I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Fata Morgana
határa
Számos és számtalan
karakter állás
Csillámport szórunk
a hőseinkre
Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 1 Bot
Nincs
A legtöbb felhasználó (117 fő) 2021-02-23, 20:50-kor volt itt.
„Vess egy pillantást magadra egy tükörben! Ki néz vissza rád? Az, aki lenni szeretnél? Vagy olyasvalaki, akinek lenned kellett volna? Az az ember, aki lenni akartál, de nem sikerült?”
Egy átlagos reggelnek indult. Elterveztem magamban, hogy újra elnézek a kutyamenhelyre, mert ott valahogy otthon éreztem magam. A reggeli zuhany után, mikor meg akartam törölni az arcomat, a tekintetem a tükörre tévedt. De… nem az nézett vissza rám, akinek kellett volna. Egy cocker spániel volt, és engem nézett. Néhány pillanatba telt, mire rájöttem, hogy akivel farkasszemezek, az tényleg én vagyok. Én!? Képtelenségnek tűnt. Teljesen összezavart mindez, és nem tudtam napirendre térni vele. Aztán úgy voltam vele, hogy nem törődök ezzel. A tükörképemmel. Azonban minden egyes nap, ugyanazt láttam a tükörben. A kutyát. Lassan pedig rájöttem, ki vagyok: az a kutya. Mintha az az énem a tükörbe lett volna zárva és ki akart volna törni onnan. Ilyen érzésem volt. Egyre több emlékem tért vissza. Amikor a kutyamenhelyen voltam, már pontosan tudtam, hogy az emlékeim miatt vagyok annyira jóban az állatokkal. A kutyákkal főként. Velük éreztem magam igazán otthon – ami ezek után nem volt csoda. Ugyanakkor felvetette bennem a kérdést, hogy mi van a többiekkel? Csak velem van gond, vagy más is … más? Sokszor tévedt a tekintetem Tekergőre, miközben azon gondolkodtam, ő is olyan-e, mint én. Vagy Perdiék. Nehéz volt már megkülönböztetni a képzeletemet és a valóságot. - Susi? – Felkaptam a fejem Perdita hangját hallva. Nem tudom, mióta szólítgathatott, de úgy tűnt, néhányszor biztos kimondta a nevem. – Segítesz? Most hoztak be egy kölyköt. Meg kellene fürdetnünk – Magyarázta. - Persze! – Felegyenesedtem az egyik kutya mellől és követtem a lányt az épületbe. Futólag találkoztam Pongóval, láttam, hogy valakivel nagyon beszélget, így oda sem köszöntem neki. Nem akartam zavarni. Habár nem kellett volna sosem önkénteskednem, mert nem szorultam rá; anyáék mindent megadtak nekem, de lassan kezdtem belátni, hogy akiket a szüleimnek hittem, valójában nem azok. Nem a szüleim, hanem sokkal inkább… a gazdáim? Van egyáltalán ennek valami értelme? Végül is, ha azt nézem, a gazdik ellátják a kutyáikat jobb esetben. Gondoskodnak róluk, és megadnak neki mindent, amire szüksége van az állatnak. Anyáék pontosan ezt teszik velem. Ezért gyanakszom. Este sokkal fáradtabban zuhantam az ágyamba, mint valaha. A sok agyalás szinte teljesen kikészített – csak kattogott az agyam, megpróbálva összerakni mindent, de úgy éreztem, vannak még homályos részek a fejemben. Még nem állt össze a kirakós… és mindenáron meg akartam kaparintani a hiányzó darabokat. Tudnom kellett, ki voltam, mindezt úgy, hogy nem akartam elveszíteni azt, aki lettem. Nem tudtam, sikerülhet-e.
„Azt mondja valaki, hogy képtelen vagy rá, vagy nem leszel az? Pedig lehetsz! Higgy abban, hogy a szerelem körülötted ólálkodik! Hidd el, hogy az álmok valóra válnak, minden nap, mert így van!”
Képességem
✦ Fel tudom venni a cuki Cocker Spániel alakomat. ✦ Megérzem, hogy ki a jó és ki a rossz szándékú; azt hiszem, ez alapvető kutya tulajdonság. Néha nagyon is jól jön. Vagyis, néha mindig? A képesség aktív: 2021.06.18-tól.
Baba Mirai
Eliffe
Nem szórt rá senki csillámport
Felix Wright and Thomas Greyson csillámport hintett rá
„Melléd lép, kit a szív vár, Rá szép varázslat száll”
Kedves Kendra!
Az egyszer teljesen biztos, hogy koránt sem egyszerű arra ébredni, hogy valaki, valami teljesen más néz vissza rád a tükörből. Még mondhatnám azt is, hogy elég jól viselted a dolgot. Nem mindenki lenne ilyen nyugodt, mikor rájön, hogy igazából egy kutya egy másik életben. Vagy éppenséggel a jelenlegi élete álca és az a valós önmaga. Na, meg persze elég nehéz, ha valaki ezen egyedül megy keresztül, hiszen most gondolkozhatsz azon, hogy egyedül vagy-e ebben az egészben, vagy rajtad kívül másra is vár egy ilyesfajta felismerés. Mindenesetre én azt mondom, hogy már most jól indítasz, hiszen nem zuhantál teljesen padlóra a dologtól, de az egyszer biztos, hogy még nagyon sok kérdésed van, amit meg kell válaszolnia valakinek.. Csak hát mi mást tehetsz, mint vársz a válaszokra amelyek maguktól érkeznek. Foglald le a bájos arcodat, utána pedig irány a játéktér.
Legutóbbi képek
