I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
A lehető leghétköznapibb csajszinak vallom magam. Nincs bennem semmi extra, semmi különleges, amivel kitűnök a tömegből, épp ezért is volt oly' egyszerű meglapulnom mindenki más mögött az évek alatt. Legalábbis általánosig remekül bevált a szürke kisegér forma, de aztán elkezdtem serdülni, nőiesedni és máris nem voltam annyira átlátszó. Először azt hittem ez nagyon vagány, de aztán egyre több pasi kezdett rám mozdulni és már korántsem volt annyira előnyös nőnek lenni. Mert nekem aztán egyáltalán nem az volt a célom, hogy korán bepasizzak. Náluk akadnak sokkalta fontosabb dolgok is, mint például a tovább tanulás és önmagad fejlesztése. Épp ezért is aggattam magamra minden létező fiús felszerelést a bő hip hop nadrágtól kezdve a NY Yankees baseball sapkáig, hogy még véletlenül se tartsanak vonzónak. Mindent elkövettem annak érdekében, hogy megint az a szürke, unalmas csaj legyek, akinek nincsenek pasi gondjai. Ez egész sokáig sikerült is, még az egyetemen sem bonyolódtam össze az ellenkező nemmel, legalábbis romantikus szinten szerencsére nem, ám rengeteg haverom akadt, akikkel jól kijöttem és velük egyenrangúnak tekintettek. Néha még el is szórakoztam velük más lányok elemzésével, amivel kicsit arra is billentettem a lécet, hogy talán én is a saját kapumra játszok. Pedig nem... Ó, egyáltalán nem, csak még nem állok készen egy kapcsolatra. A marketinges szak tantárgyainak tanulmányozásába fektettem minden időmet, amik olyan guszta nevekkel voltak ellátva mint a: Marketing esettanulmányok, Sales Promotion technikák, Szolgáltatásmarketing és még sok más, ami épp eléggé lezsibbasztott és felélték minden szabadidőmet. Elsősorban apám faggatása miatt léptem erre a dög uncsi szakra, de aztán letettem az ő álmáról, mert nem voltam hajlandó ott poshadni az irodájában, hogy még több pénzt zsebelhessen be. Nem bírtam a fickót eléggé, de erre bőven meg is volt az okom. Az ő gyermeke nem én voltam, hanem az üzlete... Épp ezért odahaza sem volt annyira élménydús a családi élet. Apám általában az autós cégnél virrasztott hajnalokig, hogy minden papírmunka meglegyen és minden eladható autó a legcsodásabb pompájában csillogjon a bejáratnál. A Pletsch Auto Sales már csak ilyen volt. A legtökéletesebbnek kellett lennie és apám képes volt az idilli családi berkeket is nélkülözni, csak hogy a cége tündököljön. Nem meglepetés, ha azt mondom nem kedvelem a fickót. Hiába az apám, egyáltalán nem úgy viselkedik. Még most sem, amikor már a saját lábamra álltam. Anyu viszont más. Ő a legtündéribb, legempatikusabb nő, akinek mások jóléte számít először, nem pedig a magáé. Önzetlen és hihetetlenül odaadó, amivel mindig meg tud mosolyogtatni, mert hát valljuk be, vannak és voltak olyan időszakok, amikor minden reményemet az emberiség irányába kidobtam az ablakon. Anyu emlékeztet mindig arra, hogy de igen is jut még kedvesség és öröm a világunkba, csak a jó helyen kell azt keresni. Valahogy így bukkantam rá az eszes kis Morrison fiúra is. Mindenki furcsa figuraként tekintett rá, de én láttam benne a potenciált, mert részben ő is olyan volt, mint én: neki a tanulás volt az első. A füzetéből elég sok információ kiderült, még ha azok csak a tananyagának részletezéseiben merültek ki. Összeszedett, részletes és lényegre törő, amit jobb szeret magának megtartani. Nem olyannak nézett ki amúgy se, aki éjt nappallá téve bulizik valami egyetemi kocsma kellős közepén. Elég furcsa lenne elképzelni őt a nagy, kockakeretű szemüvege nélkül. A végén még kiderül, hogy jóképű! Mindenesetre nem hagytam, hogy az a rengeteg melója, amit az írásaiba fektetett kárba vesszen, ezért mihamarabb visszapasszoltam neki a füzetét és közöltem neki a véleményemet róla. Imponált, hogy ő is képes volt minden figyelmét belefektetni valami számára fontosabba, épp ezért is találtam meg vele hamar az összhangot az ellentétes személyiségeink ellenére is. Az én kupis, kaotikus mivoltomat viszont az évek alatt megtanulta kezelni és olyan személyre szabott ketyerékkel állt elő, melyek kompenzálják az általam kreált káoszt. Jó barátokká nőttük ki magunkat és még egy közös munkahelyet is találtunk Fata Morgana berkeiben. Ugyanakkor valamikor bekapcsolt bennem az a piros kis jelző fény, aminek nagyon nem kellett volna. A rózsaszín köd még hagyján, de az, hogy milyen kétbalkezes módon próbálom őt azóta is vakrandikra szervezni...na az tök ciki... De mégse mondhatom el a maga geek fajtájának, hogy amúgy cukinak tartom, mert azzal ott vágom el az esélyeimet a barátságunkat illetően. Én pedig jobban értékeltem a vele kötött baráti "szerződésemet", mintsem a buta romantikus érzéseimet, melyek Isten tudja honnan kerültek elő. Nem nagy meglepetés, ha ezáltal az utóbbi időkben főleg bénázok körülötte, mert tényleg nem akarom elveszíteni a bizniszpartnerem bizalmát. Olyan jó kis ketyeréket hoztunk össze együtt, nem akartam, hogy a sok tervünk és kivitelezésünk füstbe menjen.
Axel Winchester
Lyndriana
Nem szórt rá senki csillámport
Ila Nakai and Wisteria Arachna csillámport hintett rá
but you are also my best friend, sooo, how does this work?
✦ ✦ ✦ :
I am always
busy, tired, occupied, not in the mood, no thanks
Akinek az arcát viselem :
Jodie Comer
✦ ✦ ✦ :
An angel sent by the Gods,
is what you should've wished for
A tükör mögött :
Lyndriana
2024-10-20, 15:41
Csillámporos üdvözlet illet téged
Lavender Pletsch ✦ Megmentő
„In the end, we only regret the chances we didn’t take.”
Kedves Lav!
Nagyon izgatottan vártam, hogy ez a lap megszülessen és örülök neki, hogy sikerült rávennem téged arra, hogy hozzuk őket. Szerintem édesen szerencsétlenek lesznek együtt, úgyhogy mindkettőnk számára felüdülés lesz a sok komoly, depis, idegropi és egyéb karaktereink mellett, akik hírből sem ismerik a szórakozást fogalmát. Tudod jól, hogy fokozatosan olvasgattam a feltöltött részleteket, és már volt szerencsém elmondani, hogy mennyire imádom, így most ebben a körben a karakterhez szólnék és arra reflektálnék, amit az ő szemszögéből ismerhetünk. Először is, abszolút megértem Lav, ha nem akarod felhívni mások figyelmét, ezzel az érzéssel én is tökéletesen azonosulni tudok, bár hozzáteszem én mindezt nem űzöm olyan kreatívan, ahogy te csinálod. Ha van egy kis időd, akkor tanítanál, kérlek? Esküszöm, gyorsan tanulok. Bár el kell keserítenem téged, ugyanis akadnak olyan srácok, akik előtt megjelenhetsz fiús ruhákban és az arcodba húzhatod a baseball sapkádat, akkor is felkelted a figyelmüket. Szóval, azért én is adnék egy fajta útravaló tanácsot: Ha azt akarod, hogy senki ne figyeljen fel rád – bár már késő -, akkor ne csak a megjelenésed legyen unalmas, hanem a személyiséged is. Mert mondhatsz bármit, nekem úgy tűnik, hogy melletted nem lehet unatkozni, az pedig, hogy vevő vagy a fiús hülyeségekre… Piedesztálra emelnek érte, kisanyám, piedesztálra! Huh, kezdem átvenni asszony stílusát, szóval visszakanyarodok gyorsan a tényekre. A marketing szak tökéletes választásnak tűnik számodra, mivel kellően megnyerőnek és eszesnek tűnsz, bár őszintén bevallom, én csak vakarom a fejemet azoktól a tantárgyaktól, amelyeket felsoroltál. Annak viszont örülök, hogy szakítottál a családi hagyományokkal és merted követni a saját utadat. Ismerek egy-két ilyen csajszit, szeretnéd, hogy bemutassalak nekik? Biztosan jól kijönnél velük is. Azt viszont nagyon sajnálom, hogy a családi körben nem találtad meg azt a meleg otthont, amelyet minden gyermek megérdemelne, de ha apukádra nem is, legalább anyukádra számíthatsz. Ez az egy vigasztaljon, ha a családodra gondolsz. Meg aztán, irigylésre méltó anyukád mentalitása is, és ha azt te nem is tanítod meg nekem, hogy miként lehetek teljesen láthatatlan, édesanyádnak mindenképpen tanítania kellene azt, hogy mások is meglássák a szépséget, a csodákat és a reményt a világban. Azt hiszem, Stuart felem is titkon hálás anyukádnak, amiért így nevelt fel, ugyanis ő képtelen meglátni a világ jó oldalát, örökké kételkedő és szkeptikus, de tudod jól, hogy nem rossz arc, csak egy kicsit bizonytalan. És mivel ő sosem vallaná be, ezért most én súgom meg neked, hogy egyébként még ha őrültbe is kergeted a kupival, attól függetlenül nagy szüksége van rád. De nem árulkodhatok sokat vele kapcsolatban, mert esküszöm, hogy meg fog verni, szóval nem is tartanálak fel tovább, ugyanis Stuart annyira kíváncsian és feszülten várja, hogy milyen volt a randid, hogy mindjárt eltöri a kezében lévő tollat. (Ó, és az ő nevében is bocsánatot kérek, amiért naivan azt hitte, hogy a lányok tetszenek, így egy lánnyal szervezett neked vakrandit.)
Szóval, tényleg nem húzom tovább a szót, ugyanis kezdek beledilizni a zenétől, ami a videódban van. Utószóként tényleg csak annyit mondanék, hogy izgatottan várom, hogy mit hozunk ki ebből a két kis nyomiból.
Ui.: Stuart kéri, hogy azért inkább pakolj el magad után, mert a kis takarító robotkái épp szervizelés alatt vannak. Ő nem mondja, hogy sírni fog, ha nem teszed meg, de szerintem fog.
Amennyiben stoppolt karakter és/vagy play by került most elfogadásra, kérlek, töröld a Stoppolások rendszerezése topicból és ezután foglald le az arcot az Avatar- és névfoglalóban!