I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Nem is tudom hanyadik “és akkor” után könyveltem el magamban, hogy ez a csajszi többre tartotta a saját kis sztorijait, mint azt, hogy én miként tartom vissza a fel-felkerekedő hányingert, valahányszor az jut eszembe milyen badarságokat feltételezik rólam Okoska. Beismerem, fiús alkat vagyok és a legjobb barátom is egy pasi, de azért ez még nekem is magas labda, hogy leszbikus lennék. Egy kicsit kényelmetlenül is érzem magam, amiért ez a lány akkora elképzelésekkel állt elém és korántsem tűnik úgy, hogy lemondana majd rólam ezután a számomra balulsült randi után. Azt még az első öt perc után sem terveltem ki, miként közöljem vele, hogy amúgy nem hajlok a nemünk irányába. Nincs velük semmi bajom, de valamiért nem érzem magamban a chi-t eléggé ahhoz, hogy rájuk tapadjak és lesmároljam őket, mert annyira begerjedek rájuk. Ennek a gondolatától is borsódzik a hátam és néha átkozom a hihetetlenül hatalmas és nyitott fantáziámat, amiért ilyen hülyeségeket seperc alatt össze tudok hozni a fejemben. Nem véletlen hát, hogy a marketinges terepen tökéletesen helytállok és órákon át tudom szórakoztatni a vásárlókat a baromságaimmal, melyeket összekeverek némi statisztikai számításokkal és tényekkel, ami még inkább megragadja őket. A személyiségem megvan a melóhoz. A jópofi, muris, kicsit kettyós, de szeretnivaló csaj, aki ellenállhatatlan karizmával rendelkezik, ha munkáról van szó. Ez ugyanakkor abszolút nem érvényes a mostani helyzetre, ugyanis úgy ültem ott szerencsétlen előtt, mint aki karót nyelt és kétszer összekakilta magát. Nem lehettem szép látvány, de mintha őt ez nem zavarta volna. Épp úgy, mint az én émelygéseim korábbról… Csak azért vagyok itt, hogy ne törjem össze teljesen Stuart szívét. Pedig megtehettem volna, de egyszerűen képtelen lennék rá. Helyette cuki voltam és eljöttem az általa szervezett randira, csak épp a “Robin” névről nekem először nem egy lány ugrott volna be, habár ez csak egy újabb kifogás a repertoárom közé, mert a randijaimat élből faképnél szoktam hagyni amúgy is, ha fiú, ha lány. De azért a csajszi szüleihez lenne egy-két kérdésem. Mégis ki nevezi el a lányát Robinnak?! Ez elfogadhatatlan! Azt gondolná az ember, hogy ő is egy olyan töpszli, fiatalka, de sármos pasi, mint az a képregényhős, Robin. Ehelyett egy szöszi, kicsit plázacica alkat került elém és bár én is be tudom vallani, hogy csinos, attól még nem vonzódok hozzá. A randi tehát hatalmas kudarc volt: részemről. Robin mintha élvezte volna és különösképp beleszerelmesedett az unalmas, szótlan mivoltomba, ami amúgy olyan pasilerázós alteregó, de a csajoknál úgy néz ki nem működik. Mindenesetre lesz jó pár szavam Okoskához, épp ezért is caplattam át a városon, csak hogy aztán az anyukája fogadjon bájos kis mosolyával az ajtóban. Nem is tudom mit kellene éreznem. Dühöt? Elkeseredettséget? Csalódást? Végképp nem tippeltem volna be, hogy