem érkezik válasz, ez egy örök nagy rejtély.
Szirén hang szólít engem, olyan különös mint én,
Oly mélyről szól, olyan mintha ismerném.❞

2 évvel ezelőtt
Hogy hol érzem magam a leginkább otthon? Az Ice Magic Event Organizer rendezvényszervezői cégnél, ami tulajdonképpen az enyém, habár ez nem volt mindig így. Az előző tulajdonos, Yelana ugyanis nyugdíjba vonult. Úgy érezte, miután kitanultam mellette a rendezvényszervezés fortélyait, nyugodtan rám is bízhatja. Miután ő elment, a saját képemre formáltam a helyet – a neve sem ugyanaz már a cégnek. Úgy éreztem, hogy csak akkor válhat igazán az enyémmé, ha kívül-belül engem tükröz. De az embereknek tetszett ez az új stílus, annak ellenére is, hogy pont elég havat és jeget látnak anélkül is, hogy hozzám eljönnének. Ám inkább különlegesnek gondolták a legtöbben a változást, nem pedig elrettentőnek.
- Elsa! Van egy új felkérésed – Lépett be hozzám Honeymaren, majd nyújtotta át a papírokat.
- Köszönöm, Honeymaren. Ki az a bátor jelentkező…? – Érdeklődtem mosolyogva, anélkül, hogy a papírokra pillantottam volna. Aztán kiejtette a nevet a száján.
- A Szörnyeteg... – Ledöbbentem. De azt hiszem, ő maga sem tért napirendre a dolog előtt. A papírokra néztem gyorsan és tényleg az ő neve, és üzenete szerepelt rajta az igényeivel és árajánlatával együtt.
- Wáó. Hát… nem tudom. Úgy értem… ő nem az a fajta, aki túl sok rendezvényt rendezne magánál – Pislogtam. Honeymaren megvonta a vállát.
- Én sem értem. Meglepő volt, mikor a kezembe vettem a levelet és láttam a nevét… először arra gondoltam, valami panasz érkezett tőle, vagy valami – Nevetett. Én pedig nagyot nyeltem és elkezdtem elolvasni, hogy mit is akar szervezni. Hümmögtem.
- A Motel évfordulójára szeretne egy jelentősebb eseményt és ezért kér fel engem. Abban bízik, hogy az általam megrendezett összejövetel eljut a város minden pontjába és azon is túl, hogy minél több ember érkezzen hozzá – Magyaráztam a lánynak, miközben olvastam, majd felemeltem a fejem.
- Azért ez elég megtisztelő, nem? Bár azt hiszem, nem okozhatsz neki csalódást – Felvonta a szemöldökét, aztán mindketten felnevettünk. Egyértelműen a Szörnyeteg stílusára, habitusára utalt. Arra, hogy ha valamit elszúrok, akkor talán képes a fejemet venni.
De tudjátok, mit? Az esemény a legtökéletesebb volt, amilyen csak lehet. A Szörnyeteg annyira elégedett volt, hogy még plusz juttatást is kaptam tőle. Elismert. Ez pedig több volt, mint amit várhattam tőle.

❝Tárulj fel! A félelem elmúlt
Változnék, szárnyalnék már
Te vagy a sorsom, a végzetem - rejtőző árny!
Ó, tárulj fel! Hidd el, hallgatnék rád❞

Napjainkban
Az utóbbi hetekben egyáltalán nem ment a koncentráció. Képtelen voltam a felkéréseimre figyelni, ötletelni, agyalni a különféle színeken, beállításokon, díszeken, ételeken, italokon, ruhákon és még napestig sorolhatnám, miken. Egyszerűen a fejem tele volt valami… valami egészen mással. Nem értettem semmit sem. Az, akit a tükörben láttam és az, amik felrémlettek bennem: teljesen összekuszáltak mindent. Egy részem úgy érezte, hogy mélyebbre kell ásnom, megtudnom, ki vagyok, a másik viszont nem volt kíváncsi rá és csak az eddigi, nyugodt életét akarta. Ami, nevetséges, de már koránt sem volt olyan jó, mint azelőtt. A koncentráció hiányom miatt több felkérést visszamondtak az utóbbi időben, mert nem azt kapták, amit vártak tőlem. Nem azt, amit megszoktak. Sajnos törzsvendégek is visszaléptek, így bevételről álmodozni sem álmodozhattam. Baj volt, nem kicsi.
- Elsa? Bejöhetek? – Honeymaren az irodám ajtajában szobrozott. Ahogy felé pillantottam, láttam, hogy két pohár van nála. Gőzölgött. Tea? Fáziskéréssel reagáltam, aprót biccentve, hogy jöjjön csak be. – Nem akarok tolakodó lenni, de… van valami baj? Érted aggódom, nem az üzletért – Tette hozzá kiemelve az „érted” szót. Értem aggódni? Furcsán csengett. Lerakta az asztalra a két pohár teát, majd odahúzott egy széket mellém és leült rá.
- Nem, jól vagyok. Tényleg. Csak mostanában talán nincsenek olyan jó ötleteim… - Magyaráztam, de őt nehéz lett volna becsapnom. Egyből nekem szegezte a kérdést:
- Ha azt kéri a vevő, hogy válassz kék és zöld között, abban mi a nehéz? Nem mindegyik felkérés volt eget rengetően nehéz, Elsa – A fejét csóválta, én meg a kezembe vettem a teámat.
- Mindenesetre nem kell aggódnod. Összeszedem magam, hogy folytathassuk a közös munkát. Nem hagyom veszni azt, amit felépítettem – Aprót bólintottam, majd belekortyoltam az italba. Jólesett a forróság, de titkon valami hidegre vágytam. Jéghidegre, mint mondjuk… egy fagyi.


❝A szívem hózáporként fúj majd mindent át.
A lelkem hadd vágtasson,
Hadd tomboljon, szóljon hát!
S ha végül minden percet jégkristállyá vált❞
✦ Uralom a telet. Képes vagyok jeget, havat varázsolni és belőlük bármit létrehozni. Akár még egy jégpalotát is. Vagy egy hóembert, aki végül életre kel a varázslatomnak köszönhetően. Az erőm egyben a gyengeségem is: ugyanis az érzelmi állapotom nagyban befolyásolja. Ha össze vagyok zavarodva, félek, akkor az erőm elszabadulhat és megállíthatatlanná válhat. Ha viszont megértem az erőm használatának mivoltját, képes vagyok felolvasztani is a jeget.
A képesség 1 lezárt játék után aktiválódik, tehát a 2. játékban.
A képesség aktív 2021.10.01-től és ezzel együtt a karakter emlékei is visszatértek a mesebeli életéről.