I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Nem gondoltam volna, hogy az életem során kétszer is megtapasztalhatom milyen az, amikor Zingelsz valakivel. Márpedig, ez történt, amit munkát keresve évekkel ezelőtt beléptem Drac vendéglőjébe és megpillantottam Mavist. A kisugárzásával, a mosolyával levett a lábamról. Hálás voltam azért, hogy ebben a világban is rátaláltam, sőt hogy újra sikerült felépítenünk egy szilárd alapokon nyugvó kapcsolatot. Emlékeztem az első napok szerencsétlenkedéseire: folyton megbotlottam, vagy csak elbambultam és valami galibát okoztam. Néha összeakadt a nyelvem és hülyeségeket hordtam össze, de neki valamiért tetszett. Jókat kuncogott a poénjaimon, nyitott volt az ötleteimre, és kiállt mellettem, amikor az apja készült volna felkapni a vizet. Évek óta tervezgettem egy bizonyos pillanatot, csakhogy az még nem következhetett be. Másodjára nem. Pedig tudtam, hogy egy másik életben, egy másik világban már igent mondott. Tudom azt is, hogy ez az egész nem csak kettőnkön múlik. Igyekeztem mindig laza lenni, nem törődni a rosszmájú megjegyzésekkel és csak sodródni az árral. De… Most tényleg izgultam. Szabadnapos voltam, mégis a vendéglőben sertepertéltem. Dumcsiztam egy kicsit Halvérrel és Takonypóccal, akikkel a döcögős kezdetek ellenére sikerült mára zöldágra vergődnünk. Lehet benne volt az is, hogy titokban, amikor Drac nem figyelt, akkor saját készítésű lemezeket sóztam rájuk, amik végsősoron bejöttek nekik. Meg tényleg próbáltam helytállni ebben a munkában, imádtam a vendégeket, a nyüzsit, bár véleményem szerint a helyet fel lehetett volna dobni egy-két dologgal. Ezt a véleményemet V is osztotta amúgy, de amikor rászántam volna magam, hogy előhozakodjak Draculának vele, valahogy mindig talált magának sürgős elfoglaltságot. Most azonban nem azért kopogtattam nála, mert a csúcsszuper ötleteimmel akartam bombázni, hanem Mavisről akartam beszélni vele. Az irodába lépve megint úgy éreztem magam, mint valami erdélyi középkori várba csöppentem volna, mert annyira retro volt a hely. Na, igen, ezért tartottunk néha ott, ahol… Bejött nekem ez a középkori stílus, amit néha Drac tolt, de bőven lehetett volna mivel dobni rajta. - Á, Johnny! Miről szeretnél beszélni? – pillantott fel a papírmunka mögül. - Szevasz Drac! Izé… Hello – köszörültem meg a torkomat zavaromban. Valamiért még mindig szúrós pillantásokkal jutalmazott, pedig már évek óta randiztunk Mavisszel. Nem is értettem miért fújt rám. Talán múltkor túltoltam az ötletelést? Sebaj. Nem kellett mást tennem, mint haladni az árral, lesz ami lesz alapon. - Bocsi, hogy zavarlak. Eskü, nem akarlak sokáig feltartani, csak mostanában sokat gondolkoztam… Tudod, Mavisszel már egy ideje járunk és nagyon szeretem a lányodat, szóval arra gondoltam… Hogy ha téged nem zavarna és persze ő is beleegyezik, akkor megkérném a kezét. Már, ha ez neked is okés, Dra… Főnök. – Elhadartam neki a mondanivalómat. Igazából, annyira zavart arccal bámult rám, hogy nem tudtam eldönteni nem értett engem, a kérdésem sokkolta le, vagy miért vágott olyan arcot, mintha örökre el akarnám ragadni tőle a lányát. Kínos csend állt be. Egyik lábamról a másik helyeztem a súlyomat, és vártam, hogy végre mondjon valamit. De hosszú percekig nem mondott semmit, én pedig alig bírtam csomót kötni a nyelvemre, hogy ne kezdjek el dumálni és érvelni azért, hogy miért lett volna jó döntés, ha engedélyt ad a lánykérésre. Végül… Nem fogjátok elhinni, de igent mondott. Örömömben odaugrottam hozzá, és átöleltem, azonban mielőtt elnyújtottam volna az ölelkezést, kirohantam az irodából, hogy elújságoljam a többieknek is a jóhírt. - Halvér, Takonypóc, V! Képzeljétek! A főnök igent mondott! Nem tudom mi ütött belé, de igent mondott! – rohantam le őket, miközben ők éppen a vendégeket próbálták kiszolgálni. - Apa mégis mire mondott igent? – szólalt meg a hátam mögött Mavis. Azonnal abbahagytam a győzelmi táncom lejtését, és zavartan nevetve túrtam a hajamba, ahogy felé fordultam. Neki még nem mesélhettem el. Egy igazi, csodálatos lánykérést terveztem meg, ciki lett volna így lebukni. - Hát, izé… Hogy mondjam… Rábólintott az egyik ötletemre – tértem ki a tényleges válaszadás elől, és még csak nem hazudtam neki – tudtam jól, hogy azokat utálta -, már csak abban reménykedtem, hogy nem tervezett részletesen kifaggatni a dologról, mert abszolút nem akartam füllenteni.
Képességem
✦ Immunis vagy Dracula és Mavis befolyására. ✦ Képes vagy feldobni mindenkinek a hangulatát, akivel csak érintkezel.
Ila Nakai
Lazarus
Vendég
Vendég
2023-12-07, 18:52
Csillámporos üdvözlet illet téged
Sean McKinney ✦ Jonathan Loughran
„My wife? Even better!”
Kedves Sean!
Most úgy teszek, mintha nem beszélnénk minden nap és bocsánatot kérek azért, hogy ilyen csigákat is lealázó tempóban sikerült ideérnem, de a magyarázatot úgyis tudod: ezer felé áll a fejem, semmi ihletem, szóval csak a szokásos!
De ennyit rólam és a nyűgjeimről, térjünk gyorsan át rád, illetve a lapodra! Nagyon szoktam élvezni, mikor a sötét kis armadád közé néha-néha becsusszan egy Johnny féle kedves, édes pofa, mert óriási kontraszt Mumus vagy épp az új kedvenc pszichóm mellett. Johnny egyébként nem egy könnyű kari, nagyon nehéz elkapni azt a fajta lazaságot, ami neki van, de NYLVÁN nem okoztál csalódást most sem. Minden karidhoz biztos kézzel nyúlsz, imádom és szerintem nem is vagyok egyedül vele, hogy alaposan megrágod a kis lelküket mielőtt nekiülnél megírni őket, emiatt a személyiségük nagyon át tud jönni! Egyszerűen jó vagy! Ha engem kérdezel, Drac egyre gyorsabban kijön a pillanatnyi kómából, ami akkor jön rá, mikor el akarod lopni... izé, venni a kicsi lányát, így még pár restart különböző világokban és a végén ő kér meg, hogy vedd már el Mavist. Vagy őt... huha, elszabadult a fantáziám, gyorsan le is csapom mielőtt mindenki kedvenc, Adam Sandler-hangú vámpírja megtalál és "átharapja a torkincámat". Sok boldogságot nektek, nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogy alakul az itteni sorsotok és hogy mikor realizálódik bennetek, hogy nem csak a fonnyadt Béla dédpapi hiányzik a családból, hanem Dennis-uci is (aki nekem már csak Dennis-Ruci marad), aki ugyebár sok más szerencsétlen könyökkel szülő nélkül maradt Zootopiában. Wayne és Wanda biztosan gondoskodik a kis drágáról, bár nem vagyok biztos benne, hogy ideális környezet egy gyerek fejlődésének, ha vadállatokkal nő fel... azért reménykedjünk, hogy ő nem lesz ráindulva a tűzcsapokra!
Na, de nem jártatom a szám, mert Mavi-baby már hiányol. Foglald le, amit kell, aztán sicc az asszonyhoz! Remélem, kapok egy meghívót az esküvőtökre!