Stuart ezzel a manőverrel áll majd elő, de aztán megint eszembe jut mennyire különc valójában és ezek az alapvető dolgok kimaradnak a kis fejéből. Vagy tényleg annyira beépültem a pasik világába, hogy most már beavatott leszbikus lettem a csapatban. Holott ha Stuart tudná milyen ügyesen takarom, hogy amúgy vonzódok hozzá a magam túllihegett, csapkodós röhögés szériájával, ami úgy látszik azt is takarja, hogy egyenrangú haverok vagyunk. Ennyit a túl jól működő álcámról. Csak azt még én se gondoltam volna, hogy majd én akarok Stuart után futkosni a rózsaszín kis felhő csoportommal. - Hali! - köszönök a fiúnak, miután az anyukájának kivillantottam hatalmas fogsoromat, de szerencsére nem néz tahónak, ismer már eléggé ahhoz, hogy tudja mik járnak a fejemben és hogy valóban nehéz napon vagyok túl. Beljebb is invitál, ahonnan Stuart forma 1-es versenyzőket megszégyenítő sebességgel ránt ki és gátolja meg szegény nőt a sztorija folytatásában -amit meg kell hagyni kezdtem élvezni a kaki randim után-, aztán kettő pislantás után már a megszokott, rendbeszedett kis szobájában találom magam, ahol a levegő is annyira tiszta, hogy már attól félek a kilégzéssel bemocskolom. Letelepedek a helyemre: az ágyára. - Már tűkön ülsz, nem igaz? - ajkaim a fülemig szélesednek. Nem az izgatottság ül ki arcomra, sokkal inkább egy számonkérő tekintet, az a fajta, amivel a velejéig lehet látni. Mindeközben lazán elfeszkek az ágyán és kitámasztom fejemet az egyik karommal, úgy meredek vissza rá tovább. - Fenomenálisan katasztrofális volt. - sóhajtok fel nehezen, mintha a levegő sem akarna felszabadulni, ameddig ki nem vesézem vele teljesen ezt a pocsék randit. - Nem tudom melyik bolygón születtél Stuart Morrison, de igazán tudhatnád, hogy nem vagyok leszbikus. Nem tudom, hogy ennyire bolond vagy, vagy csupán ki akartál velem cseszni, mert tudod jól, hogy egy lánnyal nem leszek és nem is tudok bunkó lenni. A pasik mások, őket könnyebb lerázni, ha nincs meg a kémia, de Robin? Robinnak a szívét törném össze. - már így is úgy késő, mert a taktikám, miszerint a legunalmasabb “leszbikus” leszek, elbukott és ahelyett, hogy lepattant volna rólam, csak még jobban ragadt. Ráadásul a mobilszámom is megvan neki és azóta is olyan üziket kapok tőle, amelyekkel leírja milyen jól szórakozott ma. Elő is húzom a mobilomat a szűk farzsebemből -kis kínlódások árán-, aztán a matracva dobva közelebb lököm azt Stuart felé. - Olvasd csak el az üzeneteit és mondd meg miként rázhatom le későbbi problémák és zsepik nélkül. Már csak az hiányzik, hogy egy depis Robin írogasson nekem. - össze is ránt a libabőr, ahogy megrázom magam és inkább az arcomat is Stuart párnájába nyomom. - Húzz ki ebből a gödörből, amibe belerántottál. - dünnyögöm, de nem tudom mennyit hall belőle, ugyanis a párna eltompítja még inkább a siránkozásomat.
Technically speaking you are my other half,
but you are also my best friend, sooo, how does this work?
✦ ✦ ✦ :
I am always
busy, tired, occupied, not in the mood, no thanks
Akinek az arcát viselem :
Jodie Comer
✦ ✦ ✦ :
An angel sent by the Gods,
is what you should've wished for
A tükör mögött :
Lyndriana
2024-10-20, 13:23
Behind the dates
Lav && Stuart
Idegesen pillantok a telefonom képernyőre, és várom, hogy mikor érkezik egy értesítés Lav részéről, hogy kimentem-e a randijáról, pedig Robin rendes lány, szinte biztos vagyok benne, hogy tök jól megtalálná vele a közös hangot, de azért egy kicsit aggódok. Oké, leginkább azért, mert szörnyen érezném magam, ha Lav tényleg összejönne Robinnal, pedig szeretném, ha boldog lenne. Kelletlenül csúszok le a kanapén és markolok bele a pop cornos tálba, amit anya tart felém. Nem tudom miért imádja ezeket a hülye vetélkedő műsorokat, de már kiskorom óta együtt tévézünk – hiába próbálom felhívni a figyelmét arra, hogy haladnia kellene a korral és már léteznek streaming szolgáltatók, ő akkor is ragaszkodik a jó öreg kábeltévéhez -, de a lényeg, hogy sosem mondok nemet neki, amikor egy kis időt szeretne velem tölteni. A munkám úgyis sokszor maga alá temet, ezért nekem is jól esik egy-egy nap, amikor nem csinálok semmit, csak a kanapén szenvedve érzem, ahogy az agysejtjeim zokogva pusztulnak el. - Stagnál – sóhajtok fel unottan, ahogy a képernyőn lévő emberekre és a feladatra meredek. Anya finoman a karomra csap, így az ölembe potyog a pop corn. - Stuart! Mindig elrontod a játékot, időt se hagysz arra, hogy átgondoljam. – Ahogy oldalra sandítok, látom miként ingatja a fejét, de nem vagyok hülye, kiszúrom a szája sarkában bujkáló mosolyt is. Hiába, bármennyire is teszem tönkre a szórakozását, attól még ő egy büszke anyuka marad, akinek a fiából nem valami agyatlan léhűtő lett. - Ne haragudj – mosolyodok el bocsánatkérően, ugyanis nem kell kifejtenem, hogy mennyire utálom a buta embereket. A vetélkedőn résztvevő nőnek bezzeg nem sikerül megbirkóznia a stagnál szóval, így kiesik, már csak az a másik pasas maradt, aki állítólag valami orvos, de olyan nagyra van magával, hogy szerintem piacon vette a diplomáját. Épp az ölemből szedegetem a pop cornt, amikor mellettem a kanapén megrezzen a telefonom. Kezdek ideges lenni, ugyanis kezd későre járni, és Lav még nem adott magáról életjelet, vagy próbálom elfojtani a paranoiás gondolataimat. Fel sem oldom a telefonomat, csak az értesítésre pillantok rá, de amikor meglátom Alistair üzenetét, fásult sóhajjal teszem odébb a mobilomat. Nem akarom ignorálni őt, de amíg a gyomromban ülő görcs nem hagy nyugodni, addig nincs kapacitásom olyan fordulatszámon pörögni, mint amin ő szokott, és félek, ha látja, hogy láttam az üzenetét, akkor felhív majd, vagy olyan üzenetáradatot zúdít rám, amihez most abszolút nincs energiám. A tévé képernyőjére meredek, mert amíg a hülye feladványokon gondolkozom, addig sem kell azon stresszelnem, hogy szervezhetem-e Lav esküvőjét, vagy nem azon rágódok, hogy mit fogok csinálni, ha egyszer tényleg összejön valakivel úgy, hogy én túlságosan is gyáva voltam ahhoz, hogy beszéljek az érzéseimről. - Hozok még popcornt. – Anya hangja zökkent ki a mélabús gondolataimból, ahogy eltolja a kezemet a táltól és feltápászkodik a kanapéról. Hallom a távolodó lépteit, majd hogy miként kezd el a konyhában matatni, de mégis olyan messzinek tűnik most mindez. Kicsit bűntudatom van, amiért nem tudok szívvel-lélekkel jelen lenni vele ma este. Ismét megrezzen a telefonom. Szinte látom magam előtt, hogy Alistair most szór tele üzenetekkel, valamiért mégis kényszert érzek rá, hogy megint ránézzek a képernyőre. A saját fejlesztésű appom jelez ezúttal, hogy valaki vár az ajtó előtt, de mielőtt bármire is reagálhatnék, anya már az ajtót nyitott. Zavartan fordulok hátra a kanapén a bejárat irányába, ugyanis lehetetlen, hogy ne hallottam volna meg a csengőt, vagy azt, ha kopogtatnak, legalább is, ha ennyire elmerültem az önsajnáltatásban, akkor komoly bajok lehetnek. - Szia Lav – köszönök neki idegesen hebegve. Szerintem még levegőt is elfelejtek venni, ahogy anyám beljebb tereli a kis előtérbe, majd becsukja mögötte az ajtót. Addigra én is észhez térek, és a telefonomat szorongatva feltápászkodok. Majdnem orra esek, ugyanis sikerül rálépnem a saját zoknimra, mert anyámnak kedve támad Lavot a randijáról faggatni. Nem akarom, hogy anyám előtt tárgyalja ezt ki, így átvágok a nappalin, sokat sejtető pillantással anyára meredek, majd megragadom Lav kezét és a szobám irányába húzom. Istenem. Mintha amúgy gyerekek lennénk, de mindegy. Mielőtt még áthúznám a lányt a fél lakáson, anyám szórakozottan megjegyzi neki, hogy örül az érkezésének, mert ma szerinte egész nap elviselhetetlen vagyok és nem tudja élvezni miattam a kedvenc műsorát. Morcosan szusszantok erre a kijelentésre, ugyanis tudom, hogy csak szórakozik velem. Csak akkor nyugszom meg, amikor kizárom anyát a szobámból, és a gépem előtti székbe telepszem. Az ujjaimat idegesen tördelve meredek a lányra, először nem is tudom miként vezethetném fel a témát, mert az arcáról semmit nem tudok leolvasni. - Nos… Milyen volt Robinnal? – bököm ki, és annyira sutának érzem magam közben, hogy menten elsüllyedek szégyenemben. Érzem, hogy elvörösödnek a füleim, így kivételesen hálás vagyok a fodrászomnak, amiért áthelyezte a múltkori időpontomat, így a hajam eltakarja a zavarom jelét. Elveszem az asztalomról az egyik golyóstollamat, és azt nyomdokom pótcselekvés gyanánt, miközben várom, hogy a legjobb barátnőm elmesélje, hogy milyen fantasztikus, vagy kevésbé fantasztikus randin van túl.
Legutóbbi képek
Nem is tudom hanyadik “és akkor” után könyveltem el magamban, hogy ez a csajszi többre tartotta a saját kis sztorijait, mint azt, hogy én miként tartom vissza a fel-felkerekedő hányingert, valahányszor az jut eszembe milyen badarságokat feltételezik rólam Okoska. Beismerem, fiús alkat vagyok és a legjobb barátom is egy pasi, de azért ez még nekem is magas labda, hogy leszbikus lennék. Egy kicsit kényelmetlenül is érzem magam, amiért ez a lány akkora elképzelésekkel állt elém és korántsem tűnik úgy, hogy lemondana majd rólam ezután a számomra balulsült randi után. Azt még az első öt perc után sem terveltem ki, miként közöljem vele, hogy amúgy nem hajlok a nemünk irányába. Nincs velük semmi bajom, de valamiért nem érzem magamban a chi-t eléggé ahhoz, hogy rájuk tapadjak és lesmároljam őket, mert annyira begerjedek rájuk. Ennek a gondolatától is borsódzik a hátam és néha átkozom a hihetetlenül hatalmas és nyitott fantáziámat, amiért ilyen hülyeségeket seperc alatt össze tudok hozni a fejemben. Nem véletlen hát, hogy a marketinges terepen tökéletesen helytállok és órákon át tudom szórakoztatni a vásárlókat a baromságaimmal, melyeket összekeverek némi statisztikai számításokkal és tényekkel, ami még inkább megragadja őket. A személyiségem megvan a melóhoz. A jópofi, muris, kicsit kettyós, de szeretnivaló csaj, aki ellenállhatatlan karizmával rendelkezik, ha munkáról van szó. Ez ugyanakkor abszolút nem érvényes a mostani helyzetre, ugyanis úgy ültem ott szerencsétlen előtt, mint aki karót nyelt és kétszer összekakilta magát. Nem lehettem szép látvány, de mintha őt ez nem zavarta volna. Épp úgy, mint az én émelygéseim korábbról…
••• 
Idegesen pillantok a telefonom képernyőre, és várom, hogy mikor érkezik egy értesítés Lav részéről, hogy kimentem-e a randijáról, pedig Robin rendes lány, szinte biztos vagyok benne, hogy tök jól megtalálná vele a közös hangot, de azért egy kicsit aggódok. Oké, leginkább azért, mert szörnyen érezném magam, ha Lav tényleg összejönne Robinnal, pedig szeretném, ha boldog lenne. Kelletlenül csúszok le a kanapén és markolok bele a pop cornos tálba, amit anya tart felém.
