I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Sokszor megkaptam már, hogy nem vagyok könnyű eset. Szeretem mindenbe beleütni az orromat, levakarhatatlan vagyok és túlbuzgó – de ez miért akkora baj? Legalább nem savanyodok be úgy, mint egyesek. Nem vagyok karót nyelt. Nem is tudnék olyan lenni, mint azok az öltönyös magamutogató, egoista fickók. Tisztelet a kivételnek, hisz az mindig akad. De nem szeretem a nagyképű embereket. Ha van mire, legyen nagy az arca, de ha nincs, akkor ne legyen nagyra magával. Apropó, fiú létemre rettentően érzékeny vagyok. Könnyen megbántódom, de a jó hír, hogy hamar ki lehet engesztelni. Egyáltalán nem vagyok haragtartó típus. Az élet túl rövid ahhoz, hogy haragot tartsunk és értelmetlen bosszút forraljunk, nem igaz?
Nem mellesleg… talán egy kicsit munkamániás vagyok. Illetve, ha jobban belegondolok, nem lennék az, de egyszerűen az életem sivár: nincs semmi, ami fontosabb lehetne a munkánál. A szüleim már gyerekként magamra hagytak, a szó legszorosabb értelmében, barátaim elvétve voltak, de a legtöbbről kiderült mindig, hogy csak kihasználta azt a fene jó szívemet. Túlságosan jó vagyok – ezt a legutolsó párom vágta a fejemhez, miután megcsalt és én még esélyt akartam neki adni. Hát, valljuk be, tényleg ostobaság lett volna, de ő okosabb volt – meg nyilván nem is szeretett már, ha ilyen könnyedén túllépett rajtam. Igaz, nem róhatom fel neki, hisz nem adtam meg neki mindent, amit kellett volna. Az ágyban tartózkodó voltam, mert… még élénken éltek bennem a múlt emlékei. Néhány éve erőszak áldozata lettem és nem igazán hevertem ki. Ami nem csoda, valljuk be. Nem akarnék erre emlékezni, de akárhányszor hozzámért Ren, mindig az a férfi jutott eszembe. Szinte égette a bőrömet. Fájt. Az emlék, nem az érintés…
Úgy döntöttem, új életet kell kezdenem valahol másutt: bepakoltam hát egy bőröndbe a létező összes holmim és útra keltem. Fata Morgana-ban lyukadtam ki, egy mesés városkában: amiről sosem hallottam még. Hamar sikerült albérletet szereznem, de alig néhány hónapra elegendő pénzem volt, így munkát is kellett találnom. Beadtam az önéletrajzom több helyre, de egy helyről vártam nagyon visszajelzést: a Wonder Works-től.
Az interjú előtti napokban történt valami, amit sosem gondoltam volna. Flörtölni kezdtem egy vadidegennel az egyik bárban – egy rettentően jóképű vadidegennel. Akkor még nem tudtam, hogy ki ő és hogy több közöm lesz hozzá később, mint első pillanatban sejteni vélem. De azt sem gondoltam, hogy neki fogom átadni magam úgy, mint még senkinek talán: az este túl jól sikerült ahhoz képest, mint aminek indult. Nem kínoztak tovább a rossz emlékek, csak átadtam magam Satorunak, és a kis kalandunknak.
Aztán eljött a nap, amikor behívtak interjúra.
Sosem felejtem el azt a pillanatot, amikor a tekintetem találkozott Satoruéval.
Mégis mit műveltem?!
Lefeküdtem a leendő főnökömmel...?
...és még csak nem is tudtam róla?!
Végem van.
Baba Mirai
Eliffe
Nem szórt rá senki csillámport
Hwang Dae-Shim and Baba Satoru csillámport hintett rá
Nishihara Takuya
Megmentõ ✦ a hit ereje benne lakozik
Egyszer volt, hol nem volt... :
Story.
Ennyi ember hisz bennem :
3
Titulus :
lonely sweet guy
A másik felem :
Baba Satoru
Életkor :
31
Zenedoboz :
Akinek az arcát viselem :
James Supamongkon Wongwisut
Itt lelsz rám ✦ Fata Morgana :
Bloomcrown
A tükör mögött :
Eliffe
2024-05-13, 00:55
Csillámporos üdvözlet illet téged
Nishihara Takuya ✦ Megmentő
„A keserű és az édes együtt jár.”
Kedves Takuya!
Ezt ugye nem jól olvastam? Lefeküdtél a leendő főnököddel?
Khm... nos, ez egy elég érdekes helyzet, nem igaz? Mármint, oké kivel ne fordulna elő. Az ember társas lény, és nem tagadhatja meg tőle senki, hogy ne érezze jól magát. Jól tetted, neked is jár a szórakozás a kikapcsolódás. Főleg, amilyen hátteret kaptál a sorstól. Azért a szülők elvesztése nem egy utolsó dolog, és ott van még persze az is, hogy nem bántak veled jól... kihasználtak... ráadásul a szerelemben sem volt szerencséd. Bántalmazás? Na, nee...
Nem gondolkodtál el azon, hogy ez vajon miért is alakulhatott így? Mármint, én tuti körbe néztem volna a helyedben, hátha látok egy négylábú hüllőt, ami minden balszerencse forrása lehetne... De tényleg, lehet hülyének nézel, de óvakodni kell a teknősöktől... csak a baj van velük. A rossz karma, ha spirituálisan akarom megfogalmazni.
Na, de nem poénkodok tovább. Inkább térjünk át komolyabb vizekre. (Hehe, Pengu... víz sárkány... jól van tényleg befejeztem. ) El kell beszélgetnünk, legalábbis hármasban majd biztosan. Te, Jagan és én. Hidegen hagy, hogy az öcskös, kivel osztozik az ágyban, de az egy picit zavar, hogy nem tudtam rólatok. Úgyhogy nem menekültök! Meg vagy hívva egy családi ebédre... ezt ne feledd!
Tökéletes lappal érkeztél, Édes! Nem is tartalak fel tovább. Foglalózz és utána vár is a játéktér. Üdv közöttünk.
Amennyiben stoppolt karakter és/vagy play by került most elfogadásra, kérlek, töröld a Stoppolások rendszerezése topicból és ezután foglald le az arcot az Avatar- és névfoglalóban!