Pumba, aki egykor a mesebeli Szavannában élt, most emberi bőrbe bújt. Elvesztette a hiénákkal való táncot, a sárban való lubickolást és a hatalmas, csillagos éjszakákat. Most a valóság színpadán játszik, ahol a függönyök mögött rejtőzik, mint jelmeztervező és kellékes.

A színházban Timon a legjobb barátja, s még ha ő eleinte nem is tudta, hogy kettejük történelme sokkal visszább nyúlik, kétség sem fért hozzá, hogy remekül kijöttek már a kezdetekkor is. Most pedig együtt alkották meg a csodálatos világokat, ahol a színészek játszanak. A Wonderland Theater már az elejétől fogva nagyra értékelte a munkájukat, így nem volt csoda, ha már az elmúlt éveken át több száz kosztümöt és kelléket terveztek meg egymás oldalán. Pumba jobb szeretett a háttérben dolgozni, sosem volt az a nagy szereplős alkat, aki a rivaldafényért élt. Ezt a szerepet megtartotta a barátjának.

Egy idő után viszont furcsa dolgokat kezdett el észlelni a tükörben. Először azt hitte betörtek hozzá vagy valami vadállat akarta felöklelni, ám hamar rá kellett jönnie, hogy habár disznó volt a tükörbe, együtt mozgott vele. Délibábnak hitte, de aztán egyre többször találkozott a tükörbéli "másával". Az emlékei is kezdtek haloványan felsorakozni elméje bugyraiban: a Szavanna színei, a naplementék, a barátai és kalandjai...

Ezeknek mind szép emlékeknek kellett volna lenniük, ő mégis rettegett attól, hogy Timon megtudja az igazságot. A legjobb barátja volt, ez kétségtelen, de vajon miként fogadná, ha Pumba előállna egy ilyen eszeveszett sztorival? Ő, mint a varacskosdisznó a szurikáta haverjával az oldalán a Szavannák és oázisok világát fedezik fel együtt. Meg aztán miért is hinne neki? Ha elmondja, hogy ő valójában egy disznó, aki egy mesebeli világból érkezett biztosan tönkre tenné a kapcsolatukat. A barátságuk olyan értékes, hogy nem akarja elveszíteni. Így továbbra is  titkolta mindazt, amit látott. Míg ő a kulisszák mögött tevékenykedett, titokban a tükör előtt nézte a disznó arcát.

De vajon meddig tarthatja titokban? És mi történik, ha Timon rájön az igazságra? Talán a barátságuk még erősebb lesz, vagy talán elveszítik egymást a múlt homályában? Kérdések halmaza gyötörte a szívét. A tükörből visszanéző állat a lelke mélyébe látott. S mintha egy egészen kicsit is, de megértette volna min megy keresztül. Hiszen Nolan és Pumba egy és ugyanaz a személy volt. Épp ezért nehezítette meg a dolgát még inkább abban, hogy elmondja az igazságot a barátjának. Előbb be kellett önmagának is bizonyítania, hogy a tükör igazat mondott neki és nem őrült meg.

A jókedve sosem lankadt, még ha a belső negatív érzelmei is próbáltak felülkerekedni rajta, ő nem mutatta azt ki, csak elpoénkodta a dolgokat. S most sem tehetett másként. Néha azon kapta magát, hogy árgus szemekkel mered Timonra a színpad mögött, azon tűnődve vajon meddig tart majd ki a titka. Meg kellett őriznie az emlékeit és a barátságát. Talán a szavannák birodalma és a valóság közötti határ nem olyan szilárd, mint gondolta. És talán, csak talán, Timon is őszintévé válik vele, és együtt fedezik fel a múlt titkait. Ez lett volna a legszebb álma.

Így továbbra is a színpadon dolgozik, ahol a mesék és a valóság találkoznak. És a tükörben, a disznó szemeiben, ott rejlik az ősi történet, amely még mindig folytatódik.


✦ Fel tudod venni a mesebeli, varacskosdisznó alakod.
✦ Amikor kimondod, hogy "Hakuna matata", mások gondját semmissé tudod varázsolni. Sajnos hosszútávon nem jó, de rövid távon fel tudod dobni vele mások kedvét és jobbá, szebbé tenni a napjukat.