Nicolas & Natalie

Akarhogy probalkozom, egyszeruen nem tudom kiverni a fejembol a multkori csokunkat, mely nagyon-nagyon messze allt ettol. Azota is azon gondolkozok, vajon megbanta-e a multkorit, de ha most tippelnem kene, azt mondanam, hogy biztosan nem. Na de mi van a tobbi novel? Ha valoban egy nocsabasz, talan mar tobb not is megcsokolt azota az este ota. Ritka az, amikor befogom a szamat, de ezt a temat azota sem mertem felhozni. Felek attol, hogy mi tortenne utana. Nem akarom elvesziteni es azt sem akarom, hogy miattam ne jarjon tobbe ide. Ha kell, azt is vegignezem, hogyan vadassza le a szebbnel szebb predakat, akiket kesobb valoszinuleg hazavisz. A fenebe, Nick.
Meglep, amikor kozelebb huz magahoz, ezert tekintetemet hirtelen ra emelem. Titokban azt remelem, barcsak igy maradhatnank egesz este. En aztan biztosan nem bannam, semmi rossznak nem lennek az elrontoja. Talan kesobb meg is kene koszonnom ennek az urgenek, amiert ilyen kitarto volt es Nick kenytelen volt kisegiteni.
Szavai hallatan azonnal megjelenik egy jatekos mosoly az arcomon, amit igyekszek leplezni az idegen elott, kissebb nagyobb sikerrel. Vajon hany "baratnod" volt eddig, Nicolas?! A fejemben motoszkalo kerdesek ellenere, tetszik, hogy igy nevez es az is, hogy az elottunk allo ficko milyen kepet vag. Ugyan probal jol kijonni a helyzetbol, azt allitvan, hogy en kezdemenyeztem, ezt azert erosen nehez elhinni. Az itt levok tobb mint fele tudja rolam, hogy ilyesmire nincs szuksegem. De ha valakit megis kiszurok magamnak, az biztos nem egy nos, ocsmany, nyomulos fazon lesz, aki raadasul bunko is. Ennel a joval ertelemesebb fajta tetszik. Sosem ertettem, miert nem lehet egyszeruen csak elfogadni az elutasitast. majd buszken tovabb allni. Ezzel inkabb csak maguknak artanak.
Ahogy kozelebb hajolt, teljesen libaboros lettem es egy kis idore le is fagytam, am igyekeztem minel hamarabb eszhez terni, nehogy barmi is feltunjon neki vagy az idegesito idegennek. Gyerunk Nat, megy ez neked!
- Mmm, mi mashoz? - szinte mar csak sugom az ajkaiba. Egyik kezemmel finoman vegigsimitok borostas arcan.
- Talan ahhoz, amihez nehany napja? - celzok a csokunkra mosolyogva, jelezven, hogy semmit sem bantam meg. - Vagy talan valami mocskosabbra? - nezek egyenesen a szemeibe, mikozben az also ajkamba harapok, szinte hivogatva Ot.
- A tanc tokeletes bemelegites.. - kacsintok ra, majd engedem, hogy magaval huzzon.
- Kizomba legyen vagy inkabb bachata? - teszem fel a kerdest vigyorogva. Valamiert egyiket sem nezem ki Nickbol, de az is lehet, hogy meg tud lepni. Kozelebb lepek hozza, vegigsimitok a felsotesten, kezeit a csipomre helyezem, majd a zene ritmusara lassan ringatni kezdem azt. Kesobb egy gyors, hirtelen mozdulattal hattal fordulok neki es finoman hozza dorgolozok.
Na gyerunk, Nick.

•419 szó• •

Looking for trouble?

Natalie & Nicolas

Azt hiszem nem egészen voltam felkészülve arra, hogy milyen következményei is lesznek ennek a kis játéknak. A nő érintése, a csókja (ami ugyan még egész ártatlan fajta, de egyből felidézi bennem egy másik csók emlékét, amiben részemről semmi ártatlan sem volt) és a hozzám simuló teste őszintén szólva nem igazán van jó hatással az ítélőképességemre.
Hozzá tudnék szokni, ha minden találkozásunkkor ilyen köszöntéseben lenne részem.
Ösztönösen ölelem közelebb magamhoz, és nem kell megerőltetnem magam, hogy úgy viselkedjek, mint egy bűnbánó szerető, aki megváratta a kedvesét.
Az már sokkal inkább nehezemre esik, hogy figyelemre méltassam a bosszantónak tűnő társaságát. Ismerem Nat-et annyira, hogy tudjam, le tudja szerelni a férfiakat ha nincs hozzájuk kedve, nem egy bajba jutott királylány típus, szóval ha valaki miatt ilyen kényelmetlenül érzi magát akkor az illető nagyon tenyérbemászó lehet. Kitartó fazon az biztos, ha még mindig itt van, azok után hogy Nat látványosan a kisujja köré csavart, mint a kedvenc játékszerét.
- Mondanám, hogy megértem a lelkesedést, de nem igazán értékelem ha a barátnőm körül legyeskednek... - Azt hiszem mégis rágyúrok arra a birtokló partner szerepre és némi sugalmazó éllel a hangomban úgy mérem végig a pasast, mintha csak azt latolgatnám, mennyi esélye lenne ellenem egy ökölharcban. Még a számat is arrogáns fintorra húzom, mint aki biztosra veszi, hogy a másiknak esélye sem lehet vele szemben.
Általában kerülöm az erőszakot, de ezt nem kell mindenkinek tudnia. Ki gondolta volna, hogy a rossz hírem még ilyen téren is kapóra jöhet?
- Mondd, gyönyörűm - szentelem a figyelmemet újra szívem hölgyének és ezen a pontom már nehezen állom meg somolygás nélkül. Azt hiszem mindkettőnknek túl jól áll ma este ez a szerep. Hadd élvezzem ki még egy kicsit.
A szemem sarkából látom, hogy a fickónak épp lenne még mondandója, de úgy teszek, mintha észre se venném és Natalie felé nyúlok, végigsimítok az egyik selymes sötét hajtincsen, még játszadozom is vele egy kicsit mielőtt a füléhez hajolnék.
- Ihatunk is, de nekem most máshoz támadt kedvem - mormogom, borostás arcom az ő finom bőréhez simul. Csak annyira húzódok el, hogy a szemeibe nézhessek, viszonzom a mosolyát és szeretném azt hinni, hogy még ő sem akar véget vetni ennek a rögtönzött hangulatnak. Mi baj lehet belőle, ha egy éjszakára eljátsszuk, hogy tudjuk mi zajlik közöttünk?
Azt hiszem kissé túlságosan is a fejembe szállt a magabiztosság, vagy még inkább az az önző késztetés, hogy kisajátítsam a nő mosolyát.
- Táncolj velem! - kérem halkan és kihívó mosollyal, várakozón felvonom az egyik szemöldököm.
A kezéért nyúlok és ha hagyja, szelíden húzni kezdem magammal, miközben hátrálok egy lépést a tánctér felé, bízva abban, hogy csatlakozik hozzám. Tudom hogy a ritmus a vérében van, a zene élteti ezt a nőt, hogy lehet, hogy én még soha sem kértem fel táncolni?
Öreg hiba, Renard.

•452 szó• •

Nicolas & Natalie

Az idegen ficko kisse meglepetten nez ram, miutan mondjuk ugy, hogy nem viselkedtem "holgyhoz illoen", de en csak illedelmesen mosolygok, holott legszivesebben kepen torolnem. Mar naiv modon epp kezdtem azt hinni, hogy leszall rolam, amikor folytatta a flortolest - egyre pofatlanabbul -, aminek koszonhetoen az izmaim akaratlanul is megfeszultek.
- Na ide figyeljen.. - kezdek bele, am mintha csak ereznem, hogy valaki egyenesen felem tart. Megnemulva, de mosolyogva nezek fel a nagyon is ismeros ferfira, aki ugy latszik orommel segit ki. Kezei mintha csak egetnek boromet, muszaj visszafojtanom egy apro nyogest. Minden erommel azon vagyok, hogy osszeszedjem magam, kulonben ennek sosem lesz vege es az estemnek lottek. Hat jo... Vagjunk bele!
- Szia szivem - nezek egyenesen a vonzo szemparba, kozben bal kezemmel szep lassan, minden masodpercet kielvezve, vegigsimitok izmos mellkasan. Bar alaposan elgondolkozok rajta, megtegyem e, vegul dontok es ha a simogatas nem lett volna eleg, meg arcon is csokolom - es nem egy gyors, artatlan barati puszit kell elkepzelni. Probalhatnam azzal nyugtatni magam, hogy csak a szerep kedveert tettem, de ugysem hinnem el, ugyhogy teljesen felesleges.
- Ugyan, semmi gond. - bujok hozza akar egy edes kiscica, habar en inkabb az a vadmacska tipus vagyok. - Az ur addig is volt oly kedves es szorakoztatott, bar bevallom, az az eros flortoles kisse idegesito volt.. - huzom el a szamat, mikozben az idegen iranyaba tekintek. - Adja at udvozletem a kedves felesegenek. - mutatok a gyurusujjara, melyen ott virit a gyuru. Ez eddig fel sem tunt.. igy csak meg undoritobb. Arca immar megvaltozott, nem nez mar ram olyan "kedvesen", ahogy nehany perccel ezelott tette.
- Szerelmem? - figyelmemet csak Nicknek szentelem, kozelebb pedig mar nem is simulhatnek. - Mit igyunk? - mosolygok egyenesen csillogo szemekkel. Talan a ferfi csalodottan mar reg el is setalt uj predara vadaszni, nem tudhatom, hisz jelenleg szinte mindenki megszunt letezni, viszont tudom, hogy ovatosnak kell lennem. Nickrol az a hir jarja, hogy finoman szolva nagy nocsabasz. Nem tudom igy van-e, hisz ez egyszer sem kerult szoba (elvegre nem tartozik ram), de egy biztos: sosem szeretnek csak egy lenni a sok kozul.

•343 szó• •

Looking for trouble?

Natalie & Nicolas

Ma soká zártam a boltot, mert a Vadászegyesület egyik rendelése csak estére ért ide és úgy akartam mindent otthagyni, hogy ha Shang szeretné, akkor már holnap reggel jöhessen érte. Ezért zárás után még átnéztem és előkészítettem minden tételt. Alapvetően szerettem a munkám és sosem zavart, ha néha volt egy kis kavarodás, legalább valami kizökkentett a megszokott ritmusomból. De ez azt is jelentette hogy a szokásosnál valamivel később tudtam elindulni az Outcasts'-be, mint eredetileg terveztem - és ez most úgy hangzik, mintha mindennap oda járnék, amit azért ebben a formában cáfolnék (ennyi pénzem nincsen), de úgy gondolom, hogy az oszlopos törzsvendégek táborát erősítem. Legfőképp a társaság miatt.
Leparkolok a motorommal a klub mögött, a szokásos helyen, a bőrdzsekim zsebébe mélyesztem a kezeim és elindulok a bejárat felé - egy kicsit feszültebb vagyok mint máskor, talán azért mert nem tudom hányadán is állunk most Nat-tel. Most mondanám, hogy nem agyaltam rajta sokat, de ez a nő azóta az őrületbe kerget, hogy ismerem. A múltkori után pedig biztosra veszem, hogy így vagy úgy, de egyszer még tönkre fog tenni.
És most mégis önkéntes örömmel sétálok be az oroszlánbarlangba. Épp mint egy bátor lovag - vagy egy reménytelen hősszerelmes. Kinek mi.
Ami az utcán csak tompa zajnak tűnt, az odabent már lüktető dallamokká áll össze és az első amit megállapítok - miközben a szememmel ösztönösen is egy konkrét arcot keresek - hogy egész sokan vannak ma. Nem lep meg, az Outcasts' népszerű és az estének ebben a szakaszában már a hangulat is kezd beindulni - egyeseknél talán túlságosan is.
Vörös ruha, sötét hullámokba omló haj és senkivel sem összetéveszthető magabiztosság.
Natalie.
Először ösztönösen is megörülök, amikor észreveszem őt, de aztán feltűnik valami a testtartásában ami zavarni kezd és észreveszem azt is, hogy nincs egyedül: egy ismeretlen fickó igyekszik magára vonni a figyelmét. Megfeszül az állkapcsom, de ekkor még nem hagyom, hogy a gondolataim elszaladjanak velem, hiszen lehet egy barát, vagy ismerős is. Már megszoktam, hogy a férfiak körberajongják a nőt (jogosan), hiszen általában az első sorból nézem végig. De valami mégsem tetszik ebben a jelentben, és amikor úgy tűnik, hogy egy pillanatra összeakad a tekintetünk, már biztos vagyok benne, hogy az előbb feszültséget láttam a testtartásában. Ösztönös, határozott léptek visznek oda hozzá, ekkor már nem gondolkodok. A nő, akinek hagynám, hogy balféket csináljon belőlem, bajban van. Nincs több kérdésem.
- Szia Drágám - Nat mellé lépek és látványosan a derekára simítom a tenyeremet, szándékaim szerint inkább védelmező, mint birtokló módon és a szemem sarkából úgy nézek rá, mint egy minden rosszra kapható, de megbízható cinkostárs. - Ne haragudj, hogy késtem - szabadkozom megjátszott bűntudattal, és kicsit közelebb hajolok hozzá, úgy mérem végig a kéretlen társaságát (azt latolgatva, hogy ő vajon a tapizós, vagy az illetlen dolgokat mondó fajta, ergo készítsem-e az öklöm), majd amikor nem rám figyel, rákacsintok Nat-re, rábízva, hogy él-e a felajánlott színjátékkal, vagy más módon szeretne megszabadulni a pojácától.
Hiszek a nők szabad döntési jogában, de ez a nő bármikor visszaélhetne a szolgálataimmal.

•475 szó• •

Nicolas & Natalie

Mindenki tisztaban van azzal, hogy nem vagyok az a kora reggel ebredo tipus. Mar csak a munkam miatt sem lennek kepes ra, hisz minden aldott nap ejszakazok, raadasul nem is akarhogy. Nagy mazlista vagyok, az mar egyszer biztos. Nem csak a regota jol meno klubbal vagyok megelegedve, hanem a jelenlegi eletemmel is. Orulok, hogy vegre sikerult kilepnem egy eleg mergezo kapcsolatbol, pontosabban kiszakadni Mike karmai kozul. Mar nem kell elviselnem a hulyesegeit, csak az egyetlen kis Lunam boldogit. Tobbnyire.
Ma reggel hangos, hisztis es egyben merges kutyaugatas torte meg a csendet. Hason fekve, felalomban morogtam egyet. - Mmm, meg nem, Luna. - teljes szivembol remeltem, hogy a kisasszony nem zaklat tovabb, de O van olyan makacs, hogy nem enged. Elmondhatjuk, hogy van bennunk kozos - nem is akarmennyi -. Nehany percig csend volt, en pedig majdnem vissza is aludtam, am ekkor ereztem, hogy mar nem egyedul vagyok a hatalmas agyamban. - Es errol is beszeltunk mar! - mordultam fel, majd felultem es figyeltem a tagra nyilt szemeket. - Jol van, kivetelesen nyertel. - beszelek tovabbra is hozza. Azt mondjak, nem ertenek minket, pedig en lefogadom, hogy nagyon is jol tudja, mirol beszelek! Ez a kutya minden egyes szavamat erti, nevezzenek hulyenek. Na mindegy, erot vettem magamon es johetett a reggeli rutin. Mindketten megreggeliztunk, ittam egy kis kavet, lezuhanyoztam, kenyelmes szettbe bujtam, aztan johetett egy hosszu kis seta a parkban. Egy padon ucsorogve, mosolyogva figyeltem ahogy Luna tarsra lel es vegre nem engem nyuz, hanem egy fajtabelit. Intek a szegeny labrador gazdajanak, aki nagyon ismeros. Talan mar csevegtunk a klubban.
Szep lassan eltelt a delutan is, sotetedeskor mar keszulodni kezdtem. Egy csinos ruhaba bujtam, amihez felvettem a hozzaillo vervoros magassarkut is, kiegyenesitettem a hajamat, johetett egy keveske smink, a tokeletes parfum, mely ferfiak ezreit vonzza a kozelembe - pedig eskuszom, nem ez a celom vele -. Indulas elott megsimogattam legjobb baratomat. - Liz kesobb kivisz. Legy jo kislany! - mosolygok le ra, majd fajo szivvel kezembe veszem a taskam es kilepek az ajton.
Par oraval kesobb mar boven kitancoltam magam a hangos klubban, mely dugig van kulonbozo emberekkel. A legtobbet ismerem, de persze vannak olyanok, akikkel eletemben nem talalkoztam meg. Most pont egy ilyen szolitott le. Szemeimmel Quasimodot kerestem, de sajnos nem talaltam. Kenytelen voltam az arcomba maszott ismeretlennel csevereszni, aki mint kiderult, sikeres uzletember - nem mintha kerdeztem volna. Az Istenert sem akarta abbahagyni az atkozott flortolest, nekem pedig fogyott a turelmem, azonban megsem pofozhatom fel itt helyben - sajnos. - Nem ker veletlenul meg egy italt? Szivesen hozok egyet. - fullentek kedvesen, de sajnos egybol ravag egy hatalmas nem-et. Epp a bejarat fele pillantok, amikor kiszurom Nicolast. - Kisasszony? - rant vissza az idegen. - MI VAN? - emelem fel veletlenul a hangom, de szerencsere a zene tul hangos ahhoz, hogy mindenki figyelmet felkeltsem. Gyilkos szemeim egyelore uresek, de nem sugnak semmi jot.

•471 szó• •