Egy jó nyomozó ismérve a megtévesztés, ezt sosem szabad elfelejteni. A nyomozás haladásának fejleményeiről is legyen szó, vagy éppen akár a kihallgatás menetét is ide lehet sorolni. Lényegében egy azon témába tartozik. El kell játszani az idiótát, tettetni kell, hogy mennyire nem ismertek még az adott szerepkörök… az áldozat, a gyilkos, vagy éppen az erre a célra használt eszköz. Hivatásos nyomozóként, tudnom kell mikor szabad beszélnem az adott üggyel kapcsolatban és mikor nem. Ó és persze a legfontosabb, hogy kivel vagy kikkel lehet erről beszélni. Nem is olyan egyszerű ez az egész… mivel hogy akár még saját magamat is meg kell tévesztenem, ha azt kívánja a helyzet. Nem mondom, volt már rá példa… hohohohóó.
Füles barátom ügyében is a megtévesztés segített. A gyanúsítottak kihallgatásakor a visszatérő kérdések nyomra vezették az ügyet. Az örök klasszikus: „Hol volt negyvenharmadikán éjszaka?” A legtöbben erre nem tudnak válaszolni, vagy csak hebegnek-habognak. Pedig egyszerű lenne a válasz, hát otthon az ágyban. Bár lehet, hogy alapból, ha kikérdezik az embert az már egy stresszes dolog, és meg szeretne felelni, és azért gondolkodnak el? Hmmm, meglehet. Egy biztos a cél, hogy ki kell zökkenteni az embert a biztonságos zónából. Nem a válasz a fontos, csak hogy érezze, bajban van. Pont emiatt buknak le a legtöbben, mivel vaj van a fülük mögött, így nem csoda, ha a végén egy cellában végzik… én pedig emelt fővel távozok egy újabb ügyet lezárva.

Hogy manapság mit csinálunk? Csak annyit tudok mondani, hogy nincs már annyi megbízatásunk, mint régen. Csacsi komámmal próbálunk rájönni egy eléggé kusza ügy végére. Adott egy nemesi család és azzal kerestek meg minket, hogy eltűntek a szüleik. Eltűnéses ügyekkel volt dolgunk, de annyiban kimerült, hogy állatokat kellett előkerítenünk. Tehát egy ekkora kaliberű munka, azért megizzasztja a legprofibbakat is. Minket azonban nem hátráltatott meg a feladat, sőt örömmel vágtunk bele, legalábbis ami engem illett. A társam szokásához mérten komor arcot vágott az egészhez. – Ugyan barátom, fel a fejjel! Hehe! – Szorongattam meg a derekánál fogva. Nem mintha szerette volna ezeket a megnyilvánulásaimat. De nem tehettem róla, én már csak ilyen vagyok.
Belevetettük magunkat az ügy mélyébe, átnyálaztuk az összes lehetséges nyomot… és… semmi. Az ég adta világon semmi.
.
.
.


A történet második fele




✦ Képes vagy felvenni a mesebeli plüsstigris alakodat.
✦ A kirobbanó energiád néha inkább átok, mint áldás.