I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
- Aki az éjszakai műszakba jött, azt várom az orvosi szobában. Iparkodjanak, itt nem maguk tesznek szívességet nekem, hanem fordítva! - nem mondok időpontot. Minél hamarabb legyenek ott, csak ez számít. Aki előbb ér be, jobb esetet kap, az utolsó pedig... magára vessen. Nem is lett volna időm többet mondani nekik, hiszen csak futtában cseréltem át a zakómat az orvosi köpenyemre. A mai éjszaka az oktatásé lesz, bizonyára nem lesz semmiféle akció. Fata Morganában amúgy sem sűrűn kell életmentő műtéteket végezni. Nyugis város, inkább csak afféle általános nővérkék vagyunk sokszor. Ez való most nekem, nem kell semmi izgalom. Nem kell semmi olyan helyzet, amiben tönkretehetem valaki életét. - Smith, Jones! Ne röhögjenek mint az óvodások, hanem menjenek mrs. Collinshoz a hármasba. Vizsgálat után diagnózissal és kezelési javaslattal együtt várom magukat konzultációra. - feléjük nyújtom a beteg kartonját, majd a többieknek is kiosztom a saját feladatukat. Valaki azonban hiányzik még, ráadásul nem más, mint akivel átléptem a város határát. Nem tudtuk előre, hogy mi fog itt történni, lesz-e egyáltalán munkánk vagy lakásunk. De láss csodát, mindkettő megoldódott, és éljük a kis életünket. Csak ne késne most is, és ne kellene összeraknom azzal a szerencsétlen Morrisszal, aki... nos, aki úgy tűnik lebetegedett. Blair Escamilla, egyszer még a sírba viszel, de ez a fiú most megóvott ettől mindkettőnket. - Escamilla, ma este a jobb kezemet fogja megtestesíteni. - vetem oda neki, amikor megérkezik, és már el is indulok a kórtermek irányába. - Kérdés, kérés, ötlet esetén tudja a szabályt, ne a beteg előtt. Megkérdezném, hogy van-e valami kérdése, de bizonyára azért késett, mert még átlapozd a a legfontosabb tudnivalókat az orvos-beteg kommunikáció kapcsán. - erre a legkisebb az esély mondjuk, de mindennek adunk egy lehetőséget, ameddig nulla százalékot meghaladó valószínűséggel rendelkezik. Ha meg baja van a modorommal, tempómmal vagy úgy bármivel, akkor kívül tágasabb - márminthogy bökje ki, ne tartsa magában, jobb kint mint bent, meg hasonló sületlenségek. Én hoztam ebbe a városba, bízzon bennem annyira, hogy segítséget kér, vagy ha olyan van, akkor istenesen felképel. Sokszor megérdemelném